Tíz nyári film, amiktől a napfény a szívünket is beragyogja
A nyár nem csupán évszak, hanem életérzés: az első szerelmek, az életre szóló utazási élmények, a napfényes kalandok és a fülledt vagy épp ellazulós esték ideje. Tíz filmet hoztunk, melyek különböző nézőpontokból és korszakokból jó érzékkel ragadják meg a nyár varázsát. Történetek, amik a legszebb nyári emlékeinkkel együtt velünk maradnak.
Családi vakáció (1983)
Az autós családi nyaralásokra sokszor velünk tart egy potyautas is: Murphy, akinek aztán életbe lépnek a törvényei… A Griswold család nagy kalandja egyszerre abszurd és ismerős: végtelennek tűnő utak, elkóborolt gyerekek, kisiklott tervek és egy rögeszmévé váló cél – ami főhőseink esetében egy vidámpark, a Walley World. Mindenkinek a családjában vagy az ismeretségi körében akad egy mindent túlszervező, gubancokat is bevonzó, ezzel együtt szerethető társ, barát, családtag. Harold Ramis vígjátéka néha túlpörög, olykor fogjuk a fejünket, de ilyennek szeretjük, hisz kortalan vidámsággal idézi meg nyaralásaink kaotikus, mégis meghitt hangulatát. Chavy Chase karaktere pedig egy kicsit mi magunk is vagyunk.
My Girl – Az első szerelem (1991)
Sokunknak egy-egy nyár hozta vagy hozhatja el a felnőtté válást, ami egyszerre tud gyönyörű és szomorú lenni. Vada és Thomas J. filmbeli története egy régi fényképre emlékeztet: kicsit már fakó, mégis itt él bennünk, újra meg újra mosolyra fakaszt és megrendít.
Az első szerelem, az első veszteség, az első kérdések az életről és a halálról – mindez egy álmos kisvárosban, ahol a nyári hőség és a gyermeki kíváncsiság egyaránt tetőfokára hág.
Anna Chlumsky és az ifjú Macaulay Culkin érzékeny játéka élmény, a film zárójelenete pedig megmutatja a gyerekkori nyár valódi arcát: elmúlik, ezzel a szívünkbe mar, de egyes pillanatai bennünk ragadnak, és meghatározzák a későbbi életünket.
Before Sunrise – Mielőtt felkel a nap (1995)
Egy nem tervezett találkozás, egy közös séta Bécs utcáin és egy éjszakába nyúló beszélgetés. Richard Linklater trilógiájának első része nem tipikus napfényes mozi, de a nyár szellemét hordozza: az időtlenséget, a spontaneitást, a sorsszerű kalandot. Jesse (Ethan Hawke) és Céline (Julie Delpy) kapcsolata az első perctől fogva izzik, de nem a forróságtól, hanem az intellektuális és érzelmi összhangtól. A film pedig remekül megtestesít egy örökérvényű nyári éjszakát: könnyű, szellős, mégis kellőképp mély. Mint minden jó nyár, ez is véget ér, a füstje reggelre tovaszáll, de a nyoma örökre megmarad.
Az 50 első randi (2004)
Akinek volt már életében legalább egy első randija, az ötvenet is el tud képzelni. Aki látott már filmet Hawaii szigetén játszódni, az valószínűleg azzal is egyetért, hogy ez ideális nyári mozis helyszín. Adam Sandler és Drew Barrymore napfényes románca a pálmafák és egy kis amnézia árnyékában bontakozik ki. A történet alaphelyzete – adott egyBor, mámor, Provence nő, aki mindennap elfelejti az előző 24 órát – elsőre komikus, de a film ennél összetettebb: kedvesen különös szerelmi történet, amelyben a nyár fényessége a remény és kitartás szimbolikus háttere is.
A nem túlbonyolított, de elgondolkodtató alkotás megérinti a szívet, hiszen mi is szeretnénk a végtelenségig tökéletesíteni egy nyári napot, aminek a végén egy kicsit meg is hatódhatunk.
Bor, mámor, Provence (2006)
Provence illata, a színpompás levendulamezők és a borospincék csábítása – nem csoda, hogy Ridley Scott filmjében egy rideg, nyüzsgő pénzember (Russell Crowe) sem képes ellenállni nekik, és előbb-utóbb rabul esik. A napfény itt nem is csak díszlet, hanem önálló karakter, „aki” megváltoztat, kibékít, lelassít. S ha mindez megtörtént, még szerelembe is ringat. A múlt emlékei, egy régi elhagyott villa és egy új esély mind-mind részei az utazásnak, amely nem is csak a francia vidék – és Marion Cotillard – szívébe, hanem az emberi lélek mélyére is vezet. Nem korszakalkotóan, de látványosan, romantikusan, mámorosan.
