A kütyümentesség luxusa – Így működnek, ezért népszerűek az amerikai gyerektáborok

Nemcsak azért, mert például a cserkészet is hasonló természetközeli és közösségformáló élményt nyújt (igaz, táboraik csak 7–10 naposak), hanem azért is, mert a rendszerváltozás előtt a közép-európai gyerekek közül is sokakat hetekre elküldtek a vidéki nagyszülőkhöz, ahol együtt lóghattak az unokatestvérekkel és a helyiekkel, illetve segítettek nagyszüleiknek. Manapság egyre kevesebb szülő tudja családon belül „nyaraltatni” a gyerekeit, s persze nem ugyanaz rokonoknál lakni, mint nyári táborban részt venni, de a természetközeliség és a szülőktől való tartósabb elszakadás, az önállóságra nevelés annak is szerves része volt. 

Az igazi különbség azonban manapság a szociális készségek tudatos fejlesztése és a szervezett foglalkozások mellett leginkább a teljes internetmentességben rejlik, ami mára a táboroztató szülők fő motivációjává vált. 

És persze az anyagiakban: ezek a táborok gyerekenként 8–16 ezer dollárba kerülnek. Nem véletlen, hogy az egész nyaras táborozók túlnyomó többségét ma is jómódú, felső-középosztálybeli fehér szülők gyerekei alkotják. Az átlagos munkabérből élő amerikai szülők többsége kénytelen a lakóhelyük szerinti város vagy egyéb szervezet (például a YMCA) nem ottalvós táboraiba íratni a gyerekeit. Utóbbiak szintén nem olcsók, de jóval megfizethetőbbek. 

Az egyik nagy táborszervező cég honlapja szerint Észak-Amerika több mint 20 ezer nyári táborában évente nagyjából 21 millió táborozó fordul meg. A gyerektáborok döntő többsége ma is a keleti part nagyvárosainak vonzáskörzetében fekszik, leginkább New York, Pennsylvania, Connecticut, Massachusetts, Georgia, Észak és Dél-Karolina államokban, de elszórtabban működnek táborok az USA minden államában. Jellemzően gyönyörű erdei környezetben, gyakran egy-egy tó partján tölthetik a nyarukat a 6–17 éves gyerekek és a jellemzően egyetemista korú fiatalokból álló nemzetközi személyzet tagjai, akik leggyakrabban az angolszász világból érkeznek, de sok dél-afrikai, lengyel és cseh is akad köztük, ahogy nem ritka a spanyol, skót, ír, kanadai, német, francia sem.

A három-nyolc (leggyakrabban hét) hetes nyári táborok célja, hogy a gyerekek olyan programokon vegyenek részt, ahol nemcsak a fizikai, hanem a szociális képességeik is fejlődnek – távol a szülőktől, kütyümentes környezetben. Gyakran ez az első alkalom, hogy hosszabb ideig nélkülözik a szüleiket. 

Naponta levelezhetnek (papíralapon), de csak két-három hetente beszélhetnek telefonon, és csak egyszer találkozhatnak személyesen. 

Viszont életre szóló élményeket és barátságokat szereznek, ezért visszatérnek. Sokan itt tanulnak meg egyes sportokat, a városban élők gyakran itt látnak először tiszta, csillagos eget. 

Az úgynevezett hagyományos ottalvós táborokban a programok nagyon sokszínűek: több tucat különböző foglalkozás (csapatsportok, vízi sportok, kézművesség, színház, zene, íjászat, lovaglás, tenisz, tánc, torna, akrobatika stb.) közül lehet választani. Egy részük csak fiú-, illetve lánytáborként működik, gyakran egymás szomszédságában, de egymástól függetlenül, amelyeket jellemzően szervezetek működtetnek, például az amerikai cserkészet. Az úgynevezett rusztikus táborok még kalandosabbak és természetközelibbek: az elszállásolás jellemzően sátrakban történik, és van olyan is, ahol csak a tábor egy kijelölt részén van elektromos áram.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Felekezeti zsidó táborokat főleg a keleti parton találni, hiszen ott kezdődött a táboroztatás hagyománya közel 150 évvel ezelőtt, de szép számmal működtetnek táborokat keresztény szervezetek is. Ha ezekben nem is szól minden a vallásról, a legfontosabb alapértékek (szeretet, kedvesség, segítőkészség, elfogadás) tanítása és gyakorlása jelen van. A vallás megélésének mélysége is változó, a felekezeti hovatartozás általában nem feltétele a részvételnek vagy a munkavállalásnak, de a nyitottság és a tisztelet mindenképpen. 

Az úgynevezett specializált (sport-, alkotó-, előadóművészeti) nyári táborokban az adott területeken fejlődhetnek a gyerekek. Ezek legtöbbször magánkézben vannak, és sokszor maga a táborvezető a tulajdonos. Nyári tábort működtetni tehát nemcsak amerikai, de sokszor családi hagyomány is. 

Sok régóta létező tábort még most is az alapító család irányít. 

