Miért szökik el egy ikerpár a gyermekotthonból? – Chilton Flóra rendező történetei a valóságot képezik le
Egy tizennégy éves ikerpár, Lili és Léna elszöknek a gyermekotthonból, és elindulnak haza régen látott édesanyjukhoz. Chilton Flóra kisfilmje, a Széllel szemben júniusban a MOZ.GO – Magyar Mozgókép Fesztiválon a legjobb kisjátékfilm kategóriában győzött. A rendező a periférián élő embereknek ad szót alkotásain keresztül, és a Képmásnak azt is elmondta, hogy amikor először találkozott a főszereplő lányokkal, Smith Noémivel és Nikolett-tel, egyből tudta, tehetségük filmre kívánkozik. Pataki Sára interjúja.
Az Északi Támpont Egyesülettel, amelynek művészeti vezetője vagy, évek óta készítetek filmeket társadalmi problémákról, a társadalom peremén élő emberekről. Miért tartjátok ezt fontosnak?
Azt tapasztaljuk, hogy a társadalom peremén, szegregátumokban vagy zárt közösségekben élő emberek kevésszer tudják hallatni a hangjukat, nem nagyon akarjuk meghallani őket társadalmi szinten. Az egyesületnél fontos nekünk, hogy a filmjeinkben olyan társadalmi ügyeket dolgozzuk fel, ahol az ő történeteiket és megélésüket is ki tudjuk hangosítani. Pont a napokban kezdtük el előkészíteni legújabb animációs filmünket, ahol hasonló ügyet dolgozunk fel.
Gyermekprostitúció, emberkereskedelem, demencia – sokféle téma megjelenik a filmjeidben. A filmkészítésbe ráadásul gyerekeket is bevontok. Mit ad nekik egy-egy filmforgatás?
Ha például állami gondoskodásban élő gyerekekkel forgatunk, sokszor azt látom rajtuk, hogy a saját életükben nem nagyon találkoznak sikerélménnyel.
Vagy szimplán nincs olyan ember, aki meghallgatná a történetüket.
Volt egy konkrét eset, amikor leforgattunk egy filmet, és a bemutató után az egyik gyerek anyukája azt mondta nekem, hogy most volt először büszke a gyerekére. Számunkra is meghatározó visszajelzések ezek.
Chilton Flóra rendező-operatőr az Északi Támpont Egyesület művészeti vezetőjeként társadalmi témájú dokumentumfilmeket, kisjátékfilmeket és videoklipeket készít. Évekig gyermekvédelmi intézetben élő fiatalokkal dolgozott. A Válaszúton című kisfilmje a gyermekrabszolgaság, az emberkereskedelem témájával foglalkozik. A Nefelejcs a demenciáról szól. A Még emlékszem animációs dokumentumfilmben a második világháborút és a holokausztot túlélők beszélgetnek középiskolás fiatalokkal. Legújabb, Széllel szemben című kisjátékfilmjében egy gyermekotthonban élő egypetéjű ikerpár történetét meséli el.
A Széllel szemben című filmben a 14 éves Lili és Léna elszökik a gyermekotthonból, hogy megkeresse édesanyját. Miért választottad ezt a témát?
A film két főszereplőjét, Smith Noémit (Lili) és Nikolettet (Léna) már öt-hat éve ismerem, és régóta szerettem volna egy olyan filmet készíteni, aminek ők a főszereplői. Egy ifjúsági programban találkoztam velük, már a Válaszútonban is játszottak mellékszereplőként. Az első perctől tudtam, hogy tehetségesek, érzékenyek, minden pillanatukat nagyon művészien élik meg, kirobbanó erejük volt. Mindenképp szerettem volna egy olyan történetet írni köréjük, amelyben kényelmesen tudnak mozogni. Nagyon érdekelt maga az ikerség is, hogy ők ezt hogyan élik meg. Ebből indult ki a forgatókönyv.
Az egyesületben számunkra nagyon lényeges, hogy hiába fikciós filmet készítünk, történeteinkkel a valóságot képezzük le. Mindig nagyon vigyázunk, nehogy a művészi önmegvalósítás túlságosan háttérbe szorítsa a tényeket, ezért minden projekt elején beszélgetünk szakértőkkel és érintettekkel, hogy teljes képet kapjunk az adott társadalmi ügyről, problémáról.
Eredetileg más volt a film története. Két ikerlány a világ ellen – ez volt a kiindulópont, és az lett volna a történet, hogy betöltik a 18. életévüket, elhagyják a gyermekotthont, aminek következtében akadályokba ütköznek. Azzal szerettünk volna foglalkozni, hogy az államtól kapott pénzt hogyan próbálják tőlük rosszakarók megszerezni, hogyan zsákmányolják ki őket, milyen veszélyek leselkednek rájuk. Aztán a szakértőnk elmondta, hogy szerencsére most már anyagilag védettebb helyzetben kerülnek ki az otthonokból a gyerekek. Viszont azt is mesélte, rendszeresen előfordul, hogy ezek a gyerekek elszöknek, hazaszöknek, hogy megkeressék a szüleiket.
Azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy nem minden esetben egy borzalmas helyről szöknek, el, hanem azért indulnak útnak, mert honvágyuk van, hiányzik nekik az anyai, családi szeretet.
Mit lehet tudni a főszereplő lányokról?
Niki és Noémi 14 évesek voltak, amikor ezt a filmet elkezdtük előkészíteni. Azóta már négy év eltelt. Jelenleg gimnáziumba járnak, és színészmesterséget tanulnak, szuper elhivatottak a színész szakma iránt. Nagyon büszkék vagyunk rájuk.
Arra emlékszel, hogy mit szóltak, amikor először meséltél nekik a filmötletedről?
