Lackfi János: Valuta – #Jóéjtpuszi

Nem azért jött a világba, hogy elítélje,

hanem hogy szeretetébe ölelje.

Attól persze még van ítélet,

ha magunkra vesszük,

de nem az a lényeg, 

bizony nem az a lényeg.

Nem azért van autó, 

hogy bárkit elüssön,

sem hogy tropára törjön, 

de kétségkívül halnak meg 

emberek balesetben,

miközben kisebb csoda, 

hogy villámgyorsan

eljutunk bárhová.

Vágni van a kés, nem ölni,

építeni a tégla, nem ütni, 

inni a borosüveg, nem pedig 

letört nyakával hadonászni.

Élni van az ember, szeretni,

gyermekét óvni, dédelgetni,

nem kiszolgáltatni, bántani, eltaszítani.

Szövetségre van a szerelem, 

nem elárulni, eladni, unottan lecserélni.

Élvezni van az étel, 

megrágni, hagyni szétfutni 

szájunkban ízeit,

másokkal megosztani, megtörni, 

nem halmozni aranyárban, 

nem habzsolni két pofára,

nem finnyásan minél exkluzívabb után futni,

röhögni, míg másnak 

nem jut falat sem.

Társnak van az állat,

nem emberpótléknak, embergyűlöletre,

tudni helyét, szeretni,

tisztelni, ha létével táplál, 

nem arra, hogy támadjon, 

nyakunkat elharapja,

bár láttunk ilyet is már.

Nem azért van az Ország,

hogy lezárják határát,

hanem azért van az Ország,

mert odavárnak mindenkit,

útlevelet is kaptunk, 

ismerjük a nyelvét is, 

valutája zsebünkben, 

csak akkor válik idegen földdé,

ha dühben, fájdalomban, félelemben

végleg ellene döntünk. 

Lackfi János további, #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>