A szervezetek tulajdonában működő táborok között is minden tábortípus előfordul, azonban a fogyatékossággal élőknek, illetve a hátrányos helyzetűeknek szóló legtöbb tábort nonprofit szervezetek működtetik. 

Egyes, New Jersey államban élő, jómódú amerikai családok a hagyományos táborokba küldik gyermekeiket, jellemzően 7–9 éves kortól. Van, ahol az egyik szülő járt ilyen táborban gyerekkorában, és van, aki ismerős család által szervezett táborba kapott meghívást. Van, aki a hasonló korú gyerekekkel rendelkező barátoktól hallott róluk, és van, ahol a gyerek a barátai miatt akart csatlakozni. 

A kapcsolódások tehát különbözők, ám közös a szülők legfőbb motivációja: a teljes kütyümentesség. Ez az, amit semmilyen más tábortípus vagy gyermekfelügyelet nem tud nyújtani heteken, akár egész nyáron keresztül. Ha „csak” az lenne a szülői motiváció, hogy kevés a nyári szabadság, vagy nem elérhetők a nagyszülők, esetleg az, hogy állandóan foglalkoztatni, szórakoztatni kell a gyerekeket, akkor a célnak a közeli, nem ottalvós rövidebb táborok vagy egy otthoni gyermekvigyázó is megfelelnének. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Brian Savage számára ezek a táborok leginkább azért vonzók, mert egészséges nyári élményeket nyújtanak a gyerekeknek. Így lányukat (később majd fiaikat is) azzal a tudattal küldik táborba, hogy nemcsak jól fogja érezni magát, hanem az jót is tesz neki, fizikailag és érzelmileg. A tábor nagyszerű lehetőség, hogy lányuk új embereket ismerjen meg, és új dolgokat próbáljon ki, amit harmadik éve nagyon élvez. Mivel közelről ismerik a tábort vezető családot, úgy érzik: olyan emberek közé küldik őt, akikben megbíznak, és akik vigyázni fognak rá. 

Lányuk nagyon szeret szerepelni, amit megtehet a tábori tehetségkutatókon, színházi produkciókban. Emellett rettentően élvezi az önállóságot. 

A tábor nagyon jól szervezett, folyamatos a felügyelet, mégis van egy olyan fokú szabadság, amely számára nagyon vonzó. 

Susan Feldman számára is a kütyümentesség az elsőszámú ok. Mint mondta, ezekben a táborokban az egész nyarat olyan tevékenységekkel töltik a gyerekek, amelyek során „csak gyerekek” lehetnek. Hozzátette: az a tábor, ahova lányai járnak, olyan kultúrában hisz, amely a befogadást, tiszteletet, barátságot, toleranciát és kedvességet támogatja. Minden évben van egy téma, ami minden táborozót és munkatársat büszkévé tesz arra, hogy a közösség tagja. A korábbi évek témái: zaklatás megelőzése, kedvesség, családi kötelékek fontossága. A személyzet minden tagja kap egy tematikus pólót, amelyet egy olyan táborozónak ad át, aki az adott alapértéket leginkább képviseli. Hetente tartanak szalagavató ünnepséget is, ahol a táborozók különböző jellemvonásokat (együttműködés, sportszerűség, barátság stb.) szimbolizáló színes szalagokat kapnak. Hetente díjazzák például a hét táborozóját is. 

Robyn Sachnoff motivációja (azon túl, hogy férje és rokonai is ugyanabba a táborba jártak fiatalkorukban): lehetőséget biztosítani gyerekei számára, hogy biztonságos környezetben játszhassanak, és távol az otthonuktól is felfedezhessék a világot, de ő is imádja, hogy otthon kell hagyni a telefonokat. Kezdetben kisfiai idősebb unokatestvéreinek jelenléte nyújtott megnyugvást számára, és az, hogy naponta több száz képet kapnak a tábori fotóstól. 

Emellett díjazás ellenében bármikor küldhetnek üzenetet egy alkalmazás segítségével. Ez viszont csak egyirányú kommunikációs csatorna, ahogy máshol az eseti jellegű, sürgős e-mailek küldésének lehetősége a táborvezetésen keresztül. 

Fiai az életre szóló barátságok, a szabad időtöltés (amikor épp nem vesznek részt valamilyen szervezett programban) és a régió táborai közötti versenyek miatt (ahová busszal szállítják őket) is nagyon szeretik a tábort. 

Az Európában felnőtt Maria Hunter gyerekként rendszeresen részt vett állami, munkáltatói üzemeltetésű ottalvós táborokban, ahol főleg pedagógusok alkották a tábori személyzetet. Mivel azok költségei jelképesek, így mindenki számára elérhetők voltak, nehezményezi az amerikai táborok nagyon magas díjazását, ami miatt azok kevesek számára megfizethetők. Lányukat idén először azért küldték táborba, mert együtt akart lenni a barátaival, és nagyon tetszett neki az ott kialakuló „testvéri kötelék”. A szülők motivációja viszont az volt (ami miatt ára ellenére szívesen küldik jövőre is): jót tett neki, hogy a természetben lehetett, és nem a kütyükkel töltötte az idejét.