Amikor az előkészítésénél tartottunk, meséltem nekik a filmről és a két főszereplőről, Liliről és Lénáról. Rögtön tudták, hogy melyiküknek melyik szerepet szánom, már azelőtt, hogy elmondtam volna nekik. Ha a valóságban nem is olyanok, mint a filmbeli karakterek, mégis van köztük egy hasonló dinamika.
Milyen volt a közös munka? Említetted, hogy 12 éves koruk óta ismered őket. Barátok lettetek az idők során?
Igen, remélem, hogy ők is barátként tekintenek rám. A forgatás öt napig tartott,15–20 fős stábbal. Mivel egy road movie-ról beszélünk, nagyon gyakran kellett helyszínt váltani, és szinte végig éjszaka forgattunk. Nehezített volt a terep, ezért sokszor mondtuk nekik, készüljenek, nehéz lesz, fárasztó lesz. Emlékszem, hogy már a második este nagyon fáradtak voltak, mégis ügyesen vették az akadályokat.
Smith Nikolett: „A Széllel szemben tapasztalatot, új élményeket, sikerélményt adott. Megtapasztalhattam egy film elkészítésének atmoszféráját, amire már rég vártam. A kedvenc részem az volt, amikor a bulijelenetet vettük fel velem egyidős emberekkel, akiket ismertem is, és ténylegesen hülyéskedtünk. Nehézséget az utolsó jelenetben éreztem, amikor sírni kellett és nagyon szomorúnak lenni (…) A családunk, a stáb és az osztályunk is büszke volt ránk. Összességében jó közös munka gyümölcse ez a kisfilm. Sírtam, amikor először megnéztem, lehet, hogy még másodjára is.”
A lányok, Nikolett és Noémi esete akkor sikertörténet? Annak tűnik...
Abszolút, hiszen színészkednek és kitartanak, továbbra is ez a tervük. Amikor először megnéztük a lányokkal szűk körben a filmet, katartikus öröm volt az arcukon, egyszerre nevettek és sírtak. Ezt hatalmas élmény volt látni. Akkor éreztem, hogy már ezért a pillanatért megérte a filmet megcsinálni. A filmkészítés során Farkas Franciska mentorként segítette őket. Mégiscsak nekik kellett elvinni a hátukon a filmet, fontos volt, nehogy bármiféle trauma érje őket. Voltak nehéz jelenetek.
Ha már ezt említed, van egy igazán megrázó jelenet. Amikor vonaton utaznak, nincs jegyük, és az egyiküket abúzus éri. Egy ilyenre hogyan készítettétek fel őket?
A gyermekvédelmi szakértőnktől tudom, hogy sajnos a szexuális kizsákmányolás valós veszély a gyermekotthonból kiszökők esetében. Hogy semmilyen szinten ne sérüljenek, Farkas Franciska dolgozta ezt fel velük. Semmiféle konfrontáció nem történt a jelenet forgatása során. Voltak nézők, akik hiányolták, hogy miért nem volt direktebb a jelenet. A Lilit alakító Noémi, akit a filmben az abúzus ért, nagyon hálás volt, hogy így alakítottuk, és nekünk ez a legfontosabb.
A filmekben szereplő gyerekek egészsége az első, minden szempontból védjük őket, semmit nem erőltetünk rájuk.
Volt olyan saját ötletük, ami bekerült a filmbe?
Igen, például van egy jelenet, amikor a padon fekve együtt nézik a csillagokat, ezt a dialógot ők inspirálták, és be is került a forgatókönyvbe. Amikor annak idején a Válaszúton-t forgattuk, nem akartam, hogy a színészek végig tanult szöveget mondjanak, szerettem volna, ha vannak jelenetek, ahol sokkal nagyobb teret kaphat az improvizáció. Az ikreket a Széllel szemben forgatása előtt megkérdeztem, mit szeretnének: inkább írott szöveg legyen vagy improvizáció? Mindketten mást mondtak. Végül az írott szöveg mellett döntöttem. Sokat próbáltunk, és az ő szavajárásuk szerint próbáltam megírni a forgatókönyvet.
A Széllel szemben sorra nyeri a díjakat. Júniusban a Magyar Mozgókép Fesztiválról a legjobb kisjátékfilmnek járó díjat hoztátok el, nemrég Lengyelországban az 53. Lagów Nemzetközi Filmfesztiválon Bronz-Szőlő díjjal jutalmazták a filmet. A lányok is részt vehettek a díjátadókon?
Ők a Széllel szemben utóéletében is ugyanúgy részt vesznek. Mostanában díjátadókra többször is azért nem tudtak eljönni, mert előadásuk volt. Szuper dolog, hogy már itt tartanak. De próbálunk minél több díjátadóra közösen menni, hiszen nagyon fontos, hogy együtt éljük át ezeket az örömteli pillanatokat, ők is részesei legyenek ilyen módon is a sikernek. Ha ők nincsenek, egyáltalán nem írtam volna ilyen forgatókönyvet, nélkülük ez a film nem lenne.
A nagyközönség hol láthatja az alkotást?
Az RTL+ streamingcsatornán lesz majd látható hamarosan.
Van következő filmterved?
Egy animációs dokumentumfilmen dolgozom, amely egy zárt közösség női tagjainak a történetét meséli majd el.
A széllel szemben filmet egy Képmás-estünkön is levetítettük, utána a film producerével, Tóth Bálinttal, valamint Orsolics Zoltán Zénó addiktológiai tanácsadóval beszélgetett Szám Kati, a Képmás magazin főszerkesztője. A beszélgetésről készült felvétel:
„Sokaknak az is gondot jelent, ha a gyereket el kell vinni az orvoshoz” – Anyaotthonban jártunk
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
