Megszülettem és szeretnek – Egy kisbaba „elmeséli” élete első évét a költészet nyelvén

Gyergyószentmiklóshoz kötődik a tanító hivatása és a költői tevékenysége is. Melyik érlelődött hamarabb? 

Visszagondolva, a tanító hivatás. Közel állt a szívemhez az első tanító nénim, példaképemnek tekintettem őt, és megfogalmazódott bennem, hogy én is tanítónő szeretnék lenni. 12–13 éves koromban kezdtem versikéket írni, amikor szokás volt egymásnak emlékfüzeteket kitölteni.

Arra a kérdésre, hogy mi szeretnél lenni, ezt válaszoltam: „tanító, költő, avagy egy boldog egyén”. 

Két verseskötete jelent meg, rendszeresen publikál, több írói kör tagja. Mennyire élénk az irodalmi élet Gyergyószentmiklós környékén?

Három irodalmi körrel állok kapcsolatban. 1998 óta sok híres írót ismerhettem meg személyesen, betekinthettem a munkájukba. A helyi dr. Kercsó Attila irodalmi kör idén 56 éves, de az idős generáció eltávozóban van, így fogy a létszámunk. Legutóbb Maroshévízre hívtak meg bennünket a költészet napjára. Az Erdélyi Magyar Írók Ligájába Fodor Sándor, a Csipike-gyermekkönyvek szerzője vett fel 2002-ben. A Liga szervezésében hamarosan rendhagyó irodalomórát tartok kortárs költőként. Amikor a Krúdy Gyula Irodalmi Kör verspályázatán második díjat nyertem, nagy lendületet adott, hogy ismét nekifogjak az írásnak. Ekkor született meg az ötlet, hogy Mira története napvilágot lásson. 

Költeményeiben a sorok között bujkál a szenvedés, a fájdalom, az elmúlás gondolata. Valóságos betegség, megpróbáltatás áll emögött? 

Igen, sclerosis multiplex a neve, amivel megpróbálok együtt élni. A veszteségfeldolgozás része volt az, hogy harcoltam ellene, de végül elfogadtam. Most, hogy túl vagyok rajta, keresem azokat a lehetőségeket, amelyeket a betegség által kapok.

Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy a betegség átok-e vagy áldás. Meg kell keresni benne az áldást, mert az is van.

Hogyan alakította át a betegség a mindennapjait?

Az utóbbi években két gerincműtétem adódott egymás után, ezért most betegnyugdíjban vagyok, amíg a gerincem picit regenerálódik. Hetente kétszer gyógytornázom. Ebben az időszakban nem adódott lehetőség arra, hogy mindennap munkába járjak. Rengeteg időm szabadult fel, de a műtét utáni fájdalmaknak is csillapodniuk kellett. Amikor enyhül a testi fájdalom, onnantól kezdve lehet alkotásról beszélni. 

Kép

Czirják Edit – Fotó forrása: Czirják Edit

Ekkor kezdett szövődni Mira története? 

Egy ideje érlelődött bennem, és az említett irodalmi elismerés újabb impulzust adott, hogy itt az ideje a könyv megírásának. Ha nem most, akkor mikor? Gyermekverseket, mesét és elbeszélést régóta írok az asztalfióknak. A Mira könyve – Megszülettem és szeretnek új történet. Mesekönyv, amely szeretné összekapcsolni az édesanyákat és nagymamákat a gyermekeikkel, unokáikkal, hogy együtt beszélgessenek a családi élményekről. 

Mitől válik különlegessé Mira és a családja? 

Mira olyan gyerek, aki minden szeretetet megkap, amire szüksége van: az édesanya, az édesapa és a nagyszülők figyelmét, gondoskodását. Egy szerető családban csodálatos képességekre lehet szert tenni azáltal, hogy az első három évben kialakul az ősbizalom az édesanya közelségével, az önbizalom hatéves korig az édesapa megerősítésével, a nagyszülők pedig néha tanítók, néha játszótársak, de mindvégig a legjobb barátok a gyerek számára. Nekem is van egy hároméves kisunokám, aki pozitívan fogadta a könyvecskét.  

Milyen eseménnyel indul a mese? 

A legelső verset, amikor a lélek megköszöni az édesanyának, hogy elfogadta őt, nem tettem be a kötetbe. A történet oda hajlik vissza, amikor várandós a kismama, és a szíve alatt hordott kis magzat figyelmezteti, hogy készítse a csomagját, és induljon a kórházba, mert ma kell világra jönnie. Itt a méhen belüli kommunikációról van szó, amely a magzat és az édesanya között folyamatosan zajlik. 

