„Amikor egy kisgyerek elkezd nyitott tenyérrel integetni, az nekünk siker” – Csodákat tesznek a Tunyogi Pedagógiai Szakszolgálatnál

Korai fejlesztés, még az óvoda előtt

Hétköznap reggel egy terézvárosi bérházba érkezünk. Kinn novemberi hideg van már, de benn, egy nagypolgári lakásból kialakított bensőséges hangulatú „játszótéren”, mosolygós női csapathoz érkezünk. A Tunyogi Pedagógiai Szakszolgálatnál járunk, az intézmény több mint harmincéves múltra tekint vissza. Nevét alapítójáról, Tunyogi Erzsébetről kapta; akinek bekeretezett fényképe az előtérben fogadja az ide betérőket. Hogy ki is volt ő, arra még visszatérünk…

Egy gyors, rögtönzött körbevezetést kapok, a szobákban bordásfalak, gumilabdák, mozgatható falépcső, minitrambulin, gyerekjárművek és ezerféle játék körülöttem. A Tunyogi Pedagógiai Szakszolgálatnál úgynevezett komplex korai fejlesztéssel foglalkoznak, amely tanulásiképesség-fejlesztésből és szenzomotoros tréningből áll. Ezenkívül akinek szüksége van rá, konduktív pedagógiai vagy logopédiai ellátást is kaphat. Három hónapos kortól 3, de akár 6 éves korig is várják a gyerekeket és szüleiket. 

Leggyakrabban koraszülöttek, agyvérzésen átesett babák, megkésett mozgás-, illetve beszédfejlődéssel küzdő gyerekek járnak hozzájuk.  

Idő van, szép lassan 9 óra is elmúlt már, megérkeztek az első csoport résztvevői. Az egyik szobában a három év körüli Léna, Nati és Gabó, valamint anyukáik kis asztal köré gyűlnek. A lámpák kialszanak, csak a diavetítő fénye világít, különös utazás veszi kezdetét, a gyógypedagógus mesélni kezd. A diafilmen egy bálnafiú történetét ismerhetik meg a kicsik, majd a sötétségből újra világosság lesz. Innentől a gyerekek már nemcsak hallgatói, hanem szüleik ölében ülve aktív résztvevői is a foglalkozásnak, ami a tél köré épül: mikulásbábuval, színes, fából készült játékszaloncukrokkal és hóemberrel.

„Lassan lépked, mély a hó, siess, siess télapó” – hangzik a mondóka. Mindeközben a gyerekek szüleik és a foglalkozást vezető gyógypedagógusok segítségével folyamatosan feladatokat oldanak meg: megtanulják a színeket, különböző formákból tornyot építenek, ujjaikkal festenek. 

„Sosincs teljesen vaksötét, és a gyerekek anyukájuk, apukájuk mellett biztonságban érzik magukat. Tunyogi Erzsébet találta ki, hogy fénnyel kezdjük a foglalkozásokat, hiszen ez a terápiás környezetben segít abban, hogy sokkal jobban beépüljön mindaz, amit utána foglalkozás során végzünk. A fény ugyanakkor felébreszti az idegrendszert. Ezért szoktuk javasolni, hogy minél kevesebb tévét, képernyőt nézzenek a gyerekek, mert az is erős vizuális fényinger” – tudom meg később Berkes Bianka gyógypedagógustól.

Kép

Fotó: Katona László

Kofránné Rémi Annamária szakmai vezető, intézményvezető-helyettes és Ferenczy-Boór Nóémi megbízott vezető; a háttérben Tunyogi Erzsébet arcképe

Észre sem veszik, hogy az izmaikat nyújtják

A 45 perc végére többen is elfáradtak, ami nem csoda, viszont még csak most jön a fejlesztés második része, a nagyobb tornaszobában laikus szemmel gyógytorna – hivatalos nevén szenzomotoros mozgásfejlesztő foglalkozás – következik. A kis csapathoz innentől Bence és apukája is csatlakozik. 

Először egyensúlyfejlesztő eszközökön hintáznak, billegnek, forognak, majd körbe állnak és egymásnak adogatják a labdákat, a nagy gumilabdákból végül hóember épül. 

Ezzel gyakorolják az egymásra figyelést, és mire óvodába kerülnek, már megvan a csoportélményük. 

