Pillantsunk be a magyar nemesek gardróbjába! – Bemutatjuk a legszebb díszmagyar ruhákat

A politika és az uralkodó eszmék századokon át befolyásolták, mit viselt egy nemesember a családi és a hivatalos programokon. Mi kokárdát tűzünk a ruhánkra március 15-én, ezzel is emlékezve az 1848-as forradalom hőseire, míg a 19. század közepén díszmagyar ruhát öltöttek a hölgyek és urak, hogy kimutassák hazaszeretetüket, és üzenjék: nem felejtették el a szabadságharc eszméit.

díszmagyar

Wittelsbach Erzsébet magyar királyné díszmagyar koronázási ruhája - Czédly Mónika ruhatervező munkája Fotó: Elekes Andor / Wikipedia 

A történelem során a politika számtalanszor hatott a női és férfidivat alakulására. Így volt ez a 19. századi Magyarországon is, ahol már 1830-ban, V. Ferdinánd koronázási ünnepségén nagy feltűnést keltett, hogy a főrendűek nemzeti díszruhában jelentek meg.

Ettől a dátumtól számítják a díszmagyar viselet elterjedését. Ezzel mutatták ki a magyar nemesség tagjai elkülönülésüket az osztrák udvartól a passzív ellenállás éveiben.

Deák Ferenc tanácsára magánéletükben ápolták a magyar hagyományokat és az anyanyelvet, s a családi eseményeken, például esküvőkön, zártkörű estélyeken, valamint a hivatalos programokon, udvari fogadásokon és bálokon egyformán viselték a női és férfi díszmagyart.

Kötény és fátyol

A női öltözet felsőrésze egy pruszlikból, azaz szűk, testhezálló, elöl fűzős mellényből, valamint egy buggyos, fehér ingvállból állt. Ehhez illeszkedett a nagy, uszályos szoknya, amely általában hímzéssel díszített, drága, nehéz selyemanyagból készült. Jellegzetes kiegészítője volt a ruhának a kötény és a fátyol is, általában tüllből vagy csipkéből. Az arisztokratákét többnyire arany és ezüst szálakból hímzett virágokkal, indákkal díszítették. A férjezett asszonyok csipkefőkötőt viseltek, ehhez rögzítették drágaköves csatokkal a fátylat, amely két részből állt, az egyiket a bal vállukon átvetették, a másik hátul a derekukig ért. A hajadonok bársonyból és virágokból, gyöngyökből és drágakövekből készült koszorút illesztettek a fejükre.

Dolmány és sarkantyús csizma

A férfiak díszmagyarja arannyal vagy ezüsttel zsinórozott színes bársonydolmányból, szőrmével szegett mentéből, testhez simuló nadrágból, finom bőrből készített sarkantyús csizmából, ékkövekkel kirakott övből, kard- és mentekötőből, valamint sas- vagy kócsagtollas süvegből állt. A korszak híres történelmi alakjai is gyakran ebben az öltözetben festették vagy fotóztatták le magukat. Így ma is megtekinthetjük a képeken Széchenyi Istvánt, Andrássy Gyulát vagy Jókai Mórt díszmagyarban.

Kép
Andrássy Géza
Benczúr Gyula: Andrássy Géza portréja

Nők talpig díszben és gyémántban

Andrássy Gyula miniszterelnök gyermekei mellé egy angol nevelőnő, Mary Elizabeth Stevens került, aki a haza írt leveleiben mindig örömmel részletezte, mit viselnek a nők és a férfiak a magyar falvakban, valamint a kastélyokban, az úri körökben.

Leveleit olvasva rádöbbenhetünk, hogy a 150 évvel korábban élt emberek valójában milyen hasonlóan éreztek, álmodoztak, mint mi, és bizony egy akkori fiatal nő életében ugyanolyan fontos szerepet játszott az öltözködés, mint ma.

Mary nagy lelkesedéssel ecsetelte a családjának, hogy a Pesti Vigadóban rendezett bálra milyen toalettben mehetett el, és mindig ámulattal írta le az Andrássyak díszmagyar ruháit is. Andrássy Gyula édesanyja például egy esküvőre zöld selyemruhát vett fel fehér csipkeköténnyel, gyémántnyaklánccal és gyémántkarkötővel, fehér csipkefőkötővel, amelyhez gyémántos csat rögzítette a fehér fátylat. Andrássy Gyula felesége, Katinka pedig 1866 januárjában a császári pár, Ferenc József és Erzsébet hivatalos látogatásán egy fehér moáréselyem ruhában mutatkozott be a császárnénak Budán. Az öltözéket fekete csipke díszítette, és a hozzá készült csipkekötény is fekete volt. A pruszlikján gyémántos csatok, a fején gyémántos korona csillogott három smaragddal, ennek egyik oldaláról hullott le a fekete fátyol, amely hátul csaknem a földig ért. A szoknyája nehéz, négy méteres uszállyal végződött, hiszen ez a hossz volt akkoriban az előírás. Katinka nem csak a ruhájával aratott sikert a fogadáson, a császárné – aki akkor már tudott magyarul, és ezen a nyelven szólalt meg – vele beszélgetett a leghosszabban. Érdeklődött a gyermekei felől, és arról, mikor járt Bécsben.

