„Meg kell menteni a Petőfi-fordításokat az utókor számára!” – Petőfi útja Kínában

Milyen indíttatásból került kapcsolatba a magyar nyelvvel? Mi vezérel egy kínai fiatalt arra, hogy egy ilyen távoli, relatív kevés beszélővel rendelkező, de annál nehezebb grammatikai struktúrával bíró nyelvet tanuljon az egyetemen?

Már gimnazista koromban nagyon szerettem az idegennyelveket, a szabadidőmet gyakran töltöttem nyelvtanulással. Először angolul kezdtem el tanulni, majd a japán nyelvvel is foglalkoztam egy darabig. Amikor arra került sor, hogy felvételizzek az egyetemre, a mi tartományunk számára csak három nyelvképzés volt meghirdetve az egyetemen (sok egyetemen van idegennyelvképzés, amire jelentkezni akartam, az a Pekingi Idegennyelvi Egyetem, Kína első számú intézménye máig is, ahol kifejezetten idegennyelveket tanítanak) : az angol, a kínai és a magyar. Mivel ekkor már elég jól beszéltem angolul, a kínai pedig az anyanyelvem, mondhatni, a véletlen sodort a magyarképzés felé, amiért azóta is hálás vagyok.

A magyar nyelv és kultúra iránt érzett vonzalom azóta is töretlen, ugyanis ön már hosszú évek óta Magyarországon él. Az Árpád nevet is ekkor vette fel?

Nem, ennek hosszú története van, ugyanis a pekingi egyetemen volt egy magyar tanárom, Józsa Sándor sinológus, aki az első szemináriumon mindenkinek adott egy magyar keresztnevet. Tizenhét hallgató volt, és olyan gyönyörű magyar neveket kaptak, mint Gabi, Klári, Rózsa, Csilla, Ibolya, Jenő, Vera, Ildikó, Attila, Tibor, János vagy épp Lilla. Eredetileg nekem a Tamás név jutott volna, de nem voltam túlzottan elégedett, mert ennek a névnek kifejezetten angolszász hangzása van. Nemtetszésemet a kedves tanár úr is láthatta, mivel meggondolta magát, és azt mondta, legyek inkább Árpád.

Persze először nem ismertem a név jelentőségét és történelmi hátterét, de idővel Árpád vezér történetét is megismertem, és egyre jobban örültem, hogy végül nem Tamás lett a nevem. Ma pedig már büszkén viselem a polgári nevem részeként is.

Végül mégsem a történelem, hanem az irodalom gyakorolta a legnagyobb hatást az ön munkásságára, hiszen már hosszú évek óta nemzetközileg is elismert Petőfi-kutatóként és -fordítóként tartják önt számon. De miért épp Petőfire esett a választása?

Petőfi Kínában viszonylag híres szerzőnek számít, így én is elég hamar megismerkedtem a költészetével. Amikor később már eredeti nyelven is olvashattam a lánglelkű költő verseit, azzal szembesültem, hogy sok fordítás bizony pontatlan, nem tükrözik jól a szöveg eredeti mondanivalóját. Amikor hivatást választottam, leginkább az a gondolat járt a fejemben, hogy meg kell menteni a Petőfi-fordításokat az utókor számára! Valahogy egyiket sem éreztem igazinak, nem éreztem, hogy teljes valójában vissza tudnák adni azt az érzés- és szövegvilágot, amit Petőfi anno megteremtett. Így beálltam a sorba, és én is tettem egy próbát.

Ahogy ön is említette, Petőfit többen fordították már kínai nyelvre, Sanghajban tavaly kiállították a Petőfi-relikviákat, Kína-szerte több szobor is van a magyar költőről, sőt egy időben Petőfi még iskolai tananyag is volt. De hogyan került Petőfi Kínába? Tényleg ismerik a kínaiak a nagy magyar költőt?

