Amikor idős ember él bántalmazó kapcsolatban – „párját ritkítja”?

Idős emberek számára szolgáltatást nyújtó lelkisegély-vonalon folytattam pár hete egy hosszú segítő beszélgetést egy nyolcvan év körüli férfi hívóval, aki nehezen és akadozva mondta el, hogy befogadott egy „barátnőt” az életébe és az otthonába azzal a megállapodással, hogy a fedélért cserébe a hölgy segít majd a férfi gondozásában. Amikor odáig jutottunk a történetben, hogy a kapcsolat nem alakult a várakozásnak megfelelően, a beszélgetésünk abbamaradt, és csak a kísérő hangokból tudtam következtetni arra, hogy valahol a lakásban, abban a pillanatban a fülem hallatára ver valaki egy védtelen idős embert. „Kérlek, ha nem jól csinálok valamit, akkor szakíts velem!” – sírta a férfi, azután megszakadt a vonal.

Férfinak nevezem, nem bácsinak, mert itt kell kezdenünk a változtatást.

Bántalmazás… erőszak… agresszió… Közelebb járunk a történet megértéséhez, ha törött orrot, szem alatti véraláfutást vagy begipszelt lábbal mankózó idős embert látunk magunk előtt, és nem csak elvont fogalmakat egy monitoron. Esetleg képzeljük el ugyanezt a férfit vagy asszonyt mankó, hallókészülék vagy szemüveg nélkül, amire a mindennapi életében rászorulna…

Mert a gyógyászati segédeszköz elvétele is a bántalmazás egyik formája, és a bántalmazásban élő idős embert olyan – a bántalmazója által kreált – valóság veszi körül, amelyben minden reménye elvész, és a kiszolgáltatott ember már segítséget sem próbál kérni.

Nem könnyű idősnek lenni, különösen nem könnyű egy olyan társadalmi közegben, amely a már nem aktív tagjait nyűgnek, eltartandó tehernek értelmezi, s alig ismeri el ennek a korosztálynak a saját értékeit és érdekeit. Érdemes odafigyelni arra, hogy a hatvanöt éven túli generáció embereit többnyire annak alapján minősíti a társadalom, hogy mennyi értéket termelnek a családon belüli viszonyokban. Jellemző módon „nyugdíjasnak” nevezzük őket, és ebben az elnevezésben semmi nem utal a személyiséget meghatározó munkájára, a társadalomban betöltött szerepére, csupán az államtól való függőségét emeli ki.

Az idős ember helyzete sajátságos, ezért is alkotják ők a bántalmazók egyik célcsoportját. Fizikai és mentális értelemben is küzdhetnek korlátokkal, ami miatt támogatásra vagy segítségre, esetleg ápolásra-gondozásra szorulnak.

Élettani okokból sokuknak romlik a helyzetfelismerő és -értékelő képessége, az agyi erek kevésbé lehetnek oxigénnel ellátottak, így azok a gátak, amelyeket ez a terület tart fenn, lebomolhatnak, az idős ember óvatlanabbá válhat, könnyebben manipulálható, sőt becsapható. Ebben a korban a mozgékonyság, a menekülés lehetőségei korlátozottak, kevesebb a családon belüli aktív kapcsolat, ritkábban járnak el otthonról, ezért egy ilyen szélsőséges élethelyzetben élő idős ember akár egész nap össze lehet zárva a bántalmazójával. Hozzájuk nehezebben jut el a segítségről szóló információ, kevesebb technikai eszközt használnak, és sok esetben a család is azt sugallja, hogy ki kell tartani a bántalmazójuk mellett. A felnőtt gyerekek, ha a házastárs a bántalmazó, és a gyerekek tudnak a helyzetről – általában tudnak, hiszen a bántalmazó nem a semmiből nő ki – nem szívesen foglalnak állást az egyik szülővel szemben.

Az idős ember egy bántalmazó lelkivilágú ember szemében világító préda lehet.

Az idős szülőt bántalmazhatja a felnőtt gyereke: ennek a történetnek a hátterében gyakorta bántalmazó apától átvett szerep áll az apa halála után, színezheti az alkoholizmus vagy a szerhasználat. Terrorizálja a szülőjét némely esetben a régebben bántalmazott gyermeke, aki úgy véli, hogy eljött az ideje a bosszúnak. Fűződhet erőszak a gondozási tevékenységhez, ami többnyire elhanyagolás formájában jelenik meg. A gondozó személy ilyenkor nem fürdeti az idős embert szükségletének megfelelően, esetleg elveszi a gyógyszerét, használati eszközeit, de ide tartozik az is, ha valaki a gondozás során szükségtelenül fájdalmat okoz a másiknak, húzza a haját, túl sok altatót adagol neki, vagy büntetésből nem főzi a kedvelt ételeit, gátolja a kedvelt tevékenységeiben, vagy a tudta és beleegyezése nélkül kidobja a holmiját.

