Sikerül átölelni egymást? – Féléves visszajelzések egy „Ölelj át” programról
Kinek ne lennének „fájó pontjai”, amikor érzelmileg túlfűtötten reagál társa szavaira vagy cselekedeteire? Hol nincsenek „ördögi táncok”, olyan párbeszédek, amelyekből senki nem jön ki nyertesen, ezért lassan, de biztosan aláássák a kapcsolatot? Ki ne szeretné elkerülni a sehova nem vezető, romboló vitákat, és megtanulni új, építő jellegű párbeszédmintákat? 13 év házasság és több kapcsolatépítő program után megtudtam: van olyan módszer, amely nagy eséllyel tartósan is segíteni tud. Ha gyakorolják.
Idén nyáron részt vettünk a Guba házaspár által a horvátországi Cunskiban szervezett Érzelmi Fókuszú Terápián alapuló „Ölelj át” programon, hat másik házaspárral és két kísérő házaspárral. Időközben kiderült, milyen fontos szerepe volt a helyszínnek (tengerpart közelében laktunk, így jutott idő napozásra, fürdésre, sétára) és a hosszú utazásnak is (úgy beszélgethettünk órákig, hogy közben egy gyermek sem nyafogott bele a hátsó ülésről). A társaság változatos összetételű volt; a 13 éves házasságunkkal és három gyermekünkkel mi voltunk a „zöldfülűek”, a csúcstartók a 34 éve házas, ötgyermekes és tízunokás házaspár. Legtöbben házassági évfordulós ajándékként kapták vagy adták maguknak a programot, amelynek – mindannyian istenhívők lévén –, az „Együtt Istennel” verzióját kaptuk, napi imával, vasárnap közös misével, a végén a párok megáldásával.
Búcsúzáskor minden pár kisimult arccal, kézen fogva és békés mosollyal jelezte: többet adott nekik ez az öt nap, mint eddig bármilyen másik kapcsolatépítő tréning.
Magunkon is ezt éreztem, és nagyon bíztam abban, később sem felejtjük el a tanultakat, lesz erőnk-időnk gyakorolni és legalább időnként átélni az ott megtapasztalt különösen mély érzelmi közelséget. Pár hét teljes béke után érezni kezdtem a hatás gyengülését – először a férjemen, aztán magamon is –, azóta egyre többször tapasztalunk visszaesést, de mivel már tisztában vagyunk „fájó pontjainkkal”, így „ördögi vitáink” is ritkábbak, rövidebbek és kevésbé bántóak. Az átélt közelség élménye pedig még mindig eléggé élénken él bennünk ahhoz, hogy önmagában is átsegítsen egy-egy nehéz helyzeten. Egy életre szóló, konkrét célt is megfogalmaztunk akkor, amiről azóta sem mondtunk le. Kíváncsi voltam, a többiek hol tartanak, ezért megkérdeztem őket. Mivel a beszélgetések párban zajlottak, így egymás házasságába nem láttunk bele, ezért a visszajelzések (öt pártól) számomra is tartogattak meglepetéseket. Például azt: a leghosszabb és legmegindítóbb beszámolókat férfiak írták.
Az "Ölelj át" program csapata Horvátországban
Helyszíni élmények
A házaspárok többsége korábban is foglalkozott kapcsolatuk ápolásával, tudatosan keresték ezeket a lehetőségeket (Házas Hétvége, MÉCS Hétvége, lelkigyakorlatok, különböző programok, programsorozatok), amelyek többé-kevésbé segítettek is nekik, de általában egy idő után elmúlt a hatásuk. Bár az Ölelj át-ra mindenki nyitottan érkezett, mégsem számítottak igazán nagy újdonságra. Így aztán kellemesen meglepődtek, amikor kiderült: ez a program más, mint a többi.
|
„A kurzus a legjobbkor jött. Feleségem születésnapi ajándékának szántam, hozzátéve részvételem és nyitottságom a változtatásra. Sok maradandó dolgot hoztam el.” |
Jellemzően a pár egyik tagja, aki a programban való részvételt kezdeményezte, aktívabb volt, de mindenki igyekezett a maga módján hazavinni a hallottakat és az átélt élményeket. A saját szobákban zajló, segítővel is kísért, időnként fájdalmas beszélgetéseket senki sem akarta tudatosan megúszni. Nem mindenkinek sikerült minden feladaton végigmennie, de a kísérők többször hangsúlyozták: csak olyan mélyre menjünk, amennyire bírunk; a lényeg, hogy elkezdődjön az érzelmi közeledés. Ez a visszajelzések szerint – különböző szinten és mélységben – majdnem minden párnál megtörtént.
|
„Pár éve nehezünkre esik a nyugodt, viszonylag indulatmentes beszélgetés. Azt gondoltam, sokat számítana, ha lenne a konfliktusaink megbeszéléséhez egy olyan terápiás segítség, amikor szakember moderálja beszélgetéseinket. Ez a kísérés megvalósult, nagyon értékeltem, sokat segített. Imre ezt nagyon jól csinálta: empatikusan, időt szánva rá, de a megfelelő határozottsággal, például nem hagyta, hogy kikerüljem az aktuális feladatot, megbeszélendő problémát.” |
Nemcsak megértették saját és párjuk kötődési szükségletét, nemcsak beazonosították „fájó pontjaikat” és „ördögi párbeszédeik” lényegi természetét, hanem megélték: képesek teljes mélységében átérezni párjuk fájdalmát, képesek felismerni és megállítani olyan vitákat, amelyeket korábban nem sikerült, és ami legnehezebb és legfontosabb: képesek a megbocsájtásra.
