Ha festettél valaha mentális beteggel, már nem ijedsz meg tőle, csak mert hangokat hall

Idén 14. alkalommal tartották meg a művészeti maratont, az ország hét pontján – Budapesten kívül Debrecenben, Szegeden, Pécsen, Békéscsabán, Kecskeméten és Kalocsán. A fővárosban pénteken délben vette kezdetét az élményfestés, és másnap délig tartott. Én este kilenc körül értem a budapesti helyszínre, a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központjába, ahol akkor már 170 résztvevőnél jártak. A teremben nehéz volt szabad helyet találni a festőállványok előtt ülő, elmélyülten alkotó emberek között. 

A rendezvény mindenki számára nyitott volt, de nem titkoltan részt vettek mentális zavarral élők is. 

Az élményfestést szervező Moravcsik Alapítvány a különleges programmal a velük szembeni előítéleteken kíván oldani. Az alapítványt a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika hozta létre még 1991-ben azzal a céllal, hogy támogassa a mentális zavarral, azaz pszichoszociális fogyatékossággal élők gyógyítását, társadalomba való visszailleszkedését, valamint a klinika pszichiátriai és idegrendszeri kutatásait, és csökkentse az érintettekkel szembeni stigmatizációt. Az alapítványban a 2000-es évek eleje óta művészetterápiás tevékenység is folyik, továbbá fejlesztő foglalkoztatásuk keretében védett munkahelyeket hoztak létre, ahol a betegek dolgozhatnak.

Mit jelent a pszichoszociális fogyatékosság?

A pszichoszociális fogyatékosság a társadalmi szerepvállalás mentális egészségi problémákból eredő, különböző mértékű akadályozottságát jelenti. Egy folyamatos mentális zavar, amely jelentős hatással van az érintett személy életvezetésére, akadályozva a szokásos mindennapi tevékenységek végzésében és/vagy a közösségben való részvételben, illetve bizonyos, bárki által elérhető szolgáltatások igénybevételében. Az érintettek esetenként önálló életvitelre nem képesek. A pszichoszociális fogyatékossághoz ugyanakkor magas szellemi képességek társulhatnak.

A betegek mentális zavarukról olykor nem, vagy csak részben rendelkeznek belátással, ezért a valóság figyelmen kívül hagyásával készítenek tervet a jövőre, és elutasíthatják az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét. Pszichoszociális fogyatékosság alá tartoznak többek között a skizofrénia és a bipoláris affektív zavar fajtái, a szociofóbia, a poszttraumás stressz zavar, a pánik zavar, a kényszeres gondolatok és cselekedetek, valamint az ismétlődő depresszió. A mentális zavar lehet átmeneti (például az anorexia nervosa) vagy végleges, így rendszeresen szükséges felülvizsgálni. (Forrás: Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum)

Egy pár éve kezdett kutatásukban azt vizsgálják, a magyar társadalomban milyen mértékű az előítéletesség a mentális zavarral élőkkel szemben, nagy hangsúlyt helyezve a média szerepének vizsgálatára, azaz, hogy mennyire negatív vagy pozitív az online tartalmakban a pszichiátriai betegségek megjelenítése. „Az eddigi eredményekből az látszik, nagyon alacsony százalékban jelenik meg pozitív kép a média-megnyilvánulásokban. Többnyire a konfliktusokat, a különlegességeket vagy a nehéz helyzeteket kapják fel” – infomál Dr. Simon Lajos, a Moravcsik Alapítvány Kuratóriumának elnöke, hozzátéve: még a pozitív dolgokat említő közlemények, cikkek végkicsengése is negatív és előítéletes.

Kép

Fotó: Fekete Fanni

A művészet nyelvét az egészségesek és a mentális betegséggel élők is beszélik

Az előítéletek csökkentésére jó eszköz egy olyan program, ahol lehetőség nyílik jobban megismerni az érintetteket. Az élményfestésen a professzionális alkotókat és a laikusokat egy közös alkotótérbe hozták össze pszichiátriai betegséggel élő alkotókkal, úgy, hogy senki nem tudhatta a másikról, hogy milyen háttérrel rendelkezik. A résztvevők a művészet nyelvén kommunikálhattak egymással. „Az volt az alapgondolat, hogy egy destigmatizáló helyzetet hozzunk létre. 

