Lackfi János: Emberhalászat #Jóéjtpuszi

– Uram, menj el tőlem, bűnös ember vagyok! 
Azt mondta: 
– Igaz, ami igaz, ha jól emlékszem, 
márpedig én aztán jól emlékszem, 
hiszen mellékfoglalkozásban Isten vagyok, 
szóval múlt csütörtökön tizenhárom huszonötkor 
elég nagy piszokságot műveltél, 
tegnapelőtt húsz óra negyvenegykor meg 
vétettél a ne kelljen kimondanom 
itt a többiek előtt, hányadik parancsolat ellen, 
egyem a bűnbánó pofádat, 
mars vissza krumplit pucolni, 
van a konyhában két mázsa, 
majd szólok, ha elég, 
tanítványságról pedig akkor lehet szó, 
ha két hétig bűntelen vagy, 
és vigyázz, mert mindent látok! 
Ja, nem. 
Azt mondta: 
– Á, fiacskám, ez a bűn-dolog felejtős, 
ócska, lehasznált teológia, 
mi már csak abban hiszünk, 
hogy minden pusztán kegyelem, 
a pokol egészen üres, 
a kárhozat régi mese, 
ezzel ijesztgették a gyerekeket, 
de ma már nem divatos, 
sokkal modernebb vagyok ennél, 
minden olyan relatív, és végül is 
az ember jót akar, 
még a pszichopata és a pedofil is, 
csak nem igazán sikerül nekik, 
mindenkit szeretek és ölelek, puszilok, 
ráadásul meg is váltok a véremen, 
úgyhogy ne legyen bűntudatod! 
Ja, nem. 
Azt mondta: 
– Emberek halászává teszlek. 
Nem azért, mert alkalmas vagy, 
nem azért, mert semmi vétked, 
hanem mert bűnbánattal leborultál, 
mert velem tartasz, 
mert elhagyod értem mindenedet, 
én teszlek alkalmas eszközzé, 
és én adom meg, hogy szakadozó 
hálóval fogd a halat az üres tengeren, 
hogy százszoros termést hozzál, 
akkor is, ha meddő vagy, béna és kicsi. 

Lackfi János további, #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.

Ez a vers a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>