Minek ment oda? – megkaptuk a választ az örök kérdésre, amit a hegymászóknak szegeznek
Minek ment oda, kérdik sokan, akik olvassák a hegymászók halálhírét. Ostorozzák őket, amiért nem gondoltak arra, milyen fájdalmat okoznak a családjuknak. Géczy Dávid rendezőt a gyűlöletcunami ihlette arra, hogy választ keressen az emberek kétkedéseire és kérdéseire, közvetítve hat hegymászó – Ács Zoltán, Erőss Zsolt, Klein Dávid, Nedeczky Júlia, Suhajda Szilárd, Várkonyi László – hitvallását. Az általa készített, hat részből álló portrésorozat a Spektrum tévécsatornán látható. Csák-Nagy Kriszta írása.
Válasz a gyűlöletcunamira
Géczy Dávid rendező közel húsz éve készít dokumentumfilmeket. Eleinte szakmákat, hivatásokat mutatott be portrésorozatában, később olyan oknyomozó témákba is beleásta magát, mint a csepeli kettős gyilkosság vagy a pozsonyligetfalui népirtás. Klein Dávid hegymászóval a portrék forgatása közben ismerkedett meg, néhány év múlva pedig a Klein–Várkonyi páros Everest-expedícióját filmezte. 2019-ben rögzítette Klein Dávid és Suhajda Szilárd útját a K2-re, a világ legveszélyesebb és második legmagasabb csúcsára, ahová Szilárd oxigénpalack nélkül, első magyarként ért célba.
„A hegymászópáros beengedett az életterébe, mintha egy lettem volna közülük – emlékezik a rendező, akit gyerekkora óta vonzott a kalandor életmód. – Élveztem a helyiek vendéglátását, a kultúrát, a tájat, ugyanakkor ötezer méter környékén a határaimat feszegettem, a szervezetem kezdte felmondani a szolgálatot. A K2-nél akkora hóba keveredtünk, hogy alig láttunk.
Félig becsúsztam egy jégverembe, kificamodott a bokám, ráadásul megfürödtem egy jeges patakban a hóvihar közepette, és a jeges földön aludtunk.
Betegen, szamárháton ereszkedtem le a szakadékok fölött. A civilizációtól távol újfajta gondolkodást tanultam a világról és az emberségről.”
Géczy Dávid épp New Yorkban tartózkodott, amikor a magyar sajtóban olvasta Suhajda Szilárd eltűnését, és megdöbbentette a rosszindulatú véleménycunami. „Az albérletben azon bosszankodtam, hogyan lehetnek az emberek ennyire igazságtalanok és érzéketlenek a hegymászókkal kapcsolatban, ugyanakkor több ponton megértettem, miért nem tudják összeegyeztetni a róluk hallottakat a saját értékrendjükkel. Ez indította el a gondolatot, hogy a társadalmi elégedetlenségen keresztül, az emberek kétkedéseire és kérdéseire építve beszéljek a hegymászókról. A Spektrum tévécsatorna pedig felajánlotta, hogy készítsek egy hatrészes portrésorozatot.”
Való-e egy hegymászónak feleség?
A rendező három ma is élő és három emlékezet őrizte hegymászót helyezett az epizódok középpontjába. Mindegyik résznek más irányvonalat adott. „Szilárd esetében a film részben arra válaszol, hogy való-e egy hegymászónak feleség. Igyekeztem kívülállóként és minél reálisabban bemutatni a szereplők motivációját, hogy ne állásfoglalás legyen vagy himnusz a hegymászókért. A szívem mélyén mindegyiküket megszerettem, és el tudtam fogadni a saját igazukat. Vannak közös értékeik, tulajdonságaik, de mindegyikük más. Van közöttük önfejű, kalandvágyó, befelé forduló és társasági ember. A cím egyrészt kérdőjel, hogy mennyire felelősségteljes ez a magatartás, másrészről a hitvallásukat tükrözi.”
A három elhunyt esetében Dávid tudatosan választott olyan hozzátartozókat, akik a gyászfeldolgozás eltérő fázisaiban vannak.
Legindi Timi számára még közeli a haláleset és annak lépésről lépésre történő elfogadása, talán ezért is lett a sorozat nagyon erős kezdése a Szilárdról szóló rész.
Amikor Timi megtalál egy jeladót, egy ember keresését szimbolizálva, akaratlanul is felszakadnak benne a sebek.
Szilárd Angliában élő testvérének a visszaemlékezése is megható.
„A film egyik legerősebb jelenete, amikor megtudjuk, hogy egy sípot adott Szilárdnak arra az esetre, ha bajba kerülne, a legnehezebb helyzetben mégsem tudta megfújni. Az ember ilyenkor ellenáll, hogy ne érzékenyüljön el, de férfiként is könnybe lábadt a szemem” – meséli Dávid, aki szerint ez a sorozat nemcsak a hegymászásról szól, hanem emberi értékekről, természetszeretetről, egymás elfogadásáról. Amíg egy átlagos magyar hétvégi kikapcsolódásképp a tó melletti telekig jut el, ahol leszüreteli a szőlőt, vagy leszedi az almát a fáról, addig az osztrákok és szlovákok sátorban alszanak, tüzet gyújtanak, és megmásznak egy sziklát. „Ha csak egy ember számára kinyílik a világ, hogy akár a Magas-Tátrában élményeket szerezzen, akkor már nyert ez a kezdeményezés” – vallja a rendező.
