Huszonöt év után újra kitárultak a szent kapuk – Szentévek magyar szemmel

Szenteste Ferenc pápa megnyitotta a Szent Péter-bazilika szent kapuit, ezzel kezdetét vette a 2025-ös szentév. Mottója – „A remény zarándokai” – a Vatikán szándéka szerint azt a célt szolgálja, hogy a hit és a szeretet, a másik két isteni erény mellett rámutasson a keresztény élet alapját képező reményre is, amely mindenkit arra szólít, hogy legyen egy jobb világ felelős építője. „Mindent meg kell tennünk, hogy mindenki visszanyerje az erőt és annak bizonyosságát, hogy nyitott lélekkel, bizakodó szívvel és messzire tekintő elmével nézhet a jövőbe” – írta Ferenc pápa a 2025-ös szentévre született levelében.

Mi az a „rendes” szentév, amit most ünnepel az egyház?

Rendes szentévekre 25 évente kerül sor, ám ez nem volt mindig így. Az első szentévet VIII. Bonifác pápa hirdette meg az 1300. év alkalmából: miután a középkor egyik legnépszerűbb zarándokhelye, a Szentföld török fennhatóság alá került, a római zarándoklatok száma jelentősen megnőtt. Az első apostol, Szent Péter sírjának fölkeresése így évről évre nagyobb tömeget vonzott az Örök Városba. 

A pápa által meghirdetett szentévek eleinte 100 évente követték egymást, VIII. Bonifác bullájában legalábbis még minden századik esztendő számított „egyetemes jubileumnak”, amikor az Egyház fokozott figyelmet fordít a megbocsátásra, kibékülésre, bűnbocsánatra. 

A jubileumi búcsúból – vagyis az ideigtartó büntetések elengedéséből – mindazok részesülhettek, akik igaz bánattal meggyónták bűneiket, meglátogatták a Szent Péter- és Szent Pál-bazilikát Rómában, valamint bizonyos imádságokat elvégeztek. A kezdeti két templom még a 14. század folyamán négyre bővült, amikor a későbbi pápák fölvették a zarándokcélpontok közé a lateráni Szent János-bazilikát, majd a Santa Maria Maggiore-bazilikát – így lett a négy patriarkális bazilika meglátogatása, vagyis a Rómába utazás a jubileumi búcsú feltételeinek egy központi része.

A Ferenc pápa által is kitárt szent kapu („porta sancta”) megnyitása 1500 óta van szokásban: mind a négy bazilikának van egy-egy ilyen kapuja, amely csak a szentévek idején látható, egyébként márványlappal van elfalazva (erre a márványlapra belülről rávésik a szentévek dátumát is). A nyitott kapukat éjjel-nappal őrzik.

Kép

A Szent Péter-bazilika − Forrás: Pexels

„Rendkívüli” és rendhagyó szentévek

A százévente történő kiengesztelődés lehetősége szinte már az elején nagyon hosszú időköznek tűnt, ezért VI. Kelemen (1342–1352) ötvenévenkénti szentéveket rendelt el, VI. Orbán (1378–1389) pedig minden 33. évet tette jubileummá, Jézus Krisztus földi életének emlékezeteképpen. A meggyökeresedett, huszonöt évenkénti gyakorlat végül II. Pál (1464–1471) nevéhez fűződik, azonban a 16. században, XIII. Gergelynek (1572–1585) köszönhetően kis híján 15 évenkénti időközökre szűkült. 

Utóbbi végül nem vált gyakorlattá, holott meggyőző érv szólt mellette: az akkoriban várható átlagos élettartam miatt a negyedszázados periódus kizárt volna egy-egy nemzedéket abból, hogy a jubileumi kegyelmekből részesülhessen.

Rendes szentévek közül – legyen szó bármelyik időközről – a 2025-ös a huszonhetedik 1300 óta. A kerek évszázadok megünnepléséből kimaradt azonban egy 1800-ban, amit a francia forradalom söpört el, és kimaradt az 1848-as európai forradalmak nyomán keletkezett zűrzavar miatt az 1850-es esztendő szentéve is. A legtöbb rendkívüli szentévre a 16–17. század törökellenes küzdelmei és a katolikus megújulás évtizedei során, valamint a 20. században került sor. 

„Hungariaból Rómába”

„Szlávok, hiszpánok, gallok, hunnok, teutónok,
Mennyire ellepitek Péter aranyküszöbét!
Mért töritek magatok gazdaggá tenni a taljánt?
Hát a hazájában senki sem üdvözül-e?” 

– írja Janus Pannonius az 1450. évi szentévi zarándokok tömegéről és arról, hogy a zarándoklatok jó pénzt hoztak a rómaiak konyhájára, ami sokak számára már akkor visszatetsző volt. Noha a költő „hunn” zarándokokat is említ, valójában éppen ez a szentév magyar szempontból különleges helyet foglal el. V. Miklós pápa a törökellenes hadjáratokra, valamint a Magyarországról Rómába tartó hosszú út költségességére való tekintettel megengedte, hogy a szentévben Szent László nagyváradi sírját vagy a székesfehérvári bazilikát keressék föl azok, akik a kegyelmekben részesülni szeretnének – és ott megkapják ugyanazokat a kiváltságokat, mint az Örök Városban. 