Évekkel ezelőtti, nagyon mélyre elásott sérelmek, nagyon sokáig gondosan elkerült kényes témák kerültek felszínre és több esetben tisztázásra. Ez korábban soha nem érzett érzelmi közelségbe hozta a párokat; olyanra, amelyre lehet alapozni a későbbiekben is.
Volt, aki esküvőjük óta hordozott sérelmet tudott elmondani és megbocsájtani érte; volt, akinek sikerült teljesen elfogadni felesége pánikbetegségét és beengedni őt személyiségének olyan „területeire”, amelyeket korábban kizárólag magának tartott fent. Nekünk is sikerült korábban tudatosan vagy tudattalanul elkerült témákkal kapcsolatos fájdalmainkat elmondani, átbeszélni és egymásnak megbocsájtani.
|
„Cunskiban választ kaptunk a hogyanra: hogyan tudjuk kifejezni, hogyan kell értelmezni. A férfi és női agy közötti különbségek és a gyerekkorban megtapasztalt kötődési különbözőségek nagyban nehezítik egymás megértését. Az ördögi párbeszédeink lényegének megismerése segített abban, hogy felismerjük, ha elkezdenénk, hogy még időben irányt tudjunk váltani.” |
A szerelem megőrzése – csak egy szép emlék?
Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom: a nyolcrészes sorozat utolsó részét vártuk a legjobban, amikor végre kiderül, hogyan tudjuk fenntartani azt az érzelmi közelséget, ahova a program alatt elértünk. Ebben a részben fogalmaztuk meg leggyakoribb ördögi párbeszédeinket és pozitív pillanatainkat, elváláshoz és találkozáshoz kapcsolódó rituálékat soroltunk fel vagy találtunk ki, megírtuk saját „teherbíró” történetünket, amit későbbi nehéz helyzetekben is fel tudunk idézni, és kitaláltuk jövőbeli szerelmi történetünket: hogyan szeretnénk látni kapcsolatunkat öt-tíz év múlva, és mit tehetünk ezért. És ekkor kaptuk meg a legfontosabb üzenetet is: a tanult módszer otthon is használható, de a tartós eredményhez rendszeresen gyakorlás kell.
A program szervezői Sue Johnson kutatásai hivatkozva 70%-os sikerrátáról beszéltek. Mi ezt akkor viccesen így fogalmaztuk át: tíz házaspárt vártak Cunskiba, de csak heten jöttek el, tehát mi vagyunk a sikeres 70%. A helyszíni visszajelzéseket tekintve akár igazunk is lehetett, de hosszú távon már nem biztos, ugyanis sajnos nem mindenki tudott beszámolni tartós hatásról, bevallva a rendszeres, tudatos otthoni gyakorlás hiányát.
|
„A hazaérkezésünk utáni hat napon hat különböző régi sérelemmel csináltuk végig, s ezzel nemcsak régi sebeink szúrós, mérgező bozótját tisztítottuk ki, hanem gyönyörködni is tudok feleségem személyiségében, és elakadástól sem félek. Az elkötelezettség szó jelentése is megváltozott a számomra: ez egy erő, ami változáshoz segít. Most hétvégén is végigcsináltunk egy témát, továbbra is nagyon felszabadító.” |
Két pár, vagyis a jelenlévők harmada fél év után is egyértelműen érezte a program tartós hatását; ők gyakran vagy akár hetente sort kerítenek „Ölelj át” beszélgetésekre, akár otthon is (a szervezők is ezt javasolták). A magunk részéről ehhez hozzátennénk: amikor ez hosszabb ideig kimarad, hamar érezzük a „visszaesést”.
Egy másik pár több konkrét „részeredményről” számolt be (érthetőbb én-üzenetek, kevesebb kritika, kényes témák sikeresebb megbeszélése, szülőkkel való viszony rendezése); elismerve, hogy tudatosabb, rendszeresebb gyakorlás vagy újabb „elvonulás” segítene nekik. A negyedik pár csak most, fél év után kezdte érezni, hogy szüksége lenne rendszeresebb gyakorlásra.
|
„Cunski több, mint szép emlék, de az ott tanultak gyakorlatba öntése az eddigi tapasztalatok szerint egy hosszú folyamat, melyet érdemesnek látunk felturbózni egy kis elvonulással.” |
Két párban pedig már régen „lecsengett” a program hatása; ők szívesen újra végigmennének rajta, akár más formában is. Egy házaspárról pedig nincs információm, de gyanítom, ők is ebbe a csoportba tartoznak.
|
„Mi nagyon jól éreztük magunkat a tréningen, de igazán nem kapott el a gépszíj, azaz nem sikerült ezt a fajta házaspáros megbeszélést magunkévá tenni. A kísérőnk szerint benne ragadtunk azokban a bizonyos ördögi körökben. Azóta otthon is hasonlót éltünk át többször, nem ugrottuk meg a lécet. Ezzel együtt nem gondolom, hogy fölöslegesen voltunk ott, idővel megtermi majd a gyümölcsét ez is.” |
Eltérően az utóbbi visszajelzéstől, a legtöbb résztvevő szerint a program hosszú hétvégés, különösen a távolabbra utazós változata sokkal hatékonyabb, mint a tartalmában megegyező, de nyolc héten át tartott, heti egy-egy témát felölelő verziója; akkor is, ha a részvételt megszervezni erre a legnehezebb. A mindennapoktól való nagy távolság – térben és időben – rengeteget segít a csak egymásra hangolódásban. És ez Cunskiban annyira jó volt, hogy akár azok is újra beneveznének, aki azóta többé-kevésbé sikeresen használják a tanultakat.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
