Lackfi János: Borászati #Jóéjtpuszi

Borászati 

– Nézd fiam, elfogyott a boruk! 
Mondja Mária Jézusnak az esküvőn. 
Mire Jézus: 
– Ácsmester vagyok, harminc évig 
a saját mesterségemet űztem, soha semmi 
rendkívülit nem tettem. Anyám, 
nem vetted te túl komolyan az angyal 
meg a pásztorok furcsa beszédét? 
Ja, nem. Hanem? 
Jézus így szól: 
– Nem vagyok specialista! 
Vannak nekik szommöliéik és borkereskedőik, 
akik sejtelmesen mesélnek dűlőízről, csersavakról, 
zsongó illatárnyalatokról és alkonyi füstaromáról, 
azokra hallgassanak! 
Ja, nem. Hanem? 
Jézus így szól: 
– Most nem azért, de itt mindenki fetreng. 
Értem én, hogy kell a hangulat, jó a mulatós, 
de szerinted Isten akarata tényleg 
a filmszakadás lenne? 
Ja, nem. Hanem? 
Jézus így szól: 
– Szólhatnék a szolgáknak, hogy hordják tele 
a kútról vagy a ciszternából hatszáz liter 
vízzel a három nagy kőkorsót, 
egy órán belül végezni fognak, 
remegő tagokkal, csurom izzadtan. 
Meg ott a rizikó, hogy agyonverik őket, 
ha ebből visznek a násznagynak, és víz marad. 
Tuti bevállalják, nem? 
A két szép szememért… 
Ja, nem. Hanem? 
Jézus így szól: 
– Szép dolog, hogy két élet összeköttetik, 
hogy meghívják a lagzira Tolnát-Baranyát, 
egy vagyon csak a sok székszoknya 
meg virágdísz meg szalagcsokor, 
de most azért izmozzak, hogy évekig 
mesélhesse mindenki, na, a Ruben meg a Méráb 
esküvőjén olyan saturészeg volt, 
mint még soha életében, fergeteges buli! 
Ja, nem. Hanem? 
Ezt mondta valójában: 
– Asszony, mi dolgom ezzel? Nem jött el az én időm… 
Utána pedig szépen csodát tett, hogy lássuk, 
nem az számít, mennyire észszerű a dolog, 
nem az számít, ő-e az illetékes, 
nem az számít, mi jár, mi nem jár, 
nem az számít, mit szólnak a többiek, 
kérjem tőle nyugodtan a hihetetlent! 

Lackfi János további, #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.

Ez a vers eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>