Ez az engedély 1475-ben, 1500-ban és 1525-ben is megismétlődött, ám a befolyt alamizsnának mindig egyházi célokat és a törökellenes védelmet kellett szolgálnia. 

A magyarországi búcsúkiváltságok gyakorlata, valamint ennek a törökellenes harcokkal való összefüggése nyomán válik érthetővé, hogy miért tudott 1514-ben rekordidő alatt nagy tömegeket mozgósítani egy keresztes hadjárat terve is – amely végül a Dózsa-féle parasztháborúba torkollt.

A 16–17. században a felekezeti átrendeződés nyomán visszaesett a zarándoklatok száma, és elsősorban egyháziak vagy tehetősebb arisztokraták vállalkoztak az útra, de már a szentévektől függetlenül. Bálint Sándor idézi, hogy a 18. században Kiss István pesti ferences szerzetes szentévi római zarándoklatra és szentföldi zarándoklatra is eljutott, mindkettőről részletes útinaplót hagyva hátra. „Megérvén a Nagy Jubileumot, a Szent Esztendőt, 1750-nediket… örömmel utaztam a szent apostoloknak és sok ezer mártyroknak koporsói látogatásaira és a jubilaeumi nagy butsunak megnyerésére; melly utazásomat Pestről indulván három holnapok alatt gyalog és többnyire mesztéláb szerentsés pállyafutással oda és visszatérve elvégeztem” – írja a ferences barát.

A vállalkozás korántsem volt veszélytelen: ekkora gyalogút fizikailag is rendkívül megterhelő, nem beszélve arról, hogy számos útonállóval meggyűlhetett a baja a zarándoknak, ha éppen nem őt nézték valamiféle törvényenkívüli kóborlónak. Utóbbi eset elkerülésére az egyház útlevelet állított ki a zarándok részére, amely tartalmazta nevét, életkorát, foglalkozását és származását, valamint igazolta vallásos és erkölcsös életét és a zarándoklat célját. 

A püspökségeken kiállított hivatalos irat néha kitért arra is, hogy a zarándok nem szenved fertőző betegségben, ha tehát kegyes útja során szállást kér, bátran adhatnak neki.

Kép

Középkori zarándokok Rómában egy korabeli rajzon

Az újkori magyar zarándoklatok rítusai

A szentévi római magyar jelenlét a 19. században folytatódott, de igazán a 20. századtól ívelt föl ismét. Szent István államalapításának 900 éves jubileumán, az 1900-as szentévben ezüstnyelű magyar zászlót helyeztek el az egyik zarándoktemplom, a lateráni Szent János-bazilika falán, a Szent Koronát adományozó II. Szilveszter pápa síremléke mellett. 

Az 1925-ös szentév hatalmas, szervezett magyar jelenléttel zajlott: több nagy, országos nemzeti zarándoklat indult, emellett kisebb csoportok és egyéni zarándokok is útra keltek Rómába. A magyar zarándoklatoknak külön rítusa alakult ki: a Budapestről induló zarándokvonatok tele voltak virágokkal és koszorúkkal, amelyeket a Piave folyó hídján megállva, főpásztori ima után bedobtak a folyóba, az első világháborúban itt elesett magyar hősök emlékére. 

Az eseménynek híre ment, így a magyar vonatok érkezésére hamarosan a környékbeli települések lakói is eljöttek megcsodálni az emlékezést. Szintén magyar zarándokok vezették be Rómában a colosseumi gyertyás körmenetet, amelyet utóbb számos zarándokcsoport átvett. 

A magyarok úgy tartották, hogy a Colosseum területére csak a legnagyobb kegyelettel, imádságos és áhítatos lélekkel szabad belépni, hiszen keresztény mártírok vére öntözte.

Az 1950-es szentév a 20. század legsötétebb éveiben érte hazánkat. A magyar egyház feje, Mindszenty József bíboros már több mint egy éve börtönben volt, Rómába zarándokolni – és úgy általában nyugat felé indulni – nem lehetett. A különleges engedélynek köszönhetően egyházmegyénként négy templom fölkeresése is elegendő volt a búcsú elnyeréséhez. A helyzet alig lett jobb 1975-re: mindössze egyetlen, hivatalos zarándokvonat indult Magyarországról Rómába, a résztvevőket pedig úgy válogatták, hogy az egész országot képviseljék. 

Az idei jubileumi szentévben számos római zarándoklatot szerveznek különböző egyházi közösségek, valamint utazási irodák, de egyénileg is van lehetőség fölkeresni a Várost. Azok számára azonban, akik nem tudnak elzarándokolni Rómába, az évszázados hagyományoknak megfelelően hazájukban is lehetőségük nyílik bekapcsolódni a szentévbe. Miután Ferenc pápa karácsony szentestéjén megnyitotta a szent kaput, minden megyéspüspök is meghirdette saját székesegyházában egyházmegyéje számára a szentévet, így december 29-én a magyar egyházmegyék is csatlakoztak a világegyház ünnepéhez.