Régen a nosztalgia is jobb volt? – Az emlékidézésben is érdemes mértéket tartani

A nosztalgia görög eredetű kifejezés, a nostos, vagyis az otthon, és az algos, azaz a fájdalom szavakból rakta össze egy svájci orvos a XVII. században, amikor először leírta a jelenséget. Johannes Hofer még betegségnek, sőt démoni eredetű fertőzésnek tartotta a nosztalgiát, és ahogyan a névből is látszik, erősen összemosta a honvágy érzésével, amikor svájci katonák vizsgálata alapján disszertációt írt róla. 

Hofer nyomán még sokáig megmaradt ez a hozzáállás, a nosztalgiát mentális zavarnak tartották, érvágással, piócákkal vagy gyomormosással próbálták gyógyítani, a különösen súlyos eseteknél pedig egyszerűen a bolondok házába zárták az érintetteket. 

Nyilván ma már tudjuk, hogy a nosztalgiázás jobbára ártalmatlan, sőt óriási üzlet épült rá. A mai szórakoztatóipar nagy részben abból él, hogy filmekkel és zenékkel a fogyasztók fiatal- vagy gyerekkorát idézik meg. Szép példa erre az elmúlt két év két legnagyobb mozis sikere, a Barbie és a Top Gun: Maverick is. 

Több mint emlék 

A nosztalgia receptje egyszerűnek tűnik, ha ugyanis a régmúlt kellemes emlékeit idézzük fel, attól jól érezzük magunkat. De ahogyan azt a tudományos vizsgálatok is kimutatták, a nosztalgia működése ennél jóval összetettebb. A kutatásokból például kiderült, hogy a krízisek időszakában mindig megnő a nosztalgikus élmények iránti igény. Emiatt, ha azt érezzük, hogy az elmúlt pár évben valóságos nosztalgiadömping vesz minket körül, nem tévedünk. A jelenség érthető, hiszen a nosztalgia éppen a biztonság, a kontroll érzését adja meg, amelyre most, egy világjárvány után, háborúk és gazdasági válságok között mentálisan nagyobb szükségünk van, mint valaha. 

A nosztalgia fogalmát emiatt határozza úgy meg Krystine Batcho amerikai pszichológus professzor, a téma kutatásának egyik nemzetközi szaktekintélye, hogy ez olyan érzelmi élmény, amely egységesíti a gondolatainkat a saját identitásunkkal kapcsolatban, segít meghatározni, hogy kik is vagyunk, honnan jöttünk, és kik szeretnénk lenni a jövőben. 

A nosztalgia másik ütőkártyája, hogy kapcsolódást kínál más emberekkel, így a magány és az elszigetelődés ellen hat. 

Ez elsőre furcsán hangzik, hiszen az ember a saját, személyes élményeire építi a nosztalgiáját, de valójában eléggé kiszámítható, hogy egyes korosztályokban mi él kellemes élményként. Ezért lehet siker újra a Tisza cipő és a Sport szelet, vagy – más generációkra célozva – a Jóbarátok vagy a Harry Potter szereplőivel összehozott osztálytalálkozó-szerű tévés különkiadások. A nosztalgia így válik közösségi élménnyé.

Minden mérhető  

Az agyi MR-vizsgálatok azt is kimutatják, hogy az agyunk „úgy van bedrótozva”, hogy keresse a nosztalgikus élményeket, és megjutalmazzon, ha ilyesmiket élünk meg. A kutatásokból az is kiderült, hogy a nosztalgia érzése növeli a kreativitást, az optimizmust, a kockázatvállalást, az önbizalmat, energikusabbá és fókuszáltabbá tesz bennünket. 

Az egyik legérdekesebb kísérlet a fájdalomérzetet vizsgálta, amelyből kiderült, hogy a tesztalanyok az őket érő, alacsony intenzitású, de azért már kellemetlen, illetve a kimondottan fájdalmas hőérzetet is kevésbé érezték olyan körülmények között, amelyekben számukra nosztalgikus képeket mutattak nekik, vagy ilyen élményeikről beszéltek. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a nosztalgikus élmények felidézésekor az agyunkban az önreflexióért, az érzelmi szabályozásért és a kellemes érzésekért felelős hormonok felszabadításáért felelős agyterületek is komoly aktivitást mutatnak. Jóval többről van tehát szó, mint hogy egyszerűen visszaidézünk egy-egy szép emléket. 

Rózsaszín szemüveg 

A nosztalgia nagy trükkje, hogy általa nem a valós élményeinket idézzük fel, hanem azoknak egy romantizált verzióját. 

Csak a szépre emlékszünk, valóban egyfajta rózsaszín szemüvegen át nézzük a saját emlékeinket.

A nosztalgikus emlékeknek elvileg keserédesnek kellene lenniük, hiszen óhatatlanul is hozzájuk tartozik, hogy már elmúltak, soha többé nem éljük meg őket, csak az emlékeinkben őrizzük azokat. Sőt, sok esetben olyan emberekhez kapcsolódnak, akik már nincsenek is közöttünk. Az agyunk azonban tesz róla, hogy ez mégse legyen hangsúlyos. 

Ennek a jelenségnek valószínűleg evolúciós oka van, ha ugyanis a pozitív emlékeket a valósnál is pozitívabbnak érezzük, és a kellemetlen részleteket elhalványítja az emlékezetünk, az segít abban, hogy jó döntéseket hozzunk később, illetve, hogy könnyebben hozzuk meg ezeket a döntéseket, a tapasztalatainkra és az emlékeinkre építve. Ahogyan a már említett Krystine Batcho szokta viccesen megjegyezni az előadásain: „Ha az emberek mindig száz százalékig pontosan idéznék fel az emlékeiket, akkor egy szülés után a nők nagy része nem biztos, hogy akarna második gyereket is.” 

Kerülendő túlzások 

Ahogyan minden alapvetően jó dolgot, úgy a nosztalgiát is túlzásba lehet vinni, és ilyenkor a hatásai is átbillennek a negatív oldalra. Ennek az az oka, hogy a nosztalgia a természeténél fogva leegyszerűsíti a dolgokat, és a túlzott leegyszerűsítés, a részletek elhanyagolása visszaüthet, ha döntést kell hozni. A nosztalgiázás annak is lehet a jele, hogy valaki nem képes alkalmazkodni az őt körülvevő, folyton változó környezethez, és ezért a múlt kellemes emlékeiben keres menedéket. 

Többen a múltba révedést arra használják, hogy elmeneküljenek a jelenből és annak gondjai elől, így viszont a problémák megoldatlanok maradnak. 

Mindez pedig akár depresszióhoz is vezethet. Még inkább veszélyes tévút lehet, ha ez a jelenség társadalmi szinten jelentkezik. Például, amikor ma Magyarországon valaki a Kádár-korszak iránt érez nosztalgiát, vagy Oroszországban a szovjet nagyhatalmi idők iránt, az általában valójában a saját fiatalságát vágyja vissza, és ez halványít el számára minden mást a múltból. Ha nem is személyes élményekre építve, de hasonló a mechanizmus a rabszolgatartó múltat „régi szép időkként” emlegetőknél is Amerikában. Miközben nem különösebben kell magyarázni, hogy ezek az idők annyira azért nem voltak csodálatosak, hogy vissza kellene sírni őket.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.