A zenei aláfestés közben a gyakorlatoknál a szülőket folyamatosan segítik a gyógytornászok. „Azonnal viszi be a térdét, nekünk ezt meg kell tartani” – tanácsolja Léna anyukájának egyikük, miközben a terpeszülést nyújtott lábbal gyakorolják. A gyerekek végül szülői segítséggel bordásfalra másznak, a cél, hogy elérjék a sokadik fokra kötött csengettyűt. Akár egy karácsonyfán…

De mi történik akkor, ha valamelyikük nem akar részt venni, sír, esetleg fáj neki egy mozdulat? – kérdezem a foglalkozást vezető Szabados Kingától. „Nehéz azon átlendülni, hogy néha sír egy-egy gyerek, de tudni kell, hogy a Tunyogi Gyógyító Játékterápia alapvetően nem fájdalmas. Azt szeretnénk elérni, hogy a gyerek aktívan nyújtózzon, annyira, amennyire neki még belefér. Bele tudnak feledkezni a játékba, és akkor észre sem veszik, hogy amúgy közben egy belső combnyújtás történik. Mi minden gyerekre úgy próbálunk tekinteni, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőlük” – magyarázza a gyógytornász. 

Sokszor előfordul, hogy még az anyaméhben vagy születés közben agyvérzésen átesett vagy dongalábbal született kisbabák kerülnek ide. Mások koraszülöttek vagy extrém koraszülöttek: akár 24. hétre születettek. Értelmi sérültek és ritka genetikai betegséggel küzdők: Down-szindrómás, Prader-willi- vagy Angelman-szindrómás páciensek is megfordulnak náluk. 

„Nagyon szép pillanat, ha valaki itt tanul meg járni. De nekünk már az is öröm, ha sok gyakorlás után rá tud támaszkodni az egyik kezére, mert mi tudjuk, honnan indult” – fogalmaz a gyógytornász. 

Az esetek többségében el tudnak jutni odáig, hogy a gyerekek átlagos óvodába járhatnak majd. Azonban nem céljuk, hogy mindenki hagyományos óvodába menjen, a legjobb, ha a saját állapotának megfelelő intézménybe kerül. Igaz, néha nehéz a szülőknek elfogadni, hogy egy harmincfős óvodai csoport nem biztos, hogy az ő gyerekük érdekeit szolgálja.

„Ne a szülők fizessék meg, hogy a gyerekük megfelelő segítséget kapjon”

A jelentkezéshez nem kell szakorvosi beutaló, elég egy telefonos vagy e-mailes bejelentkezés. Ha egy gyermek teljesen egészségesen született, viszont később a szülő érzékeli, hogy lemaradásban van – például csak egyik oldalra fordítja a fejét, vagy csak w-alakban ül –, akkor is örömmel várják a Tunyogiban. Jelenleg sok felszabadult helyük van, és nyitottak új gyerekek fogadására, nem utolsósorban szívesen fogad az alapítványuk támogatást, amit a hozzájuk járó gyermekek fejlesztésére fordíthatnak. 

Térjünk vissza, ahogy az elején ígértem, az intézmény névadójához. Tunyogi Erzsébet öt évvel ezelőtt, tragikus hirtelenséggel hunyt el. Az ő örökségét viszik tovább az itt dolgozók. A konduktor szakember a rendszerváltás előtt egy állami intézményben dolgozott, majd 1991-ben hozta létre a Tunyogi Gyógyító Játszóház Alapítványt. 
„A rendszerváltáskor egy állami intézményből több mint hatvan kisgyerekkel került az utcára, szülői, családi bátorításra hozta létre az alapítványt. Az volt az álma, hogy minél hamarabb állami támogatást kapjon a fejlesztésre, mondván, ne a szülők fizessék meg, hogy a gyerekük megfelelő segítséget kapjon” – kezdi mesélni Kofránné Rémi Annamária szakmai vezető, intézményvezető-helyettes. 

A 2000-es évek közepére sikerült elérnie Erzsébetnek, hogy beszálljon az állam a korai fejlesztés támogatásába. A Tunyogi tehát államilag támogatott intézmény, de magánfenntartójuk a Tunyogi Gyógyító Játszóház Alapítvány. A Tunyogi Gyógyító Játékterápia pedig hivatalosan levédett módszer, aminek segítségével a komplex korai fejlesztés történik. 

„Sokan azt gondolják, hogy nálunk kötelező fizetni, de ez nem így van. Azok a szülők, akik megtehetik, adományt szoktak felajánlani” – magyarázza. 

