Lila illatvarázs – Fél tonna levendula egy üstben

„Megfigyeltem magamon, hogy valahányszor Pannonhalma felé közeledem, már jóval az előtt, hogy meglátnám a Főapátságot és a levendulamezőket, befejezem a telefonálást az autóban, elzárom a rádiót, tovatűnnek a gondolatok: csend lesz. Ösztönösen készülődöm: Pannonhalmán mindenki másként találkozik önmagával. Felemelő érzés belépni egy olyan térbe, közösségbe és olyan illatok közé, ahol kinyílik a szívünk, a szellemünk; ahol máshogyan látunk, hallunk, érzékelünk és hallgatunk” – nyilatkozta Keller András Kossuth-, és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész, karmester, a Keller Quartett alapítója egy interjúban. És milyen csodálatosan pontosan sikerült megragadnia a pannonhalmi életérzést!

Hazánkban jelenleg a Pannonhalmi Főapátsághoz tartozik az egyik legjelentősebb, 5 és fél hektáros levendulaültetvény.

A szerzetesek helyben állítják elő a levendulaolajat, amelyből többek között szépségápolási termékeket, likőrt és csokoládékülönlegességeket készítenek.

„Leszüretelés után a levendula először nagyméretű üstökbe, majd a lepárlóba kerül. Egy üstbe fél tonna levendula fér, s ebből 2-3 liter olaj nyerhető ki. A lepárlóba 150 fokos gőzt nyomunk, és a megnövekedett nyomás miatt a növényi szövetek szétesnek, így olaj, valamint víz távozik a növényből egy csövön keresztül. Ezt követően választjuk szét az olajat a víztől. A levendula szárában nincs túl sok olaj, ezért azt le is szoktuk vágni, elkülönítve kezeljük, télen pedig fűtőanyagként használjuk. A gyógynövénykertben szakvezetéssel kiegészített interaktív program során a látogatók behatóbban is megismerkedhetnek az évszázados hagyományokkal rendelkező levendula-feldolgozás menetével, a biomassza-fűtőművel és a gyógynövényekkel. Lehetőségük nyílik a gyógynövények illatolására, a belőlük készült ételek kóstolására is” – tudjuk meg Pottyondy Ákostól, a Főapátság Gyógynövényházának korábbi vezetőjétől.

Gyógyít és szépít

A lila virágú növényt gyakran alkalmazzák nyugtalanság és alvászavarok orvoslására, sőt idegi alapú gyomor- és bélbántalmak megszüntetésére is. Rovarcsípések esetén szintén kiváló, mert enyhíti a viszketést, és elhalványítja a bőrpírt.

Az ókori görögök és rómaiak a levendulát az illatáért kedvelték, olajával testüket masszírozták, szappant és fürdővizet illatosítottak vele.

A középkori kolostorok kertjében a levendulát gyógynövényként nevelték, és számos gyógyhatást tulajdonítottak neki, joggal.

Ha nem az olaj kinyerése, hanem a dekorálás a célunk, zártabb virágállapotban szedjük le a növényt, és lefelé lógatva hűvös, sötét helyen szárítsuk. Saját magunk is készíthetünk fürdősót 1 csokor levendulából és 2 kiló sóból (asztali és Himalája só keveréke a legjobb). Egyszerűen csak vegyünk egy nagyobb üveget, öntsük bele a sókeverék egy részét, morzsoljunk rá levendulavirágot, majd jöhet az újabb sóréteg és így tovább, amíg az üveg teljesen meg nem telik!

A szomjoltó: levendulaszörp házilag

Ha jól betáraztunk a Pannonhalmán vagy a Tihanyban szedett levendulából, tegyünk félre egy keveset belőle szörpkészítéshez. Először szabadítsuk meg a növényt a szárától, morzsoljuk a lila virágokat egy nagy tálba, majd vágjunk fel 3 nagy citromot karikákra. Egy lábasba öntsünk 2 liter vizet, adjunk hozzá 2 kiló cukrot (ízlés szerint édesítőszert), és forraljuk fel a keveréket. Ha felforrt, beletehetjük a vízbe a citromkarikákat, a morzsolt levendulát és 2 evőkanál citromsavat. Keverjük össze az egészet, majd hagyjuk állni 12 órán át hűvös helyen. A levet ezt követően már leszűrhetjük, üvegekbe tölthetjük és dunsztolhatjuk. Élvezzük ki a zamatát ennek az illatos kékes-lilás nedűnek a meleg nyári estéken!

Ha pedig teljesen eluralkodott rajtunk a levendula iránti szerelem, akkor olívaolajból vagy balzsamecetből és egy kevés levendulából különleges ízű salátaöntetet is készíthetünk a vacsoránkhoz.

Likőrkóstoló Pannonhalmán

E cikk szerzője évekkel ezelőtt jól megjárta a levendulalikőrrel. Történt ugyanis, hogy részt vett a Pannonhalmi Főapátság egyik sajtótájékoztatóján, s az azzal egybekötött üzemlátogatáson, ahol a jószívű szerzetesek likőr- és pálinkakóstolót is tartottak. Ha nem éhgyomorra kóstolja végig a repertoárt a szerző, akár még egyenesen is tudott volna járni a nap hátralévő részében. Jól „bekarmolt”. Józan eszét a levendulaszörp és a Főapátság melletti étteremben felszolgált ebéd hozta vissza. A kis „baleset” persze nem tántorította el attól, hogy ő maga is előállítson otthon némi levendulalikőrt. Íme, a recept:

A levendula virágzatát tépjük le a szárról, vágjuk össze a leveleket is, majd a vékonyra vágott citromhéjjal és cukorral, fél teáskanál vaníliakivonattal együtt tegyük bele egy üvegbe. Öntsünk rá pálinkát, és hagyjuk négy hétig világos helyen – vagy hűtőben – állni. Időnként rázogassuk meg, hogy a cukor feloldódjon benne, és összeérjenek az ízek. Kész is a könnyű, enyhén fűszeres ízű itóka, amelyhez akár egy kis tejszínt is önthetünk!

Levendulás zöldborsóleves a szerző saját receptje alapján

Hozzávalók:
1 evőkanál olívaolaj
30 g margarin
1 közepes méretű vöröshagyma finomra vágva
800 g zöldborsó
1 evőkanál friss levendulavirág
800 ml zöldségleves
Só, frissen őrölt feketebors

Tegyük lábasba az olajat és a margarint. Adjuk hozzá a hagymát, és dinszteljük üvegesre. Tegyünk bele egy evőkanálnyi levendulavirágot, és pirítsuk egy percig. Jöhet ezután a zöldborsó és a zöldségleves háromnegyede. Közepes hőfokon, fedő alatt 8–10 percig pároljuk, majd botmixerrel pürésítjük. A pürét sóval, borssal ízesítjük, hozzáadjuk a maradék 200 g zöldborsót és 200 ml zöldséglevet, majd további 5 percig főzzük. A leveshez adhatunk joghurtot vagy akár tejszínt is.