Online gyász: halál és lájkok a digitális térben
Néha egy-egy ismerősünk a közösségi oldalakon feketére változtatja a borítóképét, vagy egy gyertyára cseréli a profilképét. Ilyenkor vagy megírja, hogy éppen kit veszített el, vagy a barátok rögtön elkezdik kérdezgetni, hogy mi történt, ki halt meg. Furcsa jelenség, hiszen azt gondolhatnánk, a legmélyebb gyászunkban eszünkbe sem jut ellátogatni a közösségi oldalakra. Vajon milyen motiváció állhat az online gyász mögött? Kikre jellemző? És mit tudunk tenni egy profillal a személy halála után?
Kép: Pixabay / Képmás grafika
Móni tanárnő, egyik tanítványa kórházba került, haldoklott, de a fiú barátnője ezt nem nagyon akarta elfogadni, folyamatosan fotókat posztolt a kórházból, például a srác születésnapja alkalmából. A képeken látszott, hogy a fiú nagyon beteg, szinte már nincs is magánál. „Úgy éreztem, hogy a lány így próbált kapaszkodni az életbe. A fiú Facebook-profilja megmaradt a halála után, a szülei gyakran onnan posztolnak vele kapcsolatos információkat. Nekem ez nagyon furcsa” – mesélte.
Kivédeni a kötelező köröket
A közösségi oldalak megjelenésével számos új jelenséghez kell hozzászoknunk, például az online gyászhoz is. Dr. Zelena András, a Budapesti Gazdasági Egyetem Társadalomtudományi Intézetének docense már több felmérést végzett a témában. „A Facebook felületein kapott visszacsatolásokat vizsgálva – reagálások, kommentek, különböző válaszadások emotikonokkal –, egy nagymintás kutatás során azt találtam, hogy az egyén veszteségélménye közösségivé válik.
A társak együttérzése, osztozása a fájdalomban segíti a gyászmunkát.
Azonban fontos megemlíteni egy szintén magyar kutatópáros megállapítását is: »Az interneten keresztül megnyilvánuló intimitás egyre nagyobb teret kap, azaz a magánéleti problémákat kontroll nélkül megosztja bárki akár az egész világgal.« S ez a kitárulkozás elgondolkodtató: hová tűnhet így a magánélet?” – tette fel a költői kérdést a szakember.
Dr. Zelena András az online gyász mögött húzódó motivációra is rávilágított. „Ha a bennünket körbevevő világ nem jelent igazi lelki támaszt, akkor társas magányról beszélünk. Tehát van is társ, de nincs is igazán. Ilyenkor viszont a Facebook felületén közzétett hírre záporoznak a reakciók, és közösségbe kerül az elmagányosodott felhasználó. Van egy másik magyarázata is a jelenségnek: ha az internetes felületen osztom meg a gyászomat, akkor a »kötelező beszélgetéseket« el tudom kerülni, hiszen sok hozzátartozót retraumatizál a sokszori »Mi történt? Hogyan történt?«- kérdésekre adott válasz.”
Azt gondolhatnánk, hogy az online gyász leginkább az ifjabbakra jellemző, azonban a szakember a kutatásában éppen az ellenkezőjére jutott.
„Mivel a fiatal korosztály kortársait legtöbbször balesetben vagy fiatalkorban gyakori betegségben veszíti el, ők inkább emlékezővideókat készítenek fájlmegosztó oldalakra, ezzel emléket állítva elhunyt barátjuknak. Az idősebb korosztály tagjai viszont ismerőseikkel ritkán találkoznak személyesen, ezért ők bátrabban posztolnak halálhíreket a közösségi média felületein” – tudtuk meg dr. Zelena Andrástól.
Jót tesz, ha posztolunk?
Az egyetem docense úgy véli, ezek a virtuális visszacsatolások bár segítik az elmagányosodott, bezárkózott gyászolót, de semmiképpen sem helyettesítenek egy baráti ölelést, egy tea- vagy kávémeghívást. Utóbbit persze a gyászoló visszautasíthatja, de mégis kialakul benne az az érzés, hogy „valaki kíváncsi rám, nem vagyok teljesen egyedül”. A szakember kiemelte, a virtuális részvétnyilvánítás egy gombnyomás, kissé felszínes, és hiányzik belőle a gyász valódi rítusa, a közös emlék felidézése vagy a hátramaradottak biztosítása a támogatásukról.
Sokszor nemcsak szeretteinket gyászoljuk a közösségi oldalakon, hanem rajongott személyeket is.
