Novák Katalint az magyarázza félre, aki nem is akarja érteni

Leginkább csak a bizalom hiányzik. Harmadszor is végighallgattam Novák Katalin családügyekért felelős miniszter asszonynak az Axióma nevű oldalon megjelent, egyfajta konzervatív feminizmust tükröző videóját, és úgy érzem, lehet azt érteni, amit ő mondani akar – de ehhez akarni kell. Mert talán néhol szerencsétlenül fogalmazott, különösen a férfiakkal való verseny, a fizetések és a pozíciók tekintetében, de ha akarjuk érteni, amit mondani szeretne, akkor érteni fogjuk. Amit ő hangsúlyoz, az a választás lehetősége.

A világban számos dolog a férfiakra van kialakítva: a mosdók, a mobiltelefonok mérete, az autók töréstesztjei – ismerjük ezeket. A munka világa is – akarjuk, nem akarjuk – férfiakon edződött, rájuk szabott világ. És ha valaki akarja érteni, amit a miniszter asszony mondott, akkor hallja is:

Nem kell nekünk ebben a világban versenyre kelni a férfiakkal, van választásunk, ami persze nem könnyű.

Aki viszont lelkesen és szívesen versenyez, az tegye, ez eddig sem volt korlátozva és most sincs (épp most olvastam, hogy Párizsban már azért szabtak ki büntetést, mert túl sok a nő egy közműcég vezetésében). De miért ne lehetne igaz, hogy megtalálhatjuk a feladatainkat, szerepeinket, a boldogulásunkat egyéb szabályok mentén, egyéb körülményekre kialakított pályákon is? Igen, van ilyen, és ez is nagyon sok mindenen múlik. Nem nehéz rossz példákat hozni, de nem nehéz jókat sem. A boldogulás definíciója pedig szubjektív.

Szóval, ismétlem, végső soron csak a bizalom hiányzik: ha van bizalom, akkor értjük, amit Novák Katalin mondani akar nekünk, ha meg nincs, akkor nem értjük, sőt félremagyarázzuk.

(Ez a furcsa oktatóvideó-műfaj persze nem szerencsés, kommunikációs szakemberként azt hiszem, bátran tehetek ilyen kijelentést. Egy olyan közéleti személyiségnél, akinél a személyes brand érdemi jegye az egy-közülünk-érzés, különösen nem.)

Idézem Skrabski Fruzsina Facebook-bejegyzését, mert ebben a személyes környezetben talán még érthetőbb, mire gondolok:

„… Szerintem jogunk van ahhoz, hogy kimondjuk, hogy mit tartunk normálisnak és ideálisnak. Jogunk van ahhoz, hogy a gyerekeinket egy burokban neveljük fel, ahol például nem látnak erőszakot. A felmérések szerint az emberek többsége ugyanazt tartja normálisnak és ideálisnak. A fiatalok 90 százaléka házasságban szeretne élni, gyerekeket szeretne, holtomiglan-holtodiglan szeretne boldog kapcsolatban élni. Életközösségeket szeretnénk érdekközösségek helyett. Ez a vágyott cél, és feladatunk, hogy mindenkit támogassunk a vágyott családképe megvalósulásában!

Ehhez azonban az kell, hogy érett személyiségek legyünk: akinek van önbizalma, értő figyelemmel hallgatja a másik embert, van életcélja – ha valaki ilyen, akkor alkalmas arra, hogy létrehozza a családi boldogságot.
Az értő figyelembe beletartozik a bizalom, hogy ne értsük félre egymást! Novák Katalin miniszter azt mondta, hogy ne versenyezzünk, hanem működjünk együtt! – ez a szüleim könyvének is az egyik gondolata, egy titok a boldogsághoz.
Azt is mondta, hogy a nők rengeteg terhet bírnak – a képen egy nő egyedül cipel egy csomagot. Mi ez, ha nem az egyedülálló szülők nehézségeinek is az elismerése? De ez is baj.

Pedig nagyon fontos, hogy elismerjük, biztassuk, megértsük, támogassuk, akinek nem sikerült az ideális család. Mert tudjuk, hogy a többségnek nem sikerült. Az ideális család: apa, anya, gyerekek – ez vágyott cél, aztán van a valóság, ami nem tökéletes, de attól még lehet egy ideális családképünk.

Én például fiatalon akartam házasodni, sok gyereket szerettem volna, és vágytam rá, hogy a szüleim bemutathassák, hogy milyen nagyszülők. Aztán csak 27 évesen találtam meg a társam, és meddő voltam, és meghaltak a szüleim. Most van egy csoda gyerekem és egy csoda férjem, és boldog vagyok így. De az ideális, a vágyam ennél több volt, és támogatok mindenkit abban, hogy nekik sikerüljön! Nem megsértődöm, nem veszem támadásnak, ha valaki azt mondja, hogy az ideális, ha a gyereknek van tesója vagy nagyszülei. Szerintem is az az ideális, de így sikerült, és ebből kell kihozni a maximumot.

Tíz évig éltem gyerek nélkül, házasságban. Miközben naponta jártam a meddőségi műtétekre, kezelésekre – aközben a barátaimnak, testvéremnek, unokatestvéreimnek születtek a gyerekeik. Nem irigyeltem tőlük egyáltalán! Hálás voltam, ha vigyázhattam rájuk, megpuszilhattam őket, beleszagolhattam az illatos babanyakakba. Közben pedig elhatároztam, hogy gyerek nélkül is megpróbálok teljes életet élni. (…) Örülök annak, hogy sokan küzdünk azért, hogy minél többen élhessék meg a családi élet boldogságát, mert a család a legnagyobb egészségvédő faktor – testileg-lelkileg – ez tudományosan bizonyított. Legyen mindenkinek jó!

A boldogság nem a cél, hanem az út – mondta Böjte Csaba testvér. Lehetünk boldogok egyedül is, házasságban is, öregen is, fiatalon is. Fontos, hogy legyen célunk, amerre haladunk, és közben tudjunk örülni a mostnak! Értő figyelemmel hallgassuk egymást! Ne lelki bunkósbotokkal! Engem is, Novák Katalint is, Ungár Pétert is. Abból bajunk nem lehet!”

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti