36 kilométer Rómában – Így jártam végig az örök város legszebb zarándokútját

Egy egész élet kevés ahhoz, hogy felderítsük az „örök várost”, hát még egy néhánynapos utazás! Legnagyobb szerencsénkre azonban van jó pár bejáratott útvonal, amelyek bár nem fedik le Róma minden egyes szegletkövét, mégis segítenek abban, hogy a főbb látnivalókhoz és kegyhelyekhez eljussunk. 

Az egyik legkedvesebb ilyen utam a több évszázados múltra visszatekintő hét templom zarándoklata, vagyis a Via delle Sette Chiese, amely útvonal Róma hét legfontosabb bazilikáját öleli fel. 

Bár korábban egyszer már elindultam ezen az úton, mégsem értem a végére, így egészen biztos voltam benne, hogy ha egyszer visszatérek Rómába, akkor az egyik első dolgom lesz felkerekedni, és meglátogatni ezt a hét templomot.

Magyar mise tizenkét atyával

Jóllehet, indulási ponttól függően ez a zarándokút nem hosszabb 25–30 kilométernél, érdemes minél korábban elindulni, már csak a nyitvatartási idők és a temérdek látnivaló miatt is. Egyrészt tehát praktikus megfontolásból indultam útnak a hajnali órákban, másrészt mert a Szent-Péter-bazilikában kedd reggelenként magyar szentmisét tartanak, az altemplomban található ugyanis a Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum) kápolna.

Ahogyan a mondás tartja, Isten útjai kifürkészhetetlenek, ez pedig ezen a napon többszörösen is bebizonyosodott számomra: először akkor, amikor a bazilikában, már kora reggel meglepően sok látogató között találtam egy ismerős arcot, aki néhány évvel korábban pont ezen a helyen volt az idegenvezetőnk. A második meglepetést azt okozta, hogy akaratlanul bár, de mégis sikerült a zarándokutat november 18-ára, a Szent Péter- és Szent Pál-bazilikák felszentelésének ünnepnapjára időzíteni. 

Így a jeles alkalom miatt az apró kápolna zsúfolásig telt a magyar zarándokkal, a szentmisét pedig – mintha csak egy katakombában gyűltek volna össze az apostolok – tizenkét atya celebrálta.

A méltó kezdés után nekivágtam a leghosszabb szakasznak, amely a Szent Pál-bazilikáig vezet. Az sem rövidít a távolságon, hogy a Tevere mentén vezető út gyönyörű olasz utcácskákat rejteget, apró kápolnákkal, boltíveken megbújó freskókkal, amelyek megérik a kitérőt! A Szent Pál sírja fölé épült templomhoz érve azonban mindez eltörpül az egyszerre grandiózus, mégis letisztult bazilika fényében. A kegyhely talán egyik legnagyobb különlegessége, hogy magában fogalja a katolikus egyház kétezer éves történelmét: a boltozaton a korábbi pápák arcképei sorakoznak, ahol immár Ferenc pápa képmása is elfoglalhatta méltó helyét.

Az olasz bajtársiasság

Mondják, nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözék, s mi sem igazabb ennél! A késő őszi Róma meglehetősen becsapós, így a jóhiszemű zarándokok – akárcsak én – könnyedén útnak indulnak egy lenge kis kardigánban, nem számolva az esővel. A külvárosi szakaszon közel s távol nem volt sem egy kávézó, ahová behúzódhattam volna, sem pedig egy üzlet, ahol egy esernyőt szerezhettem volna. 

Így került sor egy apró csalásra, mivel egy gyors stoppolással megszakítottam a sétát, és az egyetlen nálam lévő – ironikus módon „Make it happen!” feliratú – post-it-re ráfirkantottam a következő megálló nevét: Basilica de San Sebastiano fuori le Mura. Szerencsémre egy kedves olasz házaspár meg is szánt, és két kilométeren keresztül magukkal vittek, egészen a Szent Sebestyén-bazilikáig. 

A zarándokút ismerőiként jól tudták, hogy a nagy része még hátravan, így egy esernyőt is rám hagyományoztak, hogy ezúttal biztosan célba érjek.

A vértanú tiszteletére emelt bazilika az egyik letisztultabb templom, ami nem a barokkos túldíszítettséggel és az aranyozott mennyezettel vonja magára a figyelmet, hanem az egyedülálló történetével. A templom mellett vezető Via Appia Antica-n továbbhaladva ugyanis Róma legrégebbi katakombája bújik meg a föld alatt, az első században keletkezett Szent Sebestyén katakomba. A Diocletianus római császár keresztényüldözései idején halálra nyilazott római katonát, a templom névadóját is itt temették el.