A hegymászóbalesetek kilencven százalékban elkerülhetők
Ács Zoltán hegymászót a hegycsúcsokon túl a földrajzi felfedezések és antarktikus expedíciók is vonzzák. Gyerekkorában arról is olvasott, hogyan lehet átvészelni az antarktikus telet három hónapon át egy 10×15 méteres házban, amíg be nem következik a tavaszi olvadás. Felkészülten érkezett a föld két pólusára, az Északi- és a Déli-sarkra, valamint számos más – nyolcezer alatti és feletti – expedíciójára. Ő a tudatos és megfontolt hegymászó, aki ennek köszönhetően alig került veszélyhelyzetbe, kivéve az Everest megmászásakor a visszautat vagy egy snowboardozást Dél-Amerika legmagasabb csúcsán. Szerinte a hegymászóbalesetek kilencven százalékban elkerülhetők.
„A baleset általában egy hibás emberi döntésre vezethető vissza.
Elindultam, de rosszul mértem fel az időjárást, és jön egy vihar; rossz felszerelést, kevesebb élelmiszert vittem; azt gondoltam, megtart a hó, de elvitt egy lavina.
A hegy gerincén sosem visz el a lavina, mert az a legmagasabb pont, viszont nagyobb a szél, nehezebb rajta feljutni. Ha elkerülöm a lavinát, más veszélyek adódnak, és csökken az esélyem a sikerre, mert lassabban haladok. Mindig lehet választani, és lehet úgy dönteni, hogy nagy százalékban a magashegyekben is biztonságban legyek.”
Ács Zoltán számára nemcsak a csúcs a fontos, hanem az egész út. A hegymászást társas tevékenységnek tartja, amit a barátokkal együtt él meg, és bárki számára nyitottnak tart. „Az olimpiához teljesíteni kell és kiválasztottnak lenni, itt viszont mindenki elindulhat, aki szeretne. A Földön 14 hegycsúcs emelkedik 8000 méter fölé, de vannak olyan hétezresek, amelyek anyagi szempontból és logisztikailag is elérhetőbbek. Ugyanakkor a hegymászás a személyiségfejlesztés egyik módszere. A hegyen, mindenkitől elzárva a valós értékek kerülnek előtérbe. Az emberi kapcsolatokban az számít, ha valaki segítőkész, empatikus. Amikor egy három hónapos expedíció után visszaérünk, nem ufóként vagyunk a világban, de nem is húzzuk fel magunkat olyasmin, ami kevésbé számít, például, hogy bekerülünk egy közlekedési dugóba. Ha megismerjük a világot, más embereket és kultúrákat, toleránsabbá és empatikusabbá válunk, és máshogy értékeljük a saját helyzetünket is.”
A mag megtört, és felépült egy új Hilda
A Hópárducként emlegetett Erőss Zsoltnak 2013 májusában, 45 éves korában veszett nyoma a Kancsendzöngán, a Föld harmadik legmagasabb csúcsán. Első magyarként jutott fel a Mount Everestre, és tíz nyolcezer méter feletti expedíciójából kettőt Sterczer Hildával együtt teljesített. Hilda olyan feleség volt, aki mászóként mindig megértette, miért megy el a férje, és az aggódás mellett irigykedett rá, ha kimaradt az élményből.
„Tudtam, hogy kihez megyek feleségül, milyen formátumú mászóhoz, és segíteni akartam őt.
Kisgyerekes anyaként annyit tudtam tenni, hogy elengedtem. Ha erőt és késztetést érzett, akkor műlábbal is.
Megértettem, hogy a lábamputáció után könnyebb volt visszatérnie ahhoz a kitaposott ösvényhez, amin járt, minthogy új utat keressen.”
A hegymászókon rendszeresen számonkérik azt, hogy miért hagyják magára a családjukat és teszik kockára az életüket. Hilda szerint tévesen gondolják hobbinak a mászást: ez nem más, mint munka. Vannak munkahelyek, amelyek maximalizmust követelnek az embertől, szinte kizsákmányolják. Nem kirívó eset, hogy valaki rendszeresen este jár haza a munkából. Lehet úgy is távol lenni, hogy együtt ülünk a vacsoraasztalnál, de a főnök közben hív telefonon.
„Az emberek felelősségvállalási szintje és biztonság utáni vágya különböző – véli Hilda. – Akik biztonságra vágynak, nem fogják megérteni, nekem miért fontos a hegymászás, mert más a személyiségük, a meggyőződésük. Olyan, mintha egy muszlimnak próbálnám elmagyarázni, hogy Jézus az Isten fia. El tudom fogadni, hogy nekik előbbre való a család és a biztonság, azt is lerendeztem magamban, hogy emiatt elítélnek engem. Valójában nem szabadna egymásra erőltetni a véleményünket.”
Hilda a gyászfeldolgozáshoz sok segítséget kapott, és Zsolt halálát a családban sem kezelik tabuként. A hegymászás során megtanulta, hogy a hóviharban nem lehet megállni, túl kell élni, és a sátor melegében ráér visszagondolni, milyen veszélyben volt. „Hálás vagyok azért, hogy a gyász miatt elkezdtem foglalkozni önmagammal és az értékeimmel. Ebből született a Hópárduc fejlesztő falmászás is.
Ha a személyiség összeomlik, újat kell felépíteni. Úgy érzem magam, mint egy magból kikelt növény.
A mag megtört, és felépült egy új Hilda.”
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Suhajda Szilárd felesége, Legindi Tímea: „Ha megérted a másik indíttatását, akkor nem kételkedsz benne”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
