„Jé, tényleg segít, hogy eljöttem, pedig csak beszélgetünk” – Miért jár kevesebb férfi pszichológushoz?

Az üzletember Attila nem gondolja, hogy a gondjait pszichológus segítségével kellene megoldania. Még sohasem fordult szakemberhez, ahogy ő mondja, „a problémáimat megoldom magam, amit meg nem tudok megoldani, azzal minek foglalkozzam annyit, inkább túllépek rajtuk”. Különben sem gondolja, hogy bármi megoldódna attól, hogy beszél róla egy idegennek. 

„Pszichológus helyett inkább elmegyek biciklizni vagy sörözni a haverokkal, olcsóbban is jövök ki – mondja, majd elárulja, hogy nehezen is beszél a belső dolgairól, érzéseiről, csak a feleségének szokott, de neki is ritkán. – Fiús családban nőttem fel, mi nem dumáltunk ilyenekről, én azt tanultam, hogy oldd meg magad a dolgaidat. 

Mi, férfiak cselekszünk, nem ragadunk le problémáknál, és nem beszélünk arról sem, ha esetleg aggódunk valami miatt vagy félünk, ez így van ősidők óta. 

Mi lett volna, ha az elődeink közül bárki is azt mondja, félek a vadkantól? Többé nem viszik el vadászni.” Arra a kérdésre, hogy el tudja-e képzelni, hogy valaha pszichológushoz forduljon, a következőt válaszolja: „Nem mondom, hogy soha, de valami óriási dolognak kellene történnie ahhoz”. Majd rövidre zárja a beszélgetést: „Már így is túl sokat mondtam magamról.”

Pintér Eszter Virág klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szerint biológiai, evolúciós és szocializációs tényezők egyaránt befolyásolják, miként viselkedünk nehéz helyzetben, hogyan próbáljuk megoldani a problémáinkat, milyen megküzdési stratégiát választunk.

Különbözik a férfiak és a nők agya

A férfiak és nők agya között számos strukturális, funkcionális és kognitív különbség van, amelyek biológiai, hormonális és genetikai tényezőkre vezethetők vissza. „Ami a kognitív különbségeket illeti, a férfiak gyakran jobbak a térbeli tájékozódásban, geometriai alakzatok forgatásában, a célirányos mozgásokban, a matematikai feladatokban – magyarázza a terapeuta.  Ez összefügg az agy jobb féltekének erősebb lateralizációjával. – A nők viszont sokszor erősebbek verbális kommunikációban, empátiában és az érzelmek felismerésében. Könnyebben, ügyesebben tudják magukat kifejezni, fejlettebb a szókincsük” – mondja. 

Ezt részben a Broca-terület nagyobb mérete magyarázza, illetve az, hogy a két agyfélteke közötti kapcsolat fejlettebb. A sztereotípiák elkerülése végett fontos megjegyezni, hogy a személyes eltérések ebben a kérdésben is meghatározóbbak, mint a nemek között általánosított biológiai különbségek: sok nő kiválóan tájékozódik térben, sok férfi remekül kommunikál.

Érdekes eltérés még, hogy a férfiak agya sokszor a gyors, célorientált döntéshozatalban erős, ami roppant előnyös versenyhelyzetekben vagy sürgős cselekvést igénylő szituációkban. 

A nők agyának erősebb frontális aktivitása viszont gyakran jobb érzelemalapú döntéshozatalt eredményez, aminek nagy hasznát vehetik szociális helyzetekben vagy komplex problémák megoldásakor. „Ezek az eltérések nem azt jelentik, hogy az egyik nem jobb lenne a másiknál, inkább arra világítanak rá, hogy miért gondolkodunk, működünk, viselkedünk máshogy, miért észleljük másképp a dolgokat, miért dolgozzuk fel eltérően az információkat” – magyarázza a pszichológus. 

Őseink idejében a férfiak vadásztak és harcoltak, míg a nők gyermeket neveltek és az otthoni teendőket látták el. Ez a munkamegosztás eltérő készségeket és viselkedési mintákat alakított ki az evolúció során. A férfiaknál a problémamegoldó, célorientált megközelítés vált dominánssá az egyedfejlődésben, míg a nőknél az érzelmi támogatásra, kommunikációra épülő stratégiák alakultak ki. „Ezért is figyelhető meg, hogy a nők sokszor hajlamosabbak beszélgetni a problémáikról, a férfiak viszont az egyéni megoldásokra koncentrálnak” – magyarázza Pintér Eszter. 

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Rawpixel

A férfiak nem sírnak!?

„Mindezeken túl a szocializáció is nagyban befolyásolja, sőt az dönti el igazán, mennyire válnak markánssá ezek a különbségek – folytatja a pszichológus, aki szerint sok múlik az anyai és az apai mintán is. – Mennyire engedték meg egy kisfiúnak, hogy kifejezze az érzéseit? Megélhette-e az érzelmeit, lehetett szomorú, sírhatott, vagy azt mondták neki: »A férfiak nem sírnak, ez katonadolog, szedd össze magad!«?” – teszi fel a kérdést. 

Ha valakit már gyermekkorban gátolnak az érzelmei kifejezésében, az hozzájárulhat ahhoz, hogy felnőttkorban, amikor mentális problémával vagy nehézséggel találkozik, nehezebben és később kér segítséget. 

