Három közmondás, amit ne fogadj meg, mert akadályozni fog

„Jobb adni, mint kapni”

Ez a közmondás mély tanítást fogalmaz meg. Jelentése hátterében a régmúlt idéződik fel, mert régen csak azok a személyek tudtak adni, akik tehetősek voltak, hiszen nekik volt miből, szemben a szegényebb sorsú emberekkel. Épp ezért jobb volt adni, mint kapni, mivel a cselekedet árulkodott a családi háttérről.

Manapság viszont a jelentése sokkal több színű lett, például a túlzott önzést is felül kívánja írni ez a mondat.

Mi történik azonban, ha átesünk a ló túloldalára? Ha elfelejtjük, hogy kapni ugyanolyan felemelő, mint adni?

Nem téveszthetjük szem elől, hogy befogadni ugyanolyan fontos, mint kifelé áradni. Sokszor épp ez hiányzik egy ember életéből, aki nem tanulta meg elfogadni a környezete által küldött figyelmességeket és törődést. Ennek hátterében számos ok állhat, viszont mindenképp fontos lenne megtalálni az arany középutat, ahol ugyanúgy fontos és jó érzés adni, mint kapni.

Az is akadályozó tényező lehet, hogy leszűkítjük a kört a tárgyi ajándékokra, holott sokkal szélesebb térben mozgunk ezzel a gondolattal.

Egy kedves gesztus, mosoly, szó, ölelés ugyanolyan varázslatos lehet mindkét fél számára.

Ha legközelebb hallod ezt a velős és sokféle jelentést tartalmazó mondatot, emlékeztesd magad arra, hogy a befogadást ugyanolyan fontos megtanulni, mint a figyelmet mások felé. Megtalálva az egyensúlyt, egyforma öröm lehet adni és kapni.

„Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj!”

Általában olyan személytől hallani ezt a közmondást, aki híján van az önbizalomnak, és tart a változásoktól. A mondat valós jelentése sokszor nem kerül napvilágra, nem a megfelelő módon használjuk, hiszen a valóságban azt próbálja elősegíteni, hogy tartsuk távol magunkat mások ügyeitől, ne legyünk kotnyelesek. Sajnos azonban, mint oly sok esetben, ezt a tanácsot is máshogy értelmezzük.

Az esetek nagy részében félelmetes megtenni egy olyan lépést, amelyet azelőtt még nem tettünk meg, s bátorságot kell merítenünk ehhez. Mégis megéri kockáztatni, hiszen az élet mindig arra próbál rávenni, hogy folyamatos haladásban legyünk, ne toporogjunk egyhelyben.

Ha ezt magunktól nem tesszük meg, akkor különböző módokon továbblök minket. Így vizsgálva a fenti mondást, szinte azonnal érthetővé válik, hogy

éppen akkor következhetnek be a problémák, amikor nem merünk lépni.

Természetesen nem az a cél, hogy mindig erőnkön felül teljesítsünk, de a változásokért tennünk kell. Igaz, ebben benne van a hibázás lehetősége, viszont minden ilyen eset segít abban, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Arról nem is beszélve, hogy elfuthatnak mellettünk a lehetőségek, és végignézve megbánhatjuk, hogy elszalasztottuk őket.

Összegezve úgy gondolom, hogy jobb cselekedni, előrelépni és hibázni, hiszen lehet, hogy a bátorságunkkal átitatott lépéseink örökre megváltoztatják életünket.

„A mai haragod halaszd holnapra!”

Elég sokszor fordul elő olyan pillanat, amikor hirtelen felindulásból cselekszünk. Ez a közmondás ennek elkerülésére született, mégis úgy gondolom, hogy az indulatok lecsendesedése érdekében az egyenes kommunikáció elengedhetetlen a félreértések tisztázására. Sokszor tapasztalom, hogy azért tartanak személyek egymással hosszú időn keresztül haragot, mert az első érzelmi viharok után sem hajlandók megbeszélni a konfliktust, aztán hosszú idő elteltével már a kiindulópont is elhomályosodik, így nem tudják felidézni, miért romlott meg a kapcsolatuk.

A harag úgy működik, mint egy mag, amely az idő múlásával elvadul, és már nem lehet teljesen „kigyomlálni”.

Természetesen a veszekedéseket, félreértéseket nem lehet elkerülni, és néha nem is jó, ha kitérünk előlük, viszont a mi kezünkben van az irányítás. El tudjuk dönteni, hogy az első indulatok feldolgozása után képesek vagyunk-e tisztázni a konfrontációt, vagy tovább őrlődünk. A lehetőségekhez mérten higgadt fejjel érdemes még aznap tisztázni és lezárni a feszültséget, ezzel elősegítve a nyugodt alvást is. Úgy tűnik, hogy sokkal célravezetőbb ez az (egyébként bibliai eredetű) közmondás, jó tanács: „Ne menjen le a nap a te haragoddal!”.

Ha ehhez igazítjuk a tetteinket, sajnos akkor is könnyen előfordulhat, hogy minden igyekezetünk ellenére sem sikerül tiszta vizet önteni a pohárba. Mégis legbelül lecsendesednek a kedélyek, hiszen ott lesz a megkönnyebbülés érzése, és egy mondat fog bennünk elhangozni: „Én mindent megtettem.”