Kalandpark (2009)
A legrosszabb nyári munkákból is lehet a legjobb – ha közben barátságokat kötünk, szuper zenéket hallgatunk, és beleszeretünk valakibe (például Kristen Stewartba). Greg Mottola filmje egy nyolcvanas évekbeli vidámparkban játszódik, ahol a főhős, James (Jesse Eisenberg) nemcsak pénzt próbál keresni, hanem a valódi önmagához vezető utat is kutatja.
A film nagy erénye, hogy bár nosztalgiázik, nem szépíti túl az emlékeket: a nyár kissé poros és kínos, mégis varázslatos benne.
Apró konfliktusok, feszültségek (például Ryan Reynolds-szal), béna szárnypróbálgatások is hozzátartoznak ahhoz a kamaszos szabadsághoz, amit aztán felnőttként is örökké keresünk.
Holdfény királyság (2012)
Wes Anderson világa mindig kicsit meseszerű, egyszersmind fájdalmasan valóságos, ez a film az egyik legszebb példája ennek. A számos hollywoodi sztár (Bill Murray, Bruce Willis, Edward Norton, Tilda Swinton) jutalomjátékát hozó moziban két szerelmes gyerek megszökik egy New England-i szigeten, hogy együtt – és mindenki mástól külön – töltsék a nyarat, ezzel felbolygatnak egy egész kis közösséget. Az alkotás telis-tele van Anderson védjegyeivel: kreatív képekkel, élénk színekkel, fura karakterekkel. Ráadásul tökéletesen megragadja a gyermekkori nyarak hangulatát: az érzést, amikor egy sátor, egy térkép és egy kézszorítás is elég a világ felfedezéséhez.
Az első igazi nyár (2013)
A tizenéves Duncan vízparti nyaralásra kényszerül anyja új barátjával – kínos felnőttek, unalmas napok, magányos esték várják. Aztán egy vízi vidámparkban vállalt munka és egy különc mentor (Sam Rockwell) mindent megváltoztat. A film érzékeny humorral és nagy szívvel mutatja be a felnövés egyik legfontosabb időszakát. Igazi nyári darab, amely nem a külső forróságról, hanem a szív melegéről szól. Egy tizenéves fiú útját követi, de felnőtteknek is mesél emberi viszonyokról – magányról, útkereséséről, újrakezdésről.
Benne lüktet a nyár átmenetisége, amikor két-három hónapra minden egy kicsit fényesebb, mélyebb – igazabb.
Palm Springs (2020)
Mi történik, ha ugyanazt a nyári napot éljük át újra meg újra? Andy Samberg és Cristin Milioti időhurkos romkomja görbe tükröt tart a nyár idilljének: lagzi, medence, hűsítő italok – csak épp minden reggel ugyanaz kezdődik elölről. A film egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat: ha a nyár egyszer csak csapdává válik, miként szabadulhatunk belőle úgy, hogy önmagunkra – és valaki másra is – rátaláljunk? Ne vegyük túl komolyan, mert ha nem vigyázunk, ez az őrült mozi még a végén végtelenné teszi a nyári életérzést!
Licorice Pizza (2021)
Paul Thomas Anderson édes-bús szerelmi története a hetvenes évek Los Angelesében játszódik, ahol a napfény, a filmsztárok és a motorozás éppoly fontosak, mint az első érintés vagy az identitás keresése. Nem is konkrét A-tól Z-ig tartó történettel van dolgunk, inkább egy mozivászonra álmodott érzéssel: az ifjúság megélésével ebben a szikrázó évszakban, amikor a két főszereplő – Alana Haim és Cooper Hoffman – között is vibrál a levegő. A Licorice Pizza minden jelenete egy újabb nyári pillanat, amit az ember legszívesebben eltenne télire.
Ebben a hónapban külön figyelmet fordítunk arra, hogy minél több olyan cikket olvashassatok a Képmás.hu-n, amelyek passzolnak a „vakáció-flowhoz". Most jöjjön egy kis vízpart, napsütés, hideg málnaszörp, bográcsozás, gyerekkacaj a strandon, beszélgetések a tűz körül. Az Emberek zenekar ikonikus slágeréből kölcsönözve a gondolatot:
Júliusban a hónap témája: Süt a nap, nehogy szomorú légy!
Kapcsolódó cikkeinket itt éritek el.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Hat plusz egy film a fenntartható emberi és környezeti fejlődésről
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
