A tbc nem a múlt betegsége, a világ most is azért küzd, hogy legyőzze

A leghíresebb „bacilusvadász”

Egy szegény bányamérnök tizenhárom gyermekének egyikeként látta meg a napvilágot Robert Koch, 1843 decemberében a németországi Alsó-Szászország tartományban. Felfedező akart lenni, de végül orvosi diplomát szerzett. A francia–porosz háborúban sebészorvosként, majd falusi körorvosként szolgált.

Huszonnyolcadik születésnapjára mikroszkópot kapott ajándékba a feleségétől, és ez felkeltette benne a „bacilusvadászat” iránti szenvedélyt. Amikor lépfene-megbetegedésekről érkezett hír, Koch kezdetleges eszközeivel is el tudta különíteni a kórokozót, amelyet egérre oltott át, s végül a megbetegített állatok véréből ismét izolálta. Azt is kimutatta, hogy a bacilus a talajban évtizedekig életképesnek bizonyuló spórává alakul át, ezzel megmagyarázta a kór rejtélyes kitöréseit. Legalább ilyen fontos volt, hogy megoldotta a bacilus tiszta tenyésztését. 

A véletlenül az asztalán felejtett főtt burgonyán másnap színes foltokat vett észre, amelyek megvizsgálva életképes baktérium-színtenyészeteknek bizonyultak. 

Felfedezésének jutalma egy berlini kutatóorvosi állás lett. 

Berlini tartózkodása kezdetén kezdte tanulmányozni a tuberkulózist. A német orvos lefektette a fertőzőbetegségek immunológiájának alapjait. Rájött ugyanis, hogy ha egy állatot kisebb bacilusdózissal fertőz meg, amit az túlél, a megismételt fertőzésre a szervezete már másképp reagál. Pályafutása csúcsát a tüdőbajt okozó baktérium felfedezése jelentette – akkoriban minden hét halálesetből egyet a tuberkulózis okozott. 

Koch 1882. március 24-én a berlini Élettani Társaság tudományos ülésén tárta a közönség elé felfedezését. Ennek azért is volt hatalmas jelentősége, mert a tbc-t akkoriban még csak kevesen tekintették fertőző betegségnek, sokan öröklődőnek gondolták, ami a védekezés ellen hatott. Kochnak kellett meggyőznie a kételkedőket. A felfedezés híre gyorsan elterjedt, hazánkban az Orvosi Hetilap 1882. áprilisi számában adott hírt róla.

Csomók a tüdőben 

A tuberkulózis, elterjedt nevén „tbc” vagy gümőkor fertőző betegség, amelyet a Mycobacterium tuberculosis nevű baktérium okoz. Cseppfertőzéssel terjed, így bárki elkaphatja, aki huzamosabb ideig egy légtérben tartózkodik a beteggel, de fertőzött állat tejének fogyasztása is veszélyes lehet. Nevét onnan kapta, hogy gümőket, csomókat hoz létre a tüdőben, amik szétesnek, és nagy üregeket, kavernákat alakítanak ki, tartós lázas állapot mellett. 

Előfordul, hogy a tbc-baktérium elárasztja az egész szervezetet – az agyvelőt, a veséket és a csontvelőt is –, ami gyakran halálhoz vezet. 

A legyengült immunrendszer, a HIV-fertőzöttség, az alutápláltság, a cukorbetegség, a dohányzás mind-mind rizikótényezőt jelentenek. Gyakori tünetei közé tartozik a hosszan tartó, néha véres köhögés, a mellkasi fájdalom, a gyengeség, fáradtság, fogyás, láz és éjszakai izzadás.

A német orvos azonban nemcsak a tbc-t kutatta, Ázsiában és Afrikában tanulmányozta a bubópestist, az álomkórt, a kolerát és a maláriát is.  

Egy véletlen találkozás
Bíró Lajos, a trópusok magyar kutatója – akinek utazásait megnehezítették a betegségei – egy szerencsés véletlen folytán összetalálkozott Koch-hal, aki éppen a malária elleni gyógymód után kutatott, és végül Bírót is meggyógyította a szúnyogok által terjesztett kórból. 

Kochról még életében intézetet neveztek el Berlinben, amit nyugdíjba vonulásáig vezetett is. Számtalan díszdoktorátusa mellé a császár személyesen nyújtotta át neki a legmagasabb német kitüntetést, ő mégis szívesebben töltötte idejét szeretett laboratóriumában, kémcsövei és mikroszkópjai között, mint a fényes fogadásokon. 1905-ben Nobel-díjat kapott a tuberkulózissal kapcsolatos felfedezéseiért. Ám a tbc elleni oltás kifejlesztését már nem érhette meg, ugyanis 1910-ben elhunyt. 

A betegség megelőzésére a megoldást a Calmette-Guérin Bacilus (BCG) védőoltás hozta el, amelyet 1905 és 1921 között Franciaországban dolgoztak ki, de tömeges elterjedése csak a második világháború után kezdődött, egyidőben az antibiotikumok térhódításával, amelyek lehetővé tették a tbc gyógyítását.