Jelenleg több mint negyven gyermek jár hozzájuk, akiket nyolc szakember – gyógypedagógusok, gyógytornászok, konduktor, logopédus, mentálhigiénés szakember – segít. Sok olyan család van, akik azért fordulnak hozzájuk, mert a gyermek kétéves kora körül még nem beszél. Ilyenkor általában kiderül, hogy tanulási képességzavar, figyelemzavar, esetleg mozgásproblémák is jelen vannak. 

Esély a teljes felépülésre

Az intézmény vezetői felhívják a figyelmet: a kulcs az idő, hogy minél hamarabb eljussanak hozzájuk az érintett családok. „Ha hathónapos kor előtt idekerülnek a babák, akkor óriási az esély a teljes rehabilitációra. Kutatásunk szerint hároméves korukra az agyvérzett és az oxigénhiánnyal született babák 74 százaléka teljesen helyreáll – részletezi Annamária. – Egy édesanyának normális terhességből, 40. hétre született a kisfia, egy-két naposan agyvérzést kapott, ami komoly életindulási nehézség. Két és fél hónaposan idekerült, másfél éves korára tökéletesen helyreállt. Mostanra szalad, és elkezdett beszélni is” – említ egy példát, majd Ferenczy-Boór Noémi megbízott vezető veszi át tőle a szót.

„A szülőket partnernek tekintjük, részei a foglalkozásoknak. A feladatokat játékba, dramatikus keretekbe ágyazzuk. Nem is szívesen mondjuk ezeket feladatoknak. Megmutatjuk nekik, hogyan tudják otthon is játékosan fejleszteni a gyerekeiket. Most éppen a tél és a mikulásvárás körül forog minden.” Az ünnepek köré külön programokat szerveznek, és havi rendszerességgel tartanak szülőklubot is.

„A gyerekek mosolya. Ahogy az első szavukat itt mondják ki. Egy kisgyerek, aki sokáig nem tudta kinyitni az öklét, elkezd integetni nyitott tenyérrel” – sorolja Annamária, amikor arról kérdezem, számukra mi jelenti a sikert. 

„Ma reggel egy anyuka nagyon feszülten érkezett, de lelkesedéssel és örömmel ment el innen, nekem már ezt látni is siker. Félóra alatt sikerül olyan energiával feltölteni a szülőket, amivel utána lelkesen tudják folytatni a mindennapjaikat” – teszi hozzá Ferenczy-Boór Noémi. 

Kép

Fotó: Katona László

„Ez a legjobb hely”

Ahogy a vezetőkkel befejezzük a beszélgetést, kiözönlenek a gyerekek a foglalkozásokról, hogy az új érkezőknek adják át a terepet. Még mielőtt hazaindulnának, gyorsan megszólítom az egyetlen apukát a sok anyuka között, aki a mozgástréningen a kisfiát terelgette. Ekkor derül ki számomra, hogy míg az édesapa, Tamás egyik kisfiukkal, Bencével a gyógytornán, addig felesége, az ikerpár másik tagjával, Bálinttal tanulási képességfejlesztésen vett részt. A most hároméves ikrek 34. hétre jöttek a világra, és ahogy az az ikreknél nem szokatlan, eltérő ütemben fejlődnek. 

Mint az édesapa elmondja, egyikük kicsit hiperaktív, míg ikertestvére inkább visszahúzódó. Január óta járnak ide, és a Tunyogi játékterápiának hála Bence most már beszél. Bálintnak – aki kezdetben még a család rokonait is nehezen fogadta el – egyre jobban megy a beilleszkedés, bár ő még nem kezdett el beszélni. 
Tamásék már menni készülnek, Szilvia és kislánya, a szőke és mindenkire mosolygó, másfél éves Bejke viszont most érkezett. Vácról jöttek, az édesanya, Szilvia még le sem veszi a kabátját, egyből azzal kezdi, hogy „ez a legjobb hely”.

„Mi más terápiás módszert is próbáltunk, de abban csalódtunk, ezért mindenkinek ezt ajánlom. Bejke kis súllyal és nagyon feszes izomzattal született, háromhónapos korában hoztuk el először.” 

„Két hete sem jártunk ide, amikor elmúlt a merevsége – mondja. – Elkezdett mászni, járni.”

„Figyelem, ahogy játék közben jó a finommotorikus mozgása, szépen fejlődik az értelme. Mindenben látom otthon a fejlődését” – teszi hozzá. Őket várják benn, mert kezdődik az újabb foglalkozás, mi viszont elköszönünk, és a Tunyogi valóban játékos és gyógyító hangulatát magunkkal visszük…