„Ahol a fájdalom, ott a tűzoltó” – Kis magyar tűzoltás-történelem

Babilontól Aquincumig 

„Ha valakinek a házában tűz üt ki s az ember, a ki oltani megy, a ház gazdájának holmijára emeli szemét, sőt a háziúr holmiját eltulajdonítja: az illető ugyanabba a tűzbe dobassék” − olvasható Hammurapi babiloni király i. e. 17. századi törvényei között. A tűzzel kapcsolatos íratlan szabályok azonban már 800 ezer évvel ezelőttre is visszanyúlhatnak. A régészeti emlékekből kiderül, hogy védekezésképpen tűzgyújtó gödröket ástak, kövekkel vették körbe a tűzrakó helyet, az ókori Egyiptomban pedig oltóvödröket használtak. 

Az első hazai tűzoltóemlék egy 228-ban készült víziorgona, amit az Aquincumi Tűzoltóság kapott ajándékba. 

Az önkéntesek ekkor még vízbe vagy ecetbe áztatott posztódarabokat, nyers állatbőröket, szivacsokat használtak az oltáshoz, amihez a tárolók és kutak szolgáltatták a vizet.

Diákok a tűzvonalban 

A középkorban a céhek feladata volt a tűzvédelem, azonban a város különböző pontjain élő kereskedőket nem tudták elég gyorsan mozgósítani. A 17. században a kollégiumban élő diákok bevonásával alakítottak tűzoltó csapatokat. 
Az ipari forradalommal megszülető gyártelepek védelme több szakértelmet és modernebb eszközöket igényelt, a bőrvödrök és lajtoskocsik nem voltak megfelelőek a nagyobb tüzek oltására. Ezekre a hiányosságokra derült fény 1835-ben Aradon, amikor kigyulladt egy kereskedő háza, amelynek emeletén puskaport tároltak. A céhes osztag nem ért oda időben, diákok hozták ki a robbanásveszélyes anyagot az épületből, így megmentve a várost. Még aznap döntöttek az első önkéntes testület, az Aradi Önkéntes Polgári Tűzoltókar létrehozásáról.

Kép

Tűzpasa 

1860-ban tűz ütött ki Nagycenken. 

A mentésben részt vett Széchenyi István fia, Ödön is, aki szembesülve a szervezetlenség okozta pusztítással, a tűzvédelemnek szentelte életét, 1863-ban megszervezte a hazai tűzoltóságot. 

Az 1848-as szabadságharc leverése után a politikai vezetés nem támogatta a hivatalos egyesületek létrejöttét, így a tűzvédelem intézményesülésére csak a kiegyezéssel került sor. 1866-ban kezdte meg működését a Rösch Frigyes által megalapított Soproni Torna- és Tűzoltó Egylet, amit 1870-ben a 12 fő vezetésével létrejövő Magyar Országos Tűzoltó Szövetség követett. Az elnök, Széchenyi Ödön hírneve az országhatáron túlra is eljutott, 1874-ben a szultán meghívására Törökországba utazott, hogy létrehozza a konstantinápolyi tűzoltóságot. Erőfeszítéseiért jutalmat is kapott, első keresztényként kapta meg a pasa címet.

Kárvallottak

1886-ban festette meg Feszty Árpád a Kárvallottak című festményét, amely a hetényi tűzvész áldozataira hívta fel a figyelmet. A tűzvédelem érdekében egyre több esetet vizsgáltak ki, így a Párizsi Nagyáruház 1903-as, 30 ember halálát okozó szerencsétlenségét is. Nem csupán a dolgozók voltak felkészületlenek, a tűzoltóság hiányosságaira is rámutatott az esemény, aminek eredményeképpen többek között megemelték a tűzoltók és az autók számát is. A korabeli tűzoltóság egyik legnagyobb tragédiája Ököritófülpösön történt 1910-ben. Mulatságot rendeztek a csűrben, a korlátozott férőhelyek miatt azonban eltorlaszolták az ajtókat, így amikor egy lampion miatt kigyulladt a tető, nem volt menekvés. A tűzvésznek 312 halálos áldozata volt.

Kép

Fotó forrása: Fortepan/Bojár Sándor

Törvénybe iktatva

A századfordulón már több mint 60 ezer tűzoltó szolgált, 1912-re pedig közel 9 ezer tűzoltóság működött országszerte, de az első világháború megakasztotta a fejlődést. Az országos helyzet rendezésére 1936-ban létrejött az első tűzrendészeti törvény, sok új előírással. 

Ezután pedig egymás után bukkantak fel a találmányok, megjelent a motoros fecskendő, a tűzjelző rendszer és a szárazoltó készülék is. 

„Legutóbb Párisban kísérletet tettek egy újfajta füstálarcczal. […] Egy tűzoltó felvette és fél óra hosszáig tartózkodott a fojtó füstben. Mikor a füstből kijött, egy orvos megvizsgálta és teljesen egészségesnek találta” – olvasható a Tolnai Világlapja 1909-es számában.

Az átalakulás évtizedei 

A második világháború alatt ismét szétesett a tűzvédelem, sok tűzoltó elesett vagy hadifogságba került, a felszerelés megsemmisült. 1948-ban született meg az egységes állami tűzoltóság, a fokozott biztonság érdekében községi és üzemi őrségeket is létrehoztak. Átalakult a képzés rendszere, új egyenruhát, sisakot kaptak az immár katonai rendfokozattal bíró tűzoltók. 

A rendszerváltást követően a tűzoltás és a műszaki mentés az önkormányzatok feladata lett, tíz évvel később pedig visszakerült az állami feladatok közé. Ma a tűzoltóság a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága alatt működik. 

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>