Pompa a koronázáson

A díszmagyar ruha kapta a főszerepet 1867-ben, a koronázási ünnepségeken is, amikor a részt vevő magyar arisztokraták, sőt maga Ferenc József és Erzsébet is díszmagyarba öltözött. Az angol nevelőnő haza írt leveleiből és korabeli újságok tudósításából is tudhatjuk, milyen drága ruhakölteményekben jelentek meg a vendégek. Felsorakoztak a királyi testőrség lovasezredei a vár és a Mátyás-templom között, és mögöttük díszes polgárok álltak sorfalat. A pesti polgárok kék-fehérben tündököltek, a vállukon prémmel szegett bársonyköpenyt vetettek át, a kezükben tartott prémes kalapról pedig tollak lengedeztek. Még a nyeregtartóik is ezüsttel szegett kék anyagból készültek. A polgárok ruhája azonban meg sem közelítette a mágnások pompáját. Wenckheim báró kalapján a tollbokréta formájú ékszerről hatalmas smaragdok csüngtek, míg Esterházy hercegnek a lószerszáma és a nyeregtartója is csupa drágakő volt.

Természetesen nem maradhatott el mögöttük Ferenc József és Erzsébet királyné sem.

Sisi már a házasságkötésekor kapott egy díszmagyart, amelyet nagyon szeretett, sokszor viselt a hivatalos magyar programokon és bécsi eseményeken is, 1866 januárjában pedig már új díszmagyarban fogadta a magyar küldöttséget.

A koronázásra azonban olyan öltözéket kellett felvennie, amelyet addig még nem hordott, így ezüstszálakkal hímzett orgonavirágmintás szoknyát, kötényt és fátylat varratott magának Brüsszelben. Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? című könyvében olvashatjuk, hogy Erzsébet nem akarta megterhelni az udvari kincstárat, ezért az alkalomhoz képest ez a ruha nem volt túlságosan drága, körülbelül ötezer frankba került. Ám amikor megtudta, hogy kísérői, a tizenkét magyar palotahölgy milyen pompás toalettekkel készülnek, és többük ezüstszállal, míg Majláth Györgyné, az országbíró felesége aranyszállal hímzett ruhát fog viselni, neki is át kellett gondolnia, mivel tudná felékesíteni magát, hiszen nem lett volna illendő, hogy a hölgyeinél kevésbé drága és ragyogó ruhakölteményben jelenjen meg. Így az ékszereiből kiszedette a gyémántokat, és átvarratta azokat a ruhájára, az orgonavirágok közepébe. A végeredmény egy több ezer gyémánttól csillogó öltözet lett.

Kép
díszmagyar
Ferenczy Ida a millenium alkalmával

Mi is megnézhetjük a díszruhákat

Erzsébet királyné koronázási díszmagyarját mi is megcsodálhatjuk Czédly Mónika ruhatervezőnek köszönhetően, aki 2017. június 8-ára, a koronázás évfordulójára készítette el az eddigi legeredetibb, legpontosabb másolatát az öltözéknek. Igazi, kézzel vert csipke díszíti, amelyen egy teljes évig, napi nyolc órában dolgozott Túrós Istvánné csipkeverő.

A rekonstrukción több mint 4000 darab Swarovski kristállyal helyettesítették a briliánsokat, a felső részen pedig valódi igazgyöngyök csillognak.

A ruhát kiállították már külföldön és hazánkban is több városban. Legközelebb Szombathelyen tekinthetjük meg Czédly Mónika munkáit, köztük Erzsébet királyné első, 1854-es díszmagyarjáról készült másolatát, valamint a Wagner Sándor-festmény alapján készült díszmagyart, amelynek a felső része megegyezik a koronázási ruha felsőjével. A Sisi királyné feketén-fehéren című tárlat március 24-től augusztus 28-ig látogatható a Savaria Múzeumban. Ausztriában pedig április 8-án a Halbturni kastélyban nyílik egy nagy kiállítás Erzsébet királynéról, ahol a ruhatervező több mint húsz ruharekonstrukciójával találkozhatunk, köztük az összes díszmagyarral. Sőt látható lesz Sisi udvarhölgyének, Ferenczy Idának az 1896-ra, a Millenniumi ünnepségekre átalakított díszmagyarja is, amelyet szintén Czédly Mónika álmodott újra.

A fent említett Majláth Györgyné, született Prandau-Hilleprand Stefánia koronázáson viselt, aranyozott ruháját pedig eredetiben csodálhatják meg az érdeklődők az Ars et Virtus kiállításon Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A március 15-ig látogatható tárlaton ez a 19. századi női díszruha az egyik leglátványosabb műtárgy. Aki személyesen nem tud ellátogatni a programra, otthonról, virtuálisan is megtekintheti a ruhát itt.

Forrás:
Fábri Anna: Hétköznapi élet Széchenyi István korában
Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem?
Podhorányi Zsolt: Dámák a kastélyban
Stevens, Mary Elizabeth: Levelek az Andrássy-házból (1864-1869) – Egy angol nevelőnő levelei
Wéber Anikó: Az ellenállók vezére

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti