Öt süllyedő nagyváros, amelynek lakói a menekülést fontolgatják

„A talaj szinte mindenhol süllyed. Ha ennek most nem szentelünk kellő figyelmet, az érintett lakott területek infrastruktúrájának széles körű lepusztulásával szembesülhetünk a következő évtizedekben” – figyelmeztet a Virginia Tech munkatársa, egy, a Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője, Manoochehr Shirzaei. 

A legújabb kutatások jelentőségét hangsúlyozza, amik azt elemzik, hogyan és miért süllyed a szárazföld, beleértve azt, amely kifejezetten a kínai városok süllyedését tárgyalja. E kísérő tanulmány riasztó adatokat ismertet: eszerint a szakemberek által elemzett 82 kínai város 45 százaléka süllyed. Egyes súlyosan érintett városok, például Peking, évente legalább 10 milliméterrel kerülnek a tengerszinthez közelebb, közel 270 millió városi lakost veszélyeztetve – csak Kínában. 

Világszerte legalább 33 város évente több mint egy centimétert süllyed. 

A leggyorsabban süllyedő városok, amelyek főként Dél- és Délkelet-Ázsiában összpontosulnak, kénytelenek a folyamathoz alkalmazkodni. Indonézia például a 10,5 milliós Jakartából Borneó szigetére tervezi áttelepíteni a fővárosát, részben azért, mert Jakarta süllyed. A földfelszín ugyanakkor nemcsak ázsiai nagyvárosok alatt süllyed ijesztő léptékben, a folyamat másutt is drámai léptékeket ölt – kongatja a vészharangot Shirzaei, kiemelve: a jelenség a Föld lakosságának 19 százalékát fenyegeti nagy mértékben.

Erről is mi tehetünk 

Bár első hallásra nem tűnhet különösebben ijesztőnek, a talaj folyamatos süllyedése – a tengerszint emelkedése, az erózió és a viharok mellett – számtalan kockázatot rejt a nagyvárosokat átszelő olyan hálózatok számára, mint például a közutak, a vasútvonalak vagy a csővezetékek. A nagy mértékben az emberi tevékenység okozta süllyedés során a földfelszín alatt húzódó rétegekben változások indulnak be: a talaj tömörülni, süppedni kezd a felszín alatti vizek átgondolatlan kiszivattyúzása miatt, a ráépített létesítmények pedig lejjebb süllyednek a tengerszinthez. S hogy mi a megoldás? 

A szakértők szerint a vízgyűjtő réteg feltöltése és a szivattyúzás léptékének csökkentése például már rövid távon is enyhíthet a folyamaton, ám a probléma ennél jóval összetettebb. A kihívásokat világszerte egyre több ország ismeri fel, és próbál meg cselekvési tervet készíteni. A megoldások egy része helyben, gátak, falak, vízelvezető rendszerek kiépítésére és egyéb infrastrukturális fejlesztésekre összpontosít. 

Bizonyos esetekben városrészek vagy akár komplett városok áttelepítése is szóba kerül. 

Utóbbi viszont nem igazán kivitelezhető az olyan régiókban, ahol gazdasági nehézségek vagy a földrajzi adottságok ezt akadályozzák.

Indonézia új fővárosba menekítené a lakóit

Bolygónk leggyorsabb ütemben süllyedő metropolisza Jakarta. Az ijesztő léptékekben – az északi területeken évente akár 25 centiméterrel is – mélyebbre kerülő indonéz főváros kilátásai nem túl jók a fenyegetően emelkedő tenger tőszomszédságában. Szakértők szerint a folyamat azzal a veszéllyel fenyeget, hogy 2050-re Észak-Jakarta akár 95 százaléka, a nagyváros egyharmada is víz alá kerülhet. A súlyos problémát csak tetézi, hogy csak Jakartában, ahol több mint tízmillióan élnek, a levegő és a víz szennyezettsége mellett a forgalmi dugók is hatalmas gondokat okoznak. 

A főváros elköltöztetésének ötlete 2017-ben vetődöttt föl először, az erre vonatkozó tervezetet 2019-ben hozták nyilvánosságra: utóbbit ez év februárjában jóváhagyta az indonéz parlament. A döntés értelmében az új főváros 1300 kilométerrel arrébb, Borneó szigetén épülne fel. Nusantara ugyanakkor elsősorban közigazgatási, gazdasági központ lesz; a lakosság nagyobb és szegényebb hányada képtelen is lenne Jakartából elköltözni.