Ha együtt festenek 4–5 órán keresztül valakivel, akiről aztán kiderül, hogy időnként vannak hanghallásai, már nem fognak megijedni. 

A hiányzó ismeretek és tapasztalat miatt ugyanis sokan félnek a pszichiátriai betegséggel élőktől” – folytatja Simon Lajos. 

A vásznakon a legkülönfélébb témák keltek életre, a gumikacsától kezdve a csokorba szedett női fejeken át a kínai sárkányig. „Előfordul, hogy a résztvevők egymást inspirálják, például valaki fest egy arcot, és többen kezdenek hasonlót alkotni a környezetében, illetve szokott lenni tájképes »sarok« is” – meséli Kardos Zsuzsanna, a Moravcsik Alapítvány galériájának művészeti vezetője, mielőtt közelebbről is szemügyre venném a készülő vagy már száradó alkotásokat.

A 74 éves N. Pető ’Szigethy Ilona tíz éve vesz részt a művészeti maratonon egy barátnőjével, és már körülbelül hetven-nyolcvan képet festettek. „Ez egy bölcsességfog – mutat az előtte lévő festményére. – Az unokámnak nemrég húzták ki a fogát, ez adta az ötletet.” Ilona otthon is gyakran fest, olaj- és vízfestékkel, akvarellel, temperával is dolgozik, a végeredményt pedig rendszeresen dokumentálja a Facebook-oldalán.

Elmondása szerint itt egészen más élmény festeni, az ember megláthatja, hogy mennyiféle világ létezik még a sajátján kívül.

Németh Hannalóra közelebbről is ismer mentális betegséggel élőket, korábban kézműves foglalkozásokat tartott számukra közösségi ellátás keretében. A festőmaratonra érkezve örömmel látta viszont csoportja néhány tagját. „A művészet fantasztikus hatással van rájuk. Ki lehet őket zökkenteni pár órára abból az állapotból, amiben vannak, illetve sikerélmény is számukra, hogy valamit létrehoztak” – fogalmaz.

Szerinte sokan félnek a művészetterápiától, mert azt gondolják, kézügyesség szükséges hozzá, ám ez nincs így. „Nem arról szól, hogy tudok-e rajzolni, hanem az érzelmek kifejezéséről, bármilyen szinten. Lehet használni akár harsány színeket vagy groteszk figurákat is, a lényeg, hogy az ember kiadja, ami benne van.” Ez jellemzi az art brut stílusjegyet is, ami szó szerint durva, nyers művészetet jelent. Ezzel a kifejezéssel jelölik a pszichiátriai betegséggel élők képzőművészeti munkáit is.

Kicsit távolabb egy fiatal nő sötét, tátott szájú alakot fest vásznára. „A magasságtól való félelmemet jelképezi” – magyarázza Dóra, aki egy barátnőjével érkezett. Mint mondja, nincs nagy tehetsége a festéshez, de élvezettel forgatja az ecsetet.

A rendezvényre önkéntesnek is jelentkezhettek az érdeklődők, ami szintén szemléletformáló. Sziray Zsófia pszichológus barátaitól hallott a felhívásról, ezután olvasott utána a Moravcsik Alapítvány munkásságának. 

„Szerintem a hétköznapokban nagyon kevés szó esik arról, hogy a pszichiátriai betegséggel küzdő emberek sokszor mennyire elszigetelődnek a többségi társadalom tagjaitól, pedig valójában ők is közöttünk élnek.”

„Szimpatikus az a célkitűzés, hogy az alkotás segítségével hozzuk egymáshoz közelebb az ilyen nehézségben érintett és nem érintett embereket” – mondja a regisztrálókat fogadó fiatal nő, akinek tágabb családjában is van mentális zavarral élő személy.

Kép

Fotó: Fekete Fanni

Nagyobb közönséghez is eljuthatnak a festmények

Az elkészült festményekről az alkotók a regisztrációkor önként lemondtak a Moravcsik Alapítvány javára. Egy szakértőkből álló zsűri kiválaszt helyszínenként körülbelül húsz alkotást, majd a válogatást hét-nyolc képre szűkítik. Ezeket a festményeket az Alapítvány galériája, a Budapest Art Brut (BAB) Galéria decemberben nyíló kiállításán bárki megtekintheti február végéig, majd vándorkiállításra indítják, és év végéig minden résztvevő városban megtekinthetők lesznek a kiállított festmények. 

