Miért nem tudjuk kiverni a fejünkből a fülbemászó dallamokat, mit tehetünk dallamtapadás ellen?

„Can't get you out of my head” („Nem tudlak kiverni a fejemből”) – csendül fel a jól ismert dallam, már vagy ötödjére, persze csak a fejemben. Úgy tűnik, nem tudok szabadulni Kylie Minogue ausztrál énekesnő – ez esetben különösen ironikusan értelmezhető címet kapott – slágerétől: annak ellenére kúszik vissza a fülembe, és dúdolgatom újra meg újra, hogy órákkal korábban hallottam a rádióban. 

Sokan élünk át hasonló jelenséget: amikor bizonyos dallamok bekúsznak a fülünkbe, és ott ismétlődnek. 

Kelly Jakubowski, az angol Durham Egyetem zenepszichológus kutatója szerint „az emberek körülbelül 90 százaléka azt mondja, hetente legalább egyszer van dallamtapadása, és körülbelül a harmaduk szerint ez naponta legalább egyszer megesik velük”. Amíg az úgynevezett dallamtapadást az emberek java része semlegesnek vagy pozitívnak találja, nagyjából egyharmaduk számára zavaró vagy idegesítő, amikor a fülbemászó dalok bekúsznak az agy memóriaközpontjába, és ott is ragadnak egy időre, magyarázta a szakértő egy korábbi, a Time magazinnak adott nyilatkozatában. 

Hogyan jön létre a dallamtapadás?

Ahhoz, hogy megragadjon a fejedben, egy dallam olyan agyi hálózatokra támaszkodik, amelyek az érzékelésben, az érzelmekben, a memóriában és a spontán gondolkodásban vesznek részt. Van, hogy a dal tényleges meghallgatása kell ahhoz, hogy bekússzon az ember fülébe, ám ez nem feltétlenül kell hozzá, magyarázza dr. Srini Pillay, a Harvard Medical School (HMS) pszichiáter szakorvosa, adjunktusa. Szerinte egy dal akár abban az esetben is váratlanul felbukkanhat, ha csak éppen jól érezzük magunkat, esetleg álmodozó vagy nosztalgikus hangulatba kerülünk. A zenét ugyanis nemcsak akkor halljuk, amikor az valójában szól: a dallamok képesek a fejünkben, a fülünkben „kergetőzni”. 

Ezt a jelenséget a tudomány zenei vagy auditív képzeletnek nevezi. 

A dallamtapadást ezen felül mentális stressz is előidézheti, olyan esetekben, amikor úgy érezzük, egyszerre túl sok mindenre kell gondolnunk: mintha az agyunk ilyenkor egyfajta menedéket keresve ragadna meg egy ismétlődő ötletet. Pillay doktor úgy véli, egyes személyiségjegyek ráadásul hajlamosabbá tehetnek a dallamtapadásra: így például különösen érintettek a kényszerbetegek, a rögeszmések és a labilis idegrendszerűek. A szakértő szerint azok, akik gyakrabban hallgatnak zenét vagy foglalkoznak zenével, szintén hajlamosabbak arra, hogy dallamtapadással találkozzanak. 

A fülbemászó dallamok a hallókéreg memóriájába jutnak be, ami a rövid távú memória része, és nem képes hosszú hangsorok tárolására. A ragadós dallamok hatására viszont egy úgynevezett fonologikus hurok jön létre benne, ez okozza az állandó ismétlést. Egyes dallamok izgalomban tartják az agyat, és nem hullanak ki azonnal a hallókéreg memóriájából. Az ismétlés pedig fokozza az agy izgalmát, és meghosszabbítja a dallamtapadást.

Mitől lesz egy dal fülbemászó?

Bizonyos dalok könnyebben bekúsznak a fülünkbe, mint mások, így nagyobb valószínűséggel „ismétlődnek” a fejünkben. Amikor egy nemzetközi kutatócsoport Jakubowski vezetésével ennek az okát vizsgálta, egy 2017-ben közzétett tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy ezek általában gyorsabb ritmusúak és egyszerűbb dallamkontúrúak (a hangmagasság úgy emelkedik és süllyed, hogy könnyebb legyen énekelni). 

A kutatási eredmények szerint tehát a fülbemászó dallam általában tempós, és hasonló mintázatok alapján lépked lefelé és felfelé. 

„Úgy véljük, hogy a melódiának van egy optimális szintű komplexitása; valami olyasmi dallamról van szó, amelyet könnyű megjegyezni, de van benne valami, amitől érdekessé is válik” – mondta Jakubowski, hozzátéve a nem meglepő tényt: a fülbemászó dallamok ezért is maradnak tovább a slágerlistákon is.

Amikor már teher az ismétlődő dallam az elmében

Az esetek egy részében a dallamtapadás kifejezetten bosszantóvá válhat, ritkán súlyos egészségügyi problémák tünete is lehet. Dr. Srini Pillay szerint a tartós, több mint egy napig érzékelhető dallamtapadás hátterében akár stroke vagy agyi áttéteket képező daganat is állhat. Ezzel együtt az esetek zömében teljesen ártalmatlan, legfeljebb bosszantó jelenségről van szó.

Oliver Sacks neurológus és pszichiáter Zenebolondok – Mesék a zenéről és az agyról című kötetében a jelenség krónikus eseteivel is foglalkozott. Sacks páciensei közül többen szenvedtek attól, hogy egy-egy dallam „megragadt a fülükben” – órákra, napokra, hónapokra. A tudós említést tett például egy olyan pácienséről, aki 43 éven keresztül hallotta a fejében Giuseppe Verdi Rigolettójának 14 hangból álló részletét. Mark Twain amerikai író pedig egy elbeszélést is szentelt (A Literary Nightmare) a jelenségnek. A történet szerint a főhős egy egész települést „fertőzött meg” egy dallammal. 

Így szabadulhatunk a beragadt dallamoktól 

A jó hír az, hogy ha meg szeretnénk szabadulni a szünet nélkül ismétlődő dallamoktól, néhány egyszerű trükk is a hasznunkra válhat. 

Segíthet például az, ha újra meghallgatjuk a szóban forgó zeneművet, de teljes egészében. 

A dallamtapadás ugyanis – egyes feltételezések szerint – azért is alakulhat ki, mert csupán a dal egy bizonyos részét tudjuk felidézni az emlékeinkből. Ha elejétől a végéig újra meghallgatjuk, úgy talán sikerülhet megszüntetnünk a problémát. Hasznos lehet az is, ha egy másik dalt hallgatva igyekszünk elterelni a figyelmünket. Vannak, akik szerint a rágózás is hasznos lehet. Mindenesetre a legrosszabb, amit tehetünk – legalábbis a témában megjelent tanulmányok szerint – hogy kétségbeesünk vagy dühvel reagálunk, és erőnek erejével megpróbálunk küzdeni a visszatérő dallamok ellen.