Ugyanis „nem erősödik meg benne az a tapasztalat, hogyha kifejezi az érzelmeit, akkor kap olyan választ, amely megnyugtathatja, vagy segítség lehet neki”. Ha azonban megengedjük a gyermeknek, fiúnak is, hogy megélje az érzelmeit, és beszéljen róluk, akkor felnőttkorára is könnyebben él ezzel, és nem fogja gyöngeségnek tartani azt, ha esetleg szakemberhez kell fordulnia.

Pintér Eszter szerint mindezek a különbségek nagyban meghatározzák, milyen típusú megoldást keresnek a nők és a férfiak, ha nehézséggel találkoznak. „A nőkkel ellentétben azok a férfiak, akiknek nem a kommunikáció az erősségük, nehezebben fejezik ki az érzelmeiket, nem olyan utakat keresnek, ahol az érzelmek, a verbalitás van fókuszban, vagyis kevésbé fordulnak pszichológushoz vagy más szakemberhez. Ők sokkal inkább az aktív, cselekvő megoldások hívei” – magyarázza a szakember, aki nemcsak a saját praxisában, hanem az állami ellátásban is azt tapasztalja, hogy inkább nők keresik fel, tízből csak két kliense férfi. 

Kép

Illusztráció forrása: Rawpixel

Ha segítséget kér a férfi

A férfiak elsősorban racionális megoldásokat keresnek. „Ha azonban azt látják, hogy ezek nem működnek, a meglévő eszköztáruk nem elég a probléma megoldásához, akkor szokott jönni a felismerés, hogy talán szakemberhez kellene fordulni – mondja a pszichológus, aki azt tapasztalja, hogy a férfiak, ha már felkeresik, sokkal konkrétabb, kézzelfoghatóbb problémával jönnek.

– Elhagyott a feleségem, de nem tudom az okát.Válunk, folyik a gyermekelhelyezési per, nem tudom, hogyan érvényesítsem az érdekeimet. Elváltam, hogyan viselkedjek ezután a gyerekkel, hogyan neveljem, ha csak kéthetente látom” – sorolja az indokokat. 

A nők viszont sokkal összetettebb problémákkal érkeznek, például szorongással. Pintér Eszter szerint, ha van a férfiban kellő nyitottság, akkor nagyon jól működik ez a fajta segítség nekik is. Abban azonban, hogy valaki hogyan dolgozza fel az elakadásait, traumáit, nem lát különbséget a nemek között, szerinte ez inkább személyiségfüggő. Azzal a rácsodálkozással viszont többször találkozik férfi klienseknél, hogy „jé, tényleg segít, hogy eljöttem, pedig csak beszélgetünk”.

A negyvenéves Balázs akkor fordult először pszichológushoz, amikor úgy érezte, hogy a szokásos megküzdési stratégiái – a barátok vagy a sport – nem segítenek már, semmitől sem érzi jobban magát. Neki segített a terápia, azonban nem gondolja, hogy mindenkinek ez jelenti a megoldást. Azóta már máskor is felkeresett szakembert, ha szükségét érezte. 

„Nem esik nehezemre megnyílni egy idegennek, az érzéseimről beszélni, bár ahhoz, hogy mélyebbre menjünk, kell néhány alkalom” – mondja. Olyan is előfordult már vele, hogy néhány találkozás után elköszönt a szakembertől. „Úgy éreztem, hogy nem sikerült egy hullámhosszra kerülnünk, és csak lődörgünk, nem jutok előrébb” – meséli. Szerinte az elmúlt években nagyot fordult a világ, ma már nincs olyan nap, hogy ne lehetne hallani a mentális egészség fontosságáról, és ne jönne szembe pszichológiai témájú podcast. 

Az ő generációjában teljesen elfogadott dolog, hogy a férfi is segítséget kér, ha elakad. A barátai, ismerősei közül többen voltak már pszichológusnál, van, aki most is jár. „A baráti beszélgetések során is szóba szokott kerülni ez. Időnként ugratjuk is egymást: »Na, erről majd beszélj a pszichológusoddal!«” – mondja nevetve. 

Úgy gondolja, hogy a szakemberhez való fordulással megelőzhető az, hogy megzuhanjon az ember, és függőségekben keresse a megoldást.

Nem minden férfinak a pszichológus a megoldás

Pintér Eszter annak ellenére, hogy kevesebb a férfi kliense, szintén egyértelmű változást lát abban, hogy sokkal többen és könnyebben fordulnak szakemberhez, mint az előző generációkban. Ugyanakkor úgy véli, „nem minden férfi problémájára a pszichológus a megoldás”. 

Gyakran hallja női kliensektől, hogy „a férjemnek is el kellene jönnie”. Ám úgy gondolja, hogy például az a férfi, aki nap mint nap nagymértékű stressznek van kitéve a munkahelyén, és nincs módja váltani, ne szakembert keressen fel, hanem próbálja a stresszt valamilyen fizikai aktivitással ellensúlyozni. „Járjon el biciklizni, vagy menjen le heti négyszer edzőterembe” – mondja. 

Mindannyian másképp küzdünk meg a problémáinkkal, más utat választunk. Azonban érdemes mindenkinek tudnia, hogy bármikor kérhet segítséget, fordulhat szakemberhez, ez nem gyöngeség, ez nem női vagy férfi dolog, ezzel támogathatjuk a mentális egészségünket. És ki ne akarná jól érezni magát?