Petőfinek Kínában történelmi jelentősége is van, ugyanakkor az első fordítások is saját történettel rendelkeznek, kiváltképp, mert nem egy, hanem három különböző mandarin Petőfi-fordítást is számontarthatunk elsőként. Az első fordítás 1880-as, ez a történelmi Magyarországon, Kolozsváron maradt fent. A Reszket a bokor, mert… című verset fordították először mandarinra, ez azonban még csak egy latin betűs átirat volt, ami nem is jelent meg Kínában. Rá jó néhány esztendőre, Japánban is készült egy Petőfi-fordítás, mégpedig 1907-ben, Tokióban adták ki a Szabadság, szerelmet. Egész pontosan a Szabadság, szerelem című vers fordítása olvasható volt egy kínai nyelvű folyóiratban megjelent cikk betéteként, azonban ez sem jutott el a kínai publikációig. 

Így van egy „harmadik első” fordítás is, mégpedig az előbbiekhez képest talán kevésbé ismert A hazáról című költemény egy részletéről, ami 1914-ben immár Kínában, Sanghajban jelent meg.

Petőfi története tehát kínai viszonylatokban is a múlt századra nyúlik vissza, már az első fordítások is felkeltették az olvasók figyelmét, ahogyan pedig a kínai nyelvű versei gyarapodtak, úgy tett szert egyre nagyobb ismertségre, egyszerűen közkedveltté vált. Petőfi így hamar megvetette a lábát Kínában, de egészen bizonyos, hogy egy történelmi párhuzam is segítette a versei elterjedését.

Kép

A Kolozsváron megjelent Összehasonlító irodalomtörténelmi lapok c. folyóirat 1880. áprilisi számában közzétett „kínai nyelvre" fordított Reszket a bokor mert... című Petőfi-vers. − Li Zhen Árpád saját felvétele a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban

Ez azt jelenti, hogy Kínának is megvan a maga Petőfije?

Tulajdonképpen igen. Van a kínai és a magyar irodalomtörténetben egy párhuzam, ami megkönnyíti Petőfi történelmi és kulturális hátterének az érthetőségét, befogadhatóságát. Ez pedig nem más, mint Bai Mang, aki bár később élt, forradalmi eszméje hasonlóképp meghatározó a kínai nemzet számára, mint Petőfi szabadságharcban betöltött szerepe.

Bai Mang a XX. század elején alkotott. Költészetére nagy hatást gyakorolt a Petőfi-életmű, ugyanis nemcsak ismerte a magyar költőt, hanem fordította őt és jól érzékelhetően inspirálta is a munkásságát. 

Nemcsak a hangvétel, a stílus, a témaválasztás hasonlatos, hanem sajnos a tragikusan rövid életút és a hazáért kiontott vér sorstragédiája is közös.

Ez a párhuzam történelmi hátterével, kontextusával együtt is segíti a Petőfi-versek közérthetőségét, még akkor is, ha két nagyon távoli nemzetről beszélünk.

Valami nem fér a fejembe: Petőfi, a lánglelkű forradalmár, a harcos költő hogyan csúszik át a szigorú kínai cenzoron?

Azt gondolom, hogy a kínai cenzor rendkívül érdekesen működik, de nem hinném, hogy fenyegeti a Petőfi-fordításokat, hiszen a Kínai Népköztársaság létrejöttével nagyjából egy időben kezdtek el népszerűvé válni és sokasodni a kínai fordítások, így ennyi idő távlatából már semmi sem indokolná, hogy cenzúra alá vonják mondjuk a forradalmi műveit. Ráadásul Kínában nem is ezek a legnépszerűbbek, sokkal inkább a hitvesi líra az, ami közkedvelt.

Szóval Petőfi műveivel szemben sosem volt cenzor Kínában, a XX. század első felében mind a Kuomingtang, mind a kommunisták, sőt a japánok foglalta területeken is megjelentek Petőfi kínai fordításai. Az 1914-es megjelenés pedig még a hajdani dinasztiában történt.

Bár Petőfi csak rövid ideig élt, életműve hatalmas, a legújabb szerelmi líráról született fordítások azonban csak egy részt láttatnak a nagy egészből. Tervezi kiegészíteni az eddigi fordítói munkáját?