Az érdeklődők meg is vásárolhatják a festményeket. A BAB Galéria képgyűjteménye már körülbelül ötezer kép, amelyek megtalálhatók a képkatalógus adatbázisukban – ez jól mutatja, milyen sok embert sikerült megmozgatniuk az elmúlt évek során.

A zsűrizésre művészetközeli szakembereket szoktak felkérni, de nincsen semmilyen megadott szempontrendszer, ami alapján választaniuk kellene. 

„Van, aki esztétikai szempontok alapján válogat, más azt veszi figyelembe, hogy kapcsolódik-e a kép a mentális problémák kérdéséhez” – mondja Kardos Zsuzsi. 

Az nem kitétel, hogy a festő profi legyen, sőt van olyan zsűritag, aki arra törekszik, hogy art brut és outsider alkotók is esélyt kapjanak.

Nehéz számukra a munkatalálás

A mentális betegséggel élők felépülés szemléletű rehabilitációja több telephelyen folyik az Alapítványnál, ezek közül az egyik a Budapest Art Brut Galéria. A védett munkahelyen nyolc megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak. A napi feladataik közé tartozik a helyiség rendben tartása, a galéria-shop leltározása, takarítása, újrarendezése és a kiállítások installálása. „Igyekeztünk megtalálni, kihez mi áll közel. Van, aki adminisztrációs feladatokat végez szívesebben, de olyan is akad köztük, aki maga is szívesen alkot – ő már kézműves foglalkozást is tartott” – tudom meg Kardos Zsuzsitól, aki rehabilitációs mentorként támogatja a munkájukat.

„A betegek a nyílt munkaerőpiacon is el tudnának helyezkedni, hogyha szeretnének, és valamilyen szinten ez is a feladata az alapítványnak, hogy felkészítse őket erre. De van, aki jobban érzi magát a védett környezetben, és nem szeretne innen továbblépni” – magyarázza Zsuzsi. A galériavezető szerint sokan nem merik bevallani problémájukat, előítéletektől tartva, ezért is lenne fontos az edukáció, hogy a munkáltatók máshogy álljanak egy mentális zavarral élő személyhez.

Eleinte neki is voltak aggályai, hogy milyen lesz velük dolgozni. „Korábban nem voltam jártas a témában.” 

„Amikor kiderült számomra, hogy mit is csinál az Alapítvány, nem akartam elvállalni a galéria vezetését, mert attól tartottam, nem bírnám lelkileg. Aztán mégis kipróbáltam, és már három éve itt vagyok.”

Véleménye szerint galériás kollégái ugyanolyan átlagemberek, mint bárki. „Nyilván mindenkinek megvan a maga problémája. Van, aki rendszeres pszichiátriai kontroll és gyógyszerszedés mellett teljesen tünetmentes életet tud élni, másnak sajnos gyógyszerek mellett is hullámozó az állapota, rosszabb és jobb periódusokkal. De alapvetően egyszerű, átlag munkatársakként tekintek rájuk.”

Az Alapítvány munkatársaival minden héten tartanak értekezletet, amikor az esetlegesen felvetődő problémákat is megbeszélik. Zsuzsi nem egyetlen, mindenkire ráhúzható megoldásban hisz. „Szerintem nagyon fontos a személyesség, mert minden betegség mögött van egy ember, egyedi személyiségjegyekkel. Mi ezeket próbáljuk figyelembe venni” – vallja.

Kép

Fotó: Fekete Fanni

Este tizenegykor még többen is javában festettek a teremben. „Országos szinten már ezer résztvevőnél járhatunk” – saccolja valamivel korábban Simon Lajos, akitől azt is megtudom, a Moravcsik Alapítvány nemcsak 24 órás művészeti maratont szokott szervezni a mentális zavarral élőknek, hanem Ki Mit Tud? tehetségkutató rendezvényt is. A PsychArt 24 pedig jövőre is folytatódik, egy nyolcadik helyszínnel – a terv szerint a határon túlra, Pozsonyba is elviszik.