Kép

Kép forrása: Freepik

A tbc mint „magyar betegség”

A tuberkulózis nyomait szinte valamennyi ókori kultúrában megtaláljuk. Tömegessé válását az új- és legújabb kori gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint az azt követő városiasodás okozta. A 17. században az angliai iparcentrumokban az összezsúfolt munkások komoly járványügyi kockázatot jelentettek, ezért nevezték londoni vagy városi betegségnek is. 

Többek között Jane Austin angol írónő, Frédéric Chopin zeneszerző, Franz Kafka, George Orwell írók és Vivien Leigh, az Elfújta a szél főszereplője is ebbe a kórba halt bele. 

A 19–20. század fordulóján Európában 365 millió ember élt, közülük évente 800 ezren haltak meg tuberkulózisban. Ahogy Európa valamennyi nagyvárosában, úgy Budapesten is terjedt a tbc. A 20. század első évtizedeiben népbetegségnek számított hazánkban, a halálesetek 25 százalékát okozta. Nálunk a nemzetközi helyzetnél is sokkal súlyosabb közegészségügyi problémát jelentett, ezért is nevezték „Morbus hungaricus”-nak („magyar betegség”). Még 1938-ban is minden tizedik halálesetet a tbc okozott, és Magyarország járványügyi helyzete 1945-ig az egyik legrosszabb volt a kontinensen, mivel a háború után a hadifogoly- és koncentrációs táborokból tbc-s betegek ezrei tértek haza. Az 1950-es években még évente 50 ezer megbetegedés volt, és 10 ezren meg is haltak a kórban.

Miután a 20. század elejétől megindult a szanatóriumok, majd a tüdőgondozói hálózat kiépítése, az 1940-es évektől pedig elterjedt az antibiotikumok alkalmazása a gyógyításban, csökkenni kezdett a tbc-s esetek száma. Ezt visszavetette a második világháború. 1953-ban kötelezővé tették a BCG védőoltást. Ennek és a jólét növekedésének, a higiénés körülmények javulásának köszönhetően a következő három évtizedben a betegek száma a tizedére csökkent, ma már a nagyon ritka betegségek közé tartozik. A KSH adatai szerint folyamatosan csökkent a tbc-s betegek száma, ugyanakkor míg 2021-ben 326, addig 2022-ben 441 új beteget regisztráltak. 

Hol tart a világ a tüdőbaj elleni küzdelemben?

Világszerte éves szinten még mindig körülbelül 10,5 millióan kapják el a kórt, és 1,3 millióan bele is halnak (2022-es adatok). Leginkább a fejlődő világ betegségévé vált. A WHO összesítése szerint 2022-ben a legtöbb új eset Délkelet-Ázsiában, Afrikában és a Csendes-óceán nyugati részén fordult elő. 

A leginkább érintett országok Banglades, Kína, a Kongói Demokratikus Köztársaság, India, Indonézia, Nigéria, Pakisztán és a Fülöp-szigetek. 

Ha már Fülöp-szigetek, Manilában a tbc elleni küzdelem világnapja alkalmából Guinness-rekordot döntöttek, miután 5596 résztvevővel egy óriási emberi tüdőt formáztak meg. A délkelet-ázsiai ország a harmadik az államok listáján, amely súlyosan érintett a tbc által.
„Igen, véget vethetünk a tuberkulózisnak!” – idén ez a világnap mottója. Már csak az a kérdés, hogyan. Elsősorban a jólét növelésével: a jóltápláltság, a tiszta és napfényes lakókörnyezet, a jó levegő olyan életfeltételek, amelyek ellenállóvá teszik az embereket a fertőzéssel szemben. A BCG oltás nálunk és több más európai országban (Például Románia, Bulgária, Horvátország Lengyelország) a mai napig kötelező – már néhánynapos korban oltják a gyerekeket –, de egyre kevesebb országban használják, mert a serdülő- és a felnőttkor felé közeledve a hatása nagyon lecsökken. 

A WHO célkitűzése, hogy 2035-re világszerte 95 százalékkal csökkentsük a tuberkulózis okozta halálozást és 90 százalékkal a tuberkulózis előfordulását. Ehhez viszont nem elég a mostanra százéves védőoltás, a BCG, olyan új vakcinára lesz szükség, amely minden korcsoportban, különösen a felnőttekben és a serdülőkben hatékony. Ez nyújthatja a megoldást az antibiotikumra nem vagy kevéssé reagáló, multirezisztens tuberkulózis megfékezésére, amely egyre nagyobb problémát jelent. Jelenleg öt-hat oltóanyag van a klinikai vizsgálatok harmadik fázisában, ami azt jelenti, hogy már sok betegen tesztelik azokat. 

Források: 
MTI, NNK, KSH, Múlt-Kor, Semmelweis.hu , Wikipedia, newtbvaccines.org, WHO 1, WHO 2, WHO 3, Wikipedia, Inquirer