Most már jobban, közelebbről látjuk a bántalmazott embert, és talán kezd ismerős alakot is ölteni, talán már eszünkbe is jutott valaki, akit ismerünk, vagy hallottunk róla. A bántalmazó kapcsolat mindig hatalmi alapú, amelyben a bántalmazó fél a nyereséget a hatalmi pozícióból, a másik fél kontrollálásából és gazdasági nyerészkedésből szerzi meg.

Fogjunk gyanút, ha idős hozzátartozónknak vagy ismerősünknek nincs hozzáférése a saját nyugdíjához, bankszámlájához, vagy valakivel osztozik rajta, és mégsem szólhat bele gazdasági döntésekbe, a vásárlási tételekbe vagy lakberendezési kérdésekbe.

A bántalmazás lényege az egyenlőtlen hatalmi helyzet, az egyik fél uralma a másik felett, amelynek jele lehet, hogy az uralkodó fél sosem mondja meg, mit csinál, mikor érkezik haza, mennyit keres, és mire költ. A nehezen magyarázható és gyakori sérülések nagyon komoly jelek, szintén az, ha az idős ember nem hozhat önálló döntéseket, ha elszigetelik őt, nem tudunk négyszemközt beszélni vele szinte sohasem. Ha az idős ember állandóan riadt, alárendelődő, engedelmes üzemmódban van, a viselkedése hátterében valószínűleg megfélemlítés áll. Olyan nők, akik jóval fiatalabb partner mellett élnek, szintén foroghatnak veszélyben, és a bántalmazást követő válás utáni kényszerű együttélés is veszélyeztetett helyzet.

Fontos tudni, hogy aki az idős ember gondozása közben felmerülő problémákra nem kér és nem fogad el segítséget, az valószínűleg bántalmazó. Aki gyakorlatlanság miatt nem boldogul az idős ember gondozásával, az segítséget kér, és azt el is fogadja. Tegyünk egy próbát!

A társadalmi sztereotípia sok esetben fenntartja a bántalmazást. „Egy jó asszony mindent megbocsát” – hirdetik a szépen hímzett falvédők nagyanyáink konyhájában, és ez a mondat még az unokák agyába is beleivódhatott. Egy anyának mindent viselnie kell, fel kell áldoznia magát a családért… Társadalmi sugalmazású trend az egyedül maradástól való félelem is, vagy a nők mások megmentésére hangolása. „Minden sikeres férfi mögött áll egy nő” – sugallja a mém, de azt kevésbé firtatjuk, hogy ki áll egy sikeres nő mögött. A társadalmi hiedelmek azok a háttértényezők, amelyek sokszor azt váltják ki, hogy a szenvedő idős ember szégyent él meg, és meg sem próbálja legyőzni azt a számtalan akadályt, ami a segítségkérése útjában áll.

Az idősek elleni agresszió egy alig feltárt terület, amelyre ma még a szakemberek sem eléggé érzékenyek, a társadalom pedig kifejezetten elutasító. Pedig a bántalmazó ezekben az esetekben nem egy idegen támadó, hanem olyasvalaki, akit az idős ember valamikor közel engedett magához, szerette és megbízott benne. A tragédiák pedig nem váratlanul, a mindennapi együttélés feszültségei miatt következnek be, hanem nagyon is kiszámítható, előrelátható módon.

Értő füllel hallgassuk meg az áldozatokat, és higgyük el, amit mondanak, vagy amire csak utalni mernek. Az alkalmak, amikor idős ember felett uralkodik valaki, és visszaél a helyzet nyújtotta lehetőséggel, egyáltalán nem ritkák, még akkor sem, ha szinte sosem jutnak a tudomásunkra.

Magyarországon nagyjából 400 ezer bántalmazó működik aktívan. Ebben a pillanatban is.

Forrás:
Idős nők partner általi bántalmazása, nemzeti jelentés, 2010, Tóth Olga, Róbert Katalin
NANE-segédanyagok