Műszakállal felnőttnek álcázott gyerekek háborúja, ahol egy ország majdnem minden férfija meghalt
Melyik volt az a háború, amelyben a felnőtt férfi lakosság 90 százaléka odaveszett? Ha az Európában jól ismert háborúk valamelyike jutna eszünkbe, akkor tovább kell gondolkodnunk. A világtörténelem talán legvéresebb háborúját ugyanis egy dél-amerikai ország vívta a szomszédai ellen. A „Hármas Szövetség” elleni háború a 19. században olyan súlyosan érintette Paraguayt, hogy alig maradt élő felnőtt férfi az országban. Ezért az utolsó csatákban a szívtelen diktátor, Francisco Solano López már műszakállal férfiaknak álcázott gyerekeket küldött harcba...
Mégis mi miatt kerülhetnek aggastyánok és műszakállal felszerelt gyerekek egy lövészárokba? A választ részben a pénzben kell keresnünk. Paraguay a 19. században a térség egyik legegyedibb gazdasági szerkezetű állama volt, köszönhetően például a korábbi jezsuita missziós telepeknek. A függetlenség után hatalomra kerülő José Gaspar Rodríguez de Francia diktatúrája lényegében megvalósította nagyban a jezsuita telepek gazdasági felépítését: mindennél többre tartotta országa függetlenségét és az önellátás képességét, épp ezért nem törekedett a külföldi tőke bevonzására, és az importtal szemben a hazai termékeket támogatta. Egyedüli elöljáróként irányította az országot, a földek nagy része állami tulajdonban volt. Aztán a 19. század derekán Carlos Antonio López elnök európai segítséggel befektetésekbe kezdett, és erős hadsereget épített ki, hogy megvédhesse magát sokkal nagyobb szomszédai területéhségétől.
Egy képzelt dél-amerikai Napóleon
Apja halála után, 1862-ben Francisco Solano López lett az elnök. Korábban diplomataként szolgált Európában, ahonnan számos újítást vitt haza. Modernizálta a hadsereget, vasúti építkezéseket indított, és Dél-Amerika első távíróvonala is a nevéhez fűződik.
Európai tartózkodása alatt nagy rajongója lett Napóleonnak, később hadserege egyenruháit is a volt diktátor katonáiéhoz hasonlatossá terveztette, és állítólag még a francia császári korona másolatát is elkészíttette magának.
Paraguay kereskedelmi szerződést kötött az Egyesült Államokkal és több európai országgal. Akadályozta ugyanakkor a kereskedelmet, hogy az ország nem rendelkezett tengeri kikötővel, és pont a vetélytárs államokon kellett volna keresztülszállítania a termékeit. A folyók használatán folyamatos viták voltak a négy ország között. Solano López uralmának békés időszaka nem is tartott sokáig: 1864-ben, amikor Brazília megtámadta Uruguayt, hogy ott brazilbarát kormányt segítsen hatalomra, a paraguayi elnök úgy érezte, eljött számára az alkalom, hogy kontinense Napóleonjává váljon.
A brazil és argentin elit jó része amúgy sem tekintette végleges képződménynek sem Uruguay-t, sem Paraguay-t, ezért félő volt, hogy ha Uruguay brazil uralom alá kerül, akkor Paraguay sem tarthat ki sokáig. Elkezdődött hát Dél-Amerika legvéresebb háborúja, amelyben először sikereket tudtak elérni Solano López katonái, de a túl magabiztos vezető hamarosan Argentínával is szembekerült, amikor a Buenos Aires-i kormány nem adott engedélyt a paraguayi csapatoknak az argentin területeken történő átvonulásokra. A Hármas Szövetség a közben már brazilbarát Uruguayjal lett teljes. Tagjai névleg a zsarnok ellen harcoltak, aki akadályozta a folyók szabad használatát, és nem engedte visszakapcsolódni Paraguay népét a civilizációba.
Valójában Argentína és Brazília már a háború elején elosztotta, melyikük mely területeket kapja meg Paraguayból.