Fontos, hogy a kismamák befelé is figyeljenek, és az anyaméhen belüli állapotban is kommunikáljanak születendő gyermekükkel, mert így szorosabb lesz a kapcsolatuk. 

Az első gyermekemmel még kevésbé figyeltem erre, de a másik két lányommal sikerült megvalósítani, és boldog vagyok, hogy így történt.

Édesanyaként, nagymamaként, tanítónőként mindennapos kapcsolata volt gyermekekkel. Mi hatott leginkább a kötetbe foglalt gondolatokra?

33 évig tanítottam aktívan, családokat látogattam, és különböző háttereket ismertem meg. Emellett az egyetemen elvégeztem a szociális asszisztens szakot is. Itt még mélyebben láttam bele az instabil és nehéz anyagi helyzetekbe, környezetbe. Egy kisgyerek számára természetes a családi minta, értelmi és érzelmi szempontból egyaránt. Szerettem volna pozitív mintát alkotni, hogy mindenki jó érzéssel olvassa a könyvet, és ne a megbánás foganjon meg benne, hanem egyfajta szeretetérzés, mert én magam nagy szeretettel írtam a verseket.

Kép

A könyv borítója

Az unokájával, aki Kanadában él, kevésszer találkozhat. Ennek ellenére élő a kapcsolatuk? 

Amikor kétéves volt az unokám, egy kis sorozatot írtam neki Léna-versek címmel a közös élményeinkről, találkozásainkról. A világjárvány miatt is másképp alakult a kapcsolatunk, de a könyvben leírt élményelemek minden gyereket érintenek. 

Mira egy egészséges kisbaba, akit körbeölel a szeretet. Nem fájó azoknak a gyermekeknek belelátniuk a harmonikus mindennapjaiba, akik kevésbé kapták meg ezt a figyelmet és gondoskodást? 

Vannak gyerekkori traumák, amelyekből mindannyian részesülünk valamilyen mértékben. Ezeket a traumákat talán az olvasásukkal is lehet oltani, enyhíteni. Nem minden helyzetet lehet megelőzni, de a művészetek feloldhatják a szorongásokat és más negatív érzéseket. Ezt nem szoktam mindenhol elmondani, de most úgy látom, itt az ideje, és a legutóbbi könyvbemutatón is jól fogadták ezt a gondolatot. A versek rövidek és tömörek, de kevés szóval sokat mondanak.

Nemcsak egyszerű gyerekkönyv, rengeteg lélektani elemet tartalmaz, és mindenki annyit merít belőle, amennyire igénye van.

Lesz folytatása Mira első évének? 

Igen, az előszóban írtam arról, hogy tervezek egy másik könyvet, amelyik azt az élethelyzetet dolgozza fel, amikor a nagyobb gyerek kistestvért kap. Ha valaki hosszú ideig az egyedüli hercegkisasszony vagy herceg volt a családban, és minden figyelem rá irányult, könnyen érzékelheti, hogy elfordulnak tőle. Egyedül érzi magát, amikor a kistestvér leköti az édesanya figyelmét, és naponta előfordul ilyen helyzet. Kérdezgettem felnőtteket is arról, hogyan emlékeznek vissza életük ezen időszakára, és többen mondták, hogy visszafejlődtek, amikor kistestvérük született. Elkezdtek úgy viselkedni, mint egy kisbaba, beszédben és mozgásban is. Vannak gyerekek, akiket érzelmileg olyan mélyen érint, hogy betegségbe torkollik a történet. Ha a szülők tudatosan odafigyelnek arra, hogy a nagyobb testvér is szeretve maradjon, akkor kiküszöbölhető a probléma. 

A beszélgetésünk során elhangzott, hogy egy megpróbáltatás átok vagy áldás is lehet. Mi az, amit áldásként él meg az életében? 

Rengeteg időm lett saját magamra. Ezzel mindig is spóroltam, mert ott volt a család, a gyerekek, akikről gondoskodni kellett, előteremteni a mindennapi „terülj, asztalkámat” és mindent, amit egy édesanya megadhat. De nem vehettem félvállról a munkahelyi feladatokat, kihívásokat sem, emellett igényes voltam a szakmai fejlődés terén is. A betegségem időt adott, hogy egy picit átnézzem az életemet és átértékelhessem, hogy miért is vagyok a világon.