Gondoljunk csak arra, hogy például Carrie Fisher, David Bowie, Koós János vagy Andy Vajna halálakor mennyi róluk szóló videó, fotó, klip lepte el az üzenőfalunkat. A szakember szerint ezek a megnyilvánulások inkább a közösségnek és a saját ismerősi bázisnak szóló gesztusok, a rajongás bizonyos megnyilvánulása. Ha ismeretlent gyászolunk nyilvános posztban, akkor valami olyasmit üzenünk vele: „Van egy népesebb családom, egy tábor, amelynek tagja vagyok, s mi mind ugyanazt érezzük, elveszítettük az idolt, a rajongott személyt.”
Minden veszteség és minden gyász más és más. Nincsenek alapigazságok vagy meghúzható szakaszhatárok abban a kérdésben, hogy mi az, ami még egészséges, és mi az, ami már nem.
„Azonban, ha a gyász intenzitása egy-két éven keresztül mit sem enyhül, s ennek nyomait látjuk egy ismerősünk üzenőfalra közzétett posztjaiban, akkor ajánlatos szakember segítségét kérni.”
„Hasonló a helyzet gyermek elveszítésekor vagy hirtelen haláleset kapcsán: ilyen egy baleset, illetve, ha egy hozzátartozó önkezével vet véget életének. Ilyen esetekben különösen fontosnak tartom önsegítő csoportok felkeresését” – hangsúlyozta dr. Zelena András.
A Facebook-profil hagyatéknak számít
Egy-egy haláleset után várhatnánk, hogy eltűnik az adott személy Facebook-oldala, hiszen rendkívül morbid, amikor megjelenik a jól ismert üzenet, hogy „ma van a szülinapja, köszöntsd fel!” Dr. Zelena András tapasztalata szerint felzaklató reakciót vált ki az elhunytak megmarad Facebook-profilja. „Nem etikus, továbbá fájdalmat is okozhatunk vele más ismerőseinknek, ha az elhunyt Facebook-profiljára belépve azt tovább használjuk mi, hátramaradott hozzátartozók. Szerencsésebb ennél az emlékoldallá alakítás. Azt sem tartom jó megoldásnak, ha a haláleset után, belépve az elhunyt rokon profiljára, az ő nevében tesszük közkinccsé a halálhírét, temetési időpontját – ez is felzaklathat másokat, hiszen az elhunyt nevében posztoljuk saját halálhírét.”
Facebook-profilt töröltetni csak úgy lehet, ha az adott személy már életében rendelkezett erről – tudtuk meg Klausz Melinda social média-szakértőtől.
„Halálunk után alapvetően semmi nem történik a Facebook-profilunkkal. Már biztos nem fogunk posztolni, de adott esetben ugyanúgy megjelenik a szülinapunk, az üzenőfalunkra pedig ugyanúgy lehet hozzászólásokat írni, mint addig, ez pedig fel tudja tépni a sebeket. Ezért szoktuk javasolni, hogy ha valaki visszaigazolt családtag, akkor kérvényezze az elhunyt emlékoldallá nyilvánítását” – mondta Klausz Melinda. Ha viszont nincs visszaigazolt családtag, akkor meg kell küldeni a halotti anyakönyvi kivonatot, vagy a temetésről szóló gyászjelentést a Facebooknak. Ha egy profilt emlékoldallá alakítanak, akkor a személy neve mellett megjelenik az „emlékére” szó. Az elhunyt által megosztott tartalmak, például fényképek, bejegyzések megmaradnak, és láthatók lesznek továbbra is azok számára, akikkel eredetileg megosztotta. Az emlékoldallá alakított profilok nem jelennek meg olyan nyilvános helyeken, mint például a „Kit ismerhetek?” funkció, a hirdetések és a születésnapi emlékeztetők.
„A profilunkról már előre is gondoskodhatunk. Ugyanúgy, ahogy végrendeletet írhatunk már életünkben, meg tudjuk jelölni a digitális hagyatéktartónkat is, vagyis azt a személyt, aki halálunk után intézkedik a profilunkkal kapcsolatban.”
„Ebben az esetben be tudjuk állítani, hogy hány napi inaktivitás után kapja meg az illető a hozzáférést, illetve azt is meg tudjuk határozni, milyen jogosultságai lesznek a fiókunkkal kapcsolatban.”
Mindenkire érvényes, jól bevált szabályok tehát nincsenek, azonban az online gyászban is érdemes tartani a mértékletességet.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
