Nyári hősök – Sokan még csak középiskolások, de már életet mentenek

Egy forró júliusi nap végén ültünk a Balaton egyik északi parti strandján, éreztük a vihar közeledtét, hiszen a szél egyre nagyobb és nagyobb hullámokat vetett. Éppen azon gondolkoztunk, hogy még utoljára bemenjünk-e a vízbe, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy két tizenéves vízimentő egy eszméletlen nőt hoz ki a vízből. Egyikük a fejénél, másikuk a lábánál fogta. Ijesztő és megrendítő volt a látvány, az előbb még vígan fürdőző nő hirtelen egy magatehetetlen testté vált. A két fiú rögtön tudta mit kell tenni, megemelték a lábánál fogva, közben két „vöröskeresztes” lány ellenőrizte, hogy lélegzik-e, van-e pulzusa, majd stabil oldalfekvésbe helyezték.

Kánikula ide, kánikula oda, a strandon megfagyott a levegő, mindenki feszült figyelemmel kísérte a nő megmentését. A szülők azonnal kihívták a gyerekeiket a vízből, a nagyok pedig önszántukból menekültek a vad hullámok elől. Mindenki megijedt. Közben megérkezett a mentő, a nőt intubálták. Ahogy ledugták a csövet a torkán, megmozdította a lábát, mindenki fellélegzett egy kicsit. A mentők folytatták a dolgukat, stabilizálták a nő állapotát, majd elszállították.

A vízimentőkhöz pedig sorra mentek oda a strandolók, hogy elismerésüket fejezzék ki, ők pedig csak annyit mondtak: tették a dolgukat. Lenyűgöző látvány volt, hogy nem estek kétségbe, határozottan és gyorsan cselekedtek, és ahogy ilyen fiatalon és magabiztosan látták el a feladatukat. Egy élet múlt rajtuk.

Kép: VMSZ Média

Segíteni vágyó fiatalok

A vízimentés rendkívül összetett tevékenység, hiszen nemcsak fizikailag, de szellemileg is komoly felkészülést igényel. Egy középiskolás aligha találhat magának ennél komolyabb hivatást nyárra. A vízimentés a határozottságot, a jó kommunikációs készséget és a szociális érzéket fejleszti leginkább, mondta Andréka Áron, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának oktatója.

Évente körülbelül 100 fiatal választja a vízimentést nyári munkaként, általában a segíteni vágyók, vízi sportot űzők és egészségügyi pályára készülők szeretnének vízimentők lenni. „A tanfolyamra jelentkezés feltétele a befejezett nyolc általános, a betöltött 16. életév és az orvosi alkalmassági vizsgálat, és 400 méter folyamatos úszás 11 perc alatt. Akik ezeknek a kritériumoknak megfelelnek, egy összetett, elméleti és gyakorlati részből álló, kilencnapos tanfolyamon vesznek részt, amelynek a végén komplex (elméleti és gyakorlati) vizsgát tesznek” – mondta el az oktató.

A leendő vízimentők az elméleti oktatáson többek között a vizek veszélyeiről, a megelőzésről, a fürdőzési szabályokról, a vízi balesetek okairól is tanulnak. Kommunikációs képzésben is részesülnek, hiszen nagyon fontos, hogyan szólnak a bajbajutott strandolókhoz. A tanfolyam része az egészségügyi oktatás is, ahol többek között megtanulják a különböző vérzések ellátását és az újraélesztést.

A gyakorlati oktatáson az önmentési és társmentési technikákat tanulják meg, rengeteget úsznak (körülbelül napi öt–hét kilométert), és elsajátítják a rádiós kommunikáció szabályait.

„A gyakorlati vizsga utolsó feladata, hogy bemutassanak egy szimulált mentési gyakorlatot. A képzés szervezői ezt a feladatot azért tették a gyakorlati vizsga legvégére, hogy lássák, a leendő vízimentők szellemileg és fizikálisan elfáradva is képesek-e teljesíteni mentési helyzetben” – ismertette Andréka Áron a képzés jellemzőit.

 Kép: VMSZ Média

Dóri már a második napján újraélesztett

A 21 éves Farkas Dóra nyarait 2016 óta a Balaton partján tölti vízimentőként. Korábban sportoló volt, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia a versenyzést, ezért édesanyja javasolta neki, hogy menjen el úszómesternek. „Úszómester szerettem volna lenni, azonban az oktatóim látták bennem a lehetőséget, és azt mondták, válasszam inkább a vízimentést” – meséli Dóra. Igaz, a nyílt víz veszélyesebb, egy vízimentőnek sokkal nagyobb terepet kell figyelnie, többet kell úsznia.

Az első hét rengeteg kihívást tartogatott számára: négyszer mentőt kellett hívnia különböző esetekhez. Már a második napján újraélesztett, de volt, aki betörte a fejét vagy aki elájult. Azonban a fiatal lányt ez sem tántorította el, nem ijedt meg még az életmentéstől sem.

„Abban a pillanatban nem gondolkodik az ember, hanem megy és csinálja. Ez a hét erőt adott, azt éreztem, meg tudok oldani szinte bármit, és nagyon jó érzéssel töltött el, hogy többeken is segíthettünk.”

A legijesztőbb esete az volt, amikor egy hároméves német gyerek eltűnt. „Este hét óra és másodfokú viharjelzés volt, úgyhogy már kiürült a strand, amikor odajöttek hozzám a szülők, hogy nem találják a kislányukat, utoljára pedig a kis vízben látták játszani. Hívtuk a környékbeli vízimentő kollégákat, és jött egy mentő is, a kollégákkal megterveztük a csatárlánc felállítását, ami nem volt könnyű feladat egy szinte teljesen üres strandon. Kerestük a kislányt. Hatalmas volt az ijedtség, hiszen a víz közelében láttuk utoljára, most pedig nem találtuk sehol. Nagyon rossz érzéssel töltött el, hogy a strandomon eltűnik valaki. Szerencsére jól végződött az eset: kiderült, hogy a kislány, mivel nem találta a szüleit, elment a nyaralójukba, mert tudta, hogy ott van a bátyja.”

Dórinak általában jó tapasztalatai vannak a strandolókkal. Előfordul ugyan, hogy néhányan nem „fogadnak szót”, de szerinte nagyon sok múlik a kommunikáción. Kedvesen, udvariasan, de határozottan szól a fürdőzőkhöz, és nagyon fontos a magabiztos fellépés. „Sokszor kerülünk döntéshelyzetbe, amikor gyorsan kell jó döntéseket hozni, és fontos, hogy tudjunk együttműködni, csapatban dolgozni. Korábban nagyon pánikolós voltam, de a vízimentés segített abban, hogy lehiggadjak. Itt hamar felnő az ember. Ha valaki eleinte nem is veszi annyira komolyan, hamar rájön, hogy ez nem egy sima nyári munka, hanem nagy felelősséggel jár. Hiszen, onnantól kezdve, hogy valaki megveszi a jegyet és bejön a strandra, a mi feladatunk, hogy vigyázzunk rá.”