A háború nem volt népszerű Argentínában és Brazíliában sem, előbbi seregéből rengeteg szökés történt, utóbbi pedig csapatai jelentős részét rabszolgákból verbuválta, akik a katonáskodásért cserébe elnyerhették szabadságukat.
Műszakállas gyerekek
A hadiszerencse egyre inkább elfordult a paraguayiaktól, hiába fejtettek ki óriási ellenállást, 1869-re a főváros, Asunción is a szövetségi csapatok kezére került. Solano López elnök pedig gerillahadviselésre rendezkedett be az ország ritkábban lakott vidékein. Mivel korábban gyakorlatilag minden férfit bevonultattak a hadseregbe, nem maradt elég ember, aki a földeken tudott volna dolgozni, így éhínség is felütötte a fejét. Miközben a paraguayi férfiak sorra haltak az ütközetekben, az elnök is egyre paranoiásabb lett, és sorra végeztette ki leghűségesebb híveit, köztük édesanyját és testvérét is. Amikor pedig már nem talált férfiakat, Solano López elkezdte besorozni az aggastyánokat és a gyerekeket.
Az Acosta Ñu-i csatában három és fél ezer rosszul felfegyverzett paraguayi – többségükben kilenc és tizenöt év közötti gyerekek – nézett szembe húszezer harcedzett brazil katonával. A gyerekek egy részére műszakállat és műbajszot aggattak, hogy az ellenség azt hihesse, felnőtt férfiakkal harcol. A megtévesztés sikerült, de azt érte el, hogy a brazil katonák teljes erejükből támadtak, mintha felnőtt férfiakkal küzdöttek volna.
Szörnyű lehetett számukra is a felismerés, hogy közel kétezer gyermeket mészároltak le aznap.
Az 1869. augusztus 16-án vívott ütközetben meghalt gyerekek emlékére Paraguayban augusztus 16-án tartják a gyermeknapot.
„Hazámmal együtt halok meg”
Latin-Amerika legvéresebb háborúja egy esőerdőben ért véget, egyetlen lövéssel. Solano Lópezt a Cerro Corá-i csatában, 1870. március 1-jén legyőzték és elfogták. Amikor a brazil csapatok parancsnoka, José Antonio Correia de Camara találkozott a körbevett diktátorral, felajánlotta neki a megadást, de Francisco Solano López kardot rántva a brazil tisztre támadt, ezért egy katona lelőtte. A paraguayi vezető utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Hazámmal együtt halok meg.”
Ez a kijelentés egyáltalán nem volt túlzás, Paraguay ugyanis halott volt. A háború végén asszonyok és gyermekek alkották az ország 220 ezerre csökkent lakosságát. Mindössze harmincezer felnőtt férfi maradt életben, és köztük is az öregek voltak többségben. Argentína és Brazília az ország területének negyven százalékát szerezte meg, Paraguay romokban hevert, társadalmi szerkezete összeomlott. Az ország csak 1948-ra érte el újra a háború előtti lakosságszámot. Guaraní nyelven – amely a spanyol mellett az ország másik hivatalos nyelve – a mai napig nagy háborúnak nevezik a véres konfliktust.
A háború nyomán átalakult Paraguay gazdasága is. Külföldi tulajdonba került a földek jelentős százaléka, hogy a háborús jóvátételeket ki tudja fizetni az ország, és a nagybirtokrendszer vált uralkodóvá, amelyből az őslakosok nagyrészt kiszorultak.
Solano Lópezt sokáig háborús bűnösnek tartották, de az 1930-as években felkutatták a hamvait és újratemették.
Majd az országot 1954 és 1989 között vezető Alfredo Stroessner katonai diktátor emelte őt az ellenállás és függetlenség hősévé, önmagát az örökösének tartva. Érdekes, mai napig tartó következménye a véres háborúnak az is, hogy kincskeresők még most is keresik azokat a vagyonokat, amelyeket a legendák szerint a megszálló csapatok elől menekülő paraguayiak ástak el.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Kossuth unokaöccseinek is vérükben volt a harc – az amerikai polgárháborúban is fegyvert ragadtak
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