Kép

Jakarta süllyed – Kép forrása: Flickr

„Kelet Velencéje”, Bangkok is veszélyben 

Jakartához hasonlóan Thaiföld alacsonyan fekvő fővárosának jövője sem fest fényesen: évente 1–2 centimétert süllyed, a Világbank becslése szerint 2030-ra Bangkok 40 százalékát elöntheti a víz. 

A torkolatvidéken, csúszós agyagra épült metropoliszra ráadásul az esős évszakban hatalmas vízmennyiség zúdul, ami az árvizekkel együtt különösen nagy megpróbáltatásnak teszi ki a csatornarendszert. Ehhez hozzájárul, hogy a gyorsan urbanizálódó, mintegy 11 millió fős nagyvárosban szintén átgondolatlanul és intenzíven szivattyúzzák a talajvizet, miközben a globális felmelegedés hatására a tengerszint egyre emelkedik. 

Mindezek előrevetítik a katasztrófát, aminek elkerülésére a thai kormány korlátrendszerek és parti gátak felállításában gondolkodik. Hosszabb távú megoldást szakemberek szerint az éghajlatváltozással szemben ellenálló zöld területek kialakítása jelenthet. Az indonéz példához hasonlóan, 2019-ben Thaiföldön is felvetődött a kormányzati intézmények elköltöztetésének lehetősége, egy másik közigazgatási főváros kialakítása. 

Kép

Bangkok – Kép forrása: Pexels/ Markus Winkler

New York a saját súlya alatt roppanhat össze 

Riasztó léptékű talajsüllyedésre figyelmeztetnek a szakemberek az Egyesült Államok keleti partvidékén is. Az adatokból az derül ki, hogy a térség nagy része évente legalább 2 millimétert süllyed, miközben a globális tengerszint-emelkedés jelenleg évi 4 milliméter körül van. Ami a tudósok szerint különösen aggasztó, az az, amilyen sebességgel zajlik a folyamat a népes nagyvárosokban, köztük New Yorkban. 
A süllyedésben, ahogyan azt már részleteztük, több tényező is közrejátszik, ilyen tényező a talaj anyagszerkezete, az épületek alapozási technológiája, nem beszélve az épületek tömegéről, ami a 8 milliós metropolisz esetében igen jelentős.

 Egyes kutatók úgy vélik, lassan ideje lenne a nagyobb szabású építkezések leállításának, a talaj ugyanis egyre kevésbé bírja el a várost.

Hollandia együtt él a problémával

Több holland város – Amszterdam, Rotterdam és Hága is – alacsonyan, az Északi-tenger közelében fekszik. Rotterdam kikötővárosa évente körülbelül 1,5 centimétert süllyed, és már most 90 százalékkal a tengerszint alatt van. Bár a hollandoknak nagy rutinjuk van az árvízvédelemben – ami az ország földrajzi adottságai miatt már hosszú évtizedek óta kulcsfontosságú kérdés –, folyamatosan érdekeltek az innovatív, hosszú távon is működőképes megoldásokban. 

Ezek egyike az úgynevezett lebegő városok ötlete, aminek a lényege, hogy a rugalmas hidakkal és szárazföldekkel összekötött házak, épületek alapvetően a vízen „úszva” alkalmazkodnak a tengerszint emelkedéséhez. 

Egy másik, előremutató koncepció a Kínában már működő „szivacsvárosok” létesítése. 

Ez esetben a városokra ömlő esővizet a csatornarendszer helyett olyan nagyobb zöldfelületek nyelik és tárolják el, amiket kifejezetten erre a feladatra alakítottak ki az áradások megelőzésére. 

Kép

Amszterdam – Kép forrása: Freepik

Velence küzd a talpon maradásért 

Ami a báját adja, az okozhatja a vesztét is: a lagúnavárost 1600 évvel ezelőtti alapítása óta állandóan a talaj süllyedése és a tengerszint emelkedése fenyegeti – utóbbi évente 2 centiméterrel növekszik. Velencét a turisták mellett az áradások sem kímélik: emlékezetes a 2019-es hatalmas árvíz, amely a város kilencven százalékát elöntötte. Bár az úgynevezett MOSE árvízvédelmi rendszer hosszadalmas huzavona és különféle botrányok közepette csak megépült, egyesek szerint kérdéses, hogy a 78 zsilipből álló rendszer a klímaválság súlyosbodásával mennyire lesz elegendő az egyre emelkedő víztömeg feltartóztatásához. Ez pedig nem túlzás: a legborúlátóbb jóslatok szerint a város már 2100-ra eltűnhet a hullámok alatt.