Már tördelés alatt áll a legújabb kötet, ahol a szerelmes versei mellett olyan fordításokkal is találkozhat majd az olvasóközönség, amelyek kifejezetten a politikai és a forradalmi verseket láttatják, ezáltal egyre kerekebb képet kaphat a kínai közönség is az életműről. Ki tudja… Lehet, hogy egy napon az egész életmű olvasható lesz majd kínai nyelven!

Kép

Árpád egy sanghaji kiállításon, háttérben Nemzeti dal kézírása. − Fotó: Li Qi

A kínai és a magyar nyelv leginkább abban hasonlatos, hogy mindkettőt a világ legnehezebbjei között tarják számon. Milyen nehézségek adódnak ebből a fordítások során? Mandarinul is működik a Petőfi által oly kedvelt ütemhangsúlyos verselés?

A műfordítói munka sok-sok gonddal jár, ha az ember a tökéletességre törekszik, azonban előfordul, hogy két nyelv olyannyira különbözik, hogy a tökéletesség elérhetetlen. Ez a helyzet a magyar és a kínai nyelv esetében is, ugyanis a kettő grammatikai szerkezete annyira más, hogy míg a magyarban gond nélkül tudunk ütemhangsúlyos sorokat gyártani, addig a kínai esetében ez szinte teljességgel lehetetlen. 

Így sajnos a Petőfi-versek sajátos lüktetése kissé megváltozik, amint megpróbáljuk a kínai nyelvbe átültetni azokat. 

Bár a kínai kifejezetten kedveli a rímeket, ennek ellenére ez is gyakran okoz fejtörést, előfordul, hogy napokon át töprengek csupán egyetlen odaillő, kifejező rímen. Így bár a kínai változat sajnálatos módon sohasem ütemhangsúlyos, igyekszem legalább a rímeket a lehető leghívebben visszaadni.

Kutatóként mi foglalkoztatja leginkább Petőfit illetően?

Petőfi életéről rengeteg információnk van, minden apró részletet tudunk, attól kezdve, hogy mi volt a kedvenc étele, egészen odáig, hogy melyik versét hol írta meg. Ha az egész életét nézzük, akkor mindössze néhány olyan nap van, amelyről nincs információnk, és szerencsétlenségünkre ebbe beletartozik Petőfi első és utolsó napja egyaránt. Így, ahogy sok más kutatót, engem is leginkább az izgatott, hogy hol született, s hol halt meg Petőfi Sándor. Azt hinnénk, hogy ezek evidens adatok, de sokkal inkább az ellenkezője igaz, ugyanis a különböző visszaemlékezéseiben maga Petőfi is más-más adatokkal szolgál születése körülményeit illetően. 

Bár egészen biztosak talán soha nem leszünk ezzel a két dátummal kapcsolatban, mégis izgalmas eljátszani a gondolattal, hogy mik jöhetnek szóba.

Emellett persze egy sokkal Kína-specifikusabb témával is foglalkoztam, mégpedig Petőfi és a már említett Bai Mang közötti kapcsolattal, hasonlósággal. A két nemzeti költő útja ugyanis nemcsak az életrajzi háttér szempontjából hasonlatos, hanem a költészetükben is sok a közös pont. Ahogy már korábban is említettem, Bai Mang sokat merített a nagy magyar költő művészetéből.

Kép

A Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Sas-nyomdagép mellett − Fotó: Li Po

A Petőfi-életmű kutatásával, fordításával egy életet el lehet tölteni. Tervez más szerző felé is nyitni?

A jövőben tervezek egy kínai nyelvű antológiát összeállítani különböző régi magyar klasszikus és modern költők verseiből, ami átfogó képet nyújthat a magyar költészet nagyjairól. Balassi Bálinttól kezdve Vörösmarty Mihályon és Arany Jánoson át nagyjából József Attiláig bezárólag minden nagy magyar költő és vers helyet kapna benne. Habár ez egyelőre hosszú távú terv, felemelő érzés fellapozni ezen szerzők köteteit, válogatni a verseik közül, és megnézni, vajon hogyan hangozhat egy-egy sor kínai nyelven.