A belvárosi nyüzsgéstől és a megszokott turistalátványosságoktól távol eső városrész talán a zarándokút legszebb szakasza, ami a ciprusokkal és olajfákkal szegélyezett hosszú úton valódi alkalmat ad az elmélyülésre és a csendes imádságra. Bár hivatalosan nem része a hét állomásnak, a Via Appia Antica végén mégis egy apró templom rejtőzködik, a Chiesa del Domine Quo Vadis, amit kár lenne kihagyni. A templom a keresztény hagyomány szerint azon a helyen áll, ahol menekülése idején Péter apostolnak megjelent Jézus, amely látomás nyomán visszatért a városba, és vállalta a mártírhalált.

Mi van a falon túl?

A negyedik megállóhoz az ókori római császárság idejéből fennmaradt Aurelianus-féle fal mentén vezet az út, ami az V. század óta keríti be az óvárost. Ahogy véget ér a hatalmas fal, feltűnik a pápa hivatalos székesegyháza, a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház. 

Jelentőségét a homlokzaton ékeskedő felirat is tanúsítja: „Omnium urbis et orbis ecclesiarum mater et caput”, vagyis „A város és az egész világ minden templomának anyja és feje”.

Ennél a pontnál újabb kitérőt eszközöltem, ami szép átvezető a Lateráni-bazilika és a Jeruzsálemi Szent Kereszt-bazilika között. Útba esik ugyanis a Scala Sancta, amelynek fokait naponta több ezer zarándok koptatja. A hagyomány szerint ezt a 28 fehér márványfokból álló lépcsőt Jeruzsálemből szállították át Rómába. A teljes lépcsősor valódi ereklye, hiszen Jézus ezen ment fel Pilátus jeruzsálemi palotájába. A zarándokok fokról fokra, imádságról imádságra haladnak fel a lépcsőn, az igazán elszántak térdepelve teszik meg ezt az utat felfelé.

Nemcsak a Scala Sancta köti össze Rómát Jeruzsálemmel, hanem a Szent Kereszt-bazilika is, amelynek talapzata a Szentföldről, egészen pontosan a Golgota hegyéről hozott alapra épült rá. Ahogyan a neve is mutatja, a templom számos, Krisztus keresztjéhez köthető ereklyét őriz. Itt található a Szent Kereszt egy darabja, a töviskorona tüskéi, egy vasszög, illetve a kereszten függő tábla egy töredéke.

Ferenc pápa sírjánál

Az esernyőt újra előkeresve, zuhogó esőben fogtam neki az utolsó kilométereknek a Szent Lőrinc-bazilikáig, amely az egyik első római köztemető, a Verano peremén fekszik. A bazilika eredetileg egy ehhez tartozó temetőtemplom volt, főoltára alatt együtt nyugszik Szent Lőrinc és Szent István, az első keresztény vértanúk. A temetőben több mártír és hajdani pápa is fekszik, de közéleti szereplők és művészek is ezen a helyen tértek örök nyugalomra. Egy név különösen vonzza a látogatókat, ugyanis többek között Bud Spencer sírhelye is itt található.

Méltó lezárást adva az útnak, nekem is az volt az utolsó állomásom, ahová Ferenc pápa minden útja végén visszatért imádkozni, és ahová földi élete lezárultával is megérkezett. A Vatikánhoz tartozó Santa Maria Maggiore ugyanis Ferenc pápa egyik kedvenc helye volt, valahol pedig az én utam egyik legemlékezetesebb pontja is, ami szó szerint a kezdetektől napjainkig foglalja magába az egyháztörténet apró darabkáit. 

A főoltár alatt a betlehemi jászol ereklyéit őrzik, Róma saját Betlehemét, a mellékhajóban pedig Ferenc pápa letisztult, mégis méltóságteljes sírja áll. 

Az egyszerű sírkő felett csupán annak a keresztnek a másolata díszeleg, amelyet Ferenc pápa püspökként és pápaként is folyamatosan viselt. Csupán a sírhelyet körbevevő, imádkozó tömeg vonja rá a figyelmet az itt nyugvó pápára.

Az év egyik legesősebb napján, harminchat kilométerrel és kisebb-nagyobb kitérőkkel a hátam mögött értem haza, de ez nem tántorított el attól, hogy másnap megint útra keljek a Szent Péter térre, XIV. Leó pápa általános pápai audienciájára.