A Petőfi-életmű egyes darabjai ma is felfedezésre várnak
Idén januárban nyílt meg Költő lenni vagy nem lenni címmel a Petőfi Irodalmi Múzeum új állandó Petőfi Sándor-kiállítása, mely a költő születése 200. évfordulójának állít emléket. Ennek újszerűségéről mesél a kiállítás egyik kurátora, Kalla Zsuzsa.
A kiállítás kurátoraival készült beszélgetés teljes terjedelmében PIMblog oldalán olvasható.
PIM Blog: Petőfi Sándort minden magyar ember ismerni véli: a mítoszok, a kultusz elemei az életrajz tényeivel és műértelmezésekkel elegyednek a legtöbbek fejében. Ez az alaphelyzet inkább előnyt vagy hátrányt jelentett a kurátori munkában?
Kalla Zsuzsa: Aki magyar nyelvű iskolába jár, az az óvodától az érettségiig folyamatosan találkozik a szülei, tanárai és szűkebb-tágabb környezete Petőfi-képével. Felnőttkoráig a március 15-i, jeles ünnepen legalább tízszer szembesül a „költő” – és forradalmár (?) – emelkedett alakjával, Petőfi-szobrok és utcák veszik körül a hétköznapokban. Aki erről az életműről kiállítást tervez, számolnia kell azzal, hogy nagyon nehéz lesz a látogatót ettől, a saját beépült Petőfi-alakjától, a saját világának hagyományától elmozdítani –, ha egyáltalán lehetséges.
A kiállítás Áldozat terme – Fotó: PIM, Gál Csaba
PIM Blog: A kiállítás alapszerkezete 5+1 teremből, a nyitótér után öt nagy tematikus egységből (Kötelék, Róna, Otthon, Rémek és Áldozat terei) áll. A konvencionálisabb szemlélethez szokott látogatókat elsőre bizonyára meglepheti, hogy nem az életrajz kronológiájában ismerkednek meg a feldolgozott anyaggal. Mi ösztönözte e felosztást és éppen a fent említett szerepkörök, témák, motívumok kiemelését?
Kalla Zsuzsa: A költő életművét fejezetekre osztó oktatás nehezen tudja érzékeltetni egyik legfőbb jellemzőjét: a töredezettséget, a fiatal szerző új és új hanggal való kísérletezésének élményét.
A kiállítás központi állítása a zsenialitás és elszántság – erre utal a címadó vers is – vagyis az a tény, hogy vannak az életműnek ma is friss, éppen ismeretlenségüknek köszönhetően felfedezésre váró, kitűnő darabjai.
Ezek jórésze olyan szokatlan témákra és megközelítésekre fókuszál, amelyek vonzzák a fantáziát, ma is magyarázatra várnak. Az ezekről született, rendkívül izgalmas tanulmányok eredményei azonban jobbára ismeretlenek a nagyközönség előtt – igazi kihívás egy a kor elvárásrendszerével szembefeszülő, eredeti ötleteket kibontó, meghökkentő szövegeivel sikeressé váló, fiatal költőt bemutatni egy múzeumban.
PIM Blog: Melyik volt az Ön számára a legmeghökkentőbb kultikus tárgy?
Kalla Zsuzsa: Az én kedvenc tárgyam meglehetősen háttérbe szorul az utóélet látványos műtárgyai között, mégis fontosnak gondolom a szerepeltetését, hiszen mintegy lakmuszpapírként jelzi a kultusz 19. századi virágkorát, a hétköznapi életet átszövő erejét. Egy munkás faragta azt a gyönyörű botot, aminek a feje Petőfi babérkoszorús portréja. A szabadságharcot leverő Ferenc József császár, magyar király látogatása alkalmára készítette ezt az emléktárgyat, amit a felirat így örökít meg:
„dicső költő! Imádlak, mint magyar homért! És mint egy nagy hőst, mert elvérzettél a honért! Irigylem, hogy koszorus csatatéren hős véreddel össze nem ömlött a vérem!! / I. Ferenc József magyar király őfelségének keleti vándorutazása méltánylatául véste Sárközy Szeráf Ferenc, óbudai hajógyári munkás, 1870”.
PIM Blog: Mesélne a koncepció valamely izgalmasan újító eleméről, a kiállított anyag legmeglepőbbnek sejtett részéről?
Kalla Zsuzsa: Egy irodalmi kiállítás legnagyobb kihívása lehet, hogy hogyan „vezesse vissza” a látogatót, az olvasót a versolvasás élvezetéhez. Ahhoz az élményhez, amihez ki kell lépni a hétköznapokból, lelassulni, ugyanakkor koncentrálni a szövegre s egyszersmind megérezni a saját érzelmi reakcióinkat, asszociációinkat.
A Róna terem félköríves vetítője egy e felé tett lépés lehet. Ebben az összetett, a szöveget és az eredeti képeket átalakító, számos többletjelentést hordozó multimédiás objektben egymást váltják a különböző hangulatok: a szerethető emberi melegség mellett ott van az örök, a közös, a létezésből fakadó veszteség, a pusztulás és elmúlás melankóliája, ugyanakkor a másikba kapaszkodás éltető öröme. Az egymást váltogató etűdök Petőfi sokszínű, játékos és komor poétikai kísérleteinek izgalmas metszetét adják. Én úgy látom, sokan ott ragadnak a vetítő előtt. A vendégkönyv bejegyzései igazolják vissza, hogy a vetítés meglepi és megérinti a látogatókat s biztos vagyok benne, hogy megszületnek azok a saját, egyedi olvasatok vagy talán csak benyomások, amelyek változtathatnak a bennünk élő Petőfi-képen.
A beszélgetés teljes terjedelmében itt olvasható:
A kevésbé ismerős Petőfi
A Költő lenni vagy nem lenni című Petőfi-kiállítás látogatható hétfőtől péntekig 10:00-18:00 óráig. Olvasson többet a kiállításról itt:
https://pim.hu/hu/kiallitas/kolto-lenni-vagy-nem-lenni
Támogatott tartalom
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Költő lenni vagy nem lenni – a Petőfi Irodalmi Múzeum új állandó kiállítása
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
