„Soha senki nem fog többé így »szeretni«, mert nem engedem meg!” – A nárcisztikus bántalmazó és áldozata

Mi tagadás, meglepett a neved előtt a dr. előtag. Nem számítottam erre a címre egy bántalmazó kapcsolatból két gyerekkel menekülő nő esetében. Hiába, az embert mindig meglepi, ha olyan előítélettel találkozik, amely belőle fakad…

Tavaly október végén hoztam meg a döntést. Életem egy nehéz és fájdalmas szakasza előzte ezt meg, és amikor úgy határoztam, hogy kilépek belőle, mert nekem ennél több jár, mert egyszerűen többet érdemlek, nemcsak két gyerekért voltam felelős, hanem már a harmadikat vártam. Amikor kiléptem az ajtón, két gyerek kezét fogtam, a harmadik pedig a pocakomban volt. Értük is tettem.

Iskolatitkárként dolgoztál akkoriban, a későbbi párod pedig beteghordó volt. Hogyan lettetek ti egy pár?

A közösségi oldalon kezdtünk beszélgetni, volt közös ismerősünk. Fontos tudás, hogy a bántalmazó, önimádó működésben lévő ember milyen személyiségtípust keres, amikor vadászik. Mert ez vadászat, prédakeresés. Ő azt az empatikus, szélsőségesen nőies beállítottságú embert keresi, akivel el tudja hitetni, hogy ő az élet nagy áldozata, aki megmentésre vár.

Ez az illúziókeltés magas foka. Az a nő kell neki, aki arra az életfeladatra vágyik, hogy valakit a puszta szeretetével megváltson, védelmezzen.

A mi kapcsolatunk elején az udvarlóm ellen erőszakos bűncselekmény miatt eljárás folyt, én pedig hittem az ártatlanságában.

Meddig mentél el ebben a hitben?

Ma már nehéz ezzel szembenézni, de megkerestem az előző áldozatát, és megkértem, hogy vonja vissza a feljelentését. Arra kértem, hogy ne tegye tönkre ennek a szegény, a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán megvádolt férfinak az életét. Mérges és értetlen voltam, amiért ezt nem tette meg, a bírósági tárgyaláson így elítélték az udvarlómat, és néhány hetet vizsgálati fogságban töltött. Az ő szabadulása után lettem én a vádlott… És ő a folyamatos ítélethozó.

Összeköltöztetek egy olyan ingatlanban, amely fölött a párod rendelkezett. Sem a szüleid, sem a barátaid nem örültek ennek.

Én azt gondoltam, hogy ők csak egy oldalról látják a páromat, de az igazit, a mélyet, a gyönyörű arcát csak én látom, azt csak nekem mutatja meg. Kivételezett embernek éreztem magam emiatt. Elég hamar rájött, hogy számomra a család erős hívószó, ezért hamar beszélt arról természetes, magától értetődő módon, hogy összeházasodunk, gyerekeink lesznek. Begyakorlottan tudta tűpontosan azt mondani, amit hallani akartam. Egyetlen bántalmazó kapcsolat sem úgy kezdődik, hogy rosszul választasz az étlapról, és erre elcsattan egy pofon…

A kontrolláló fél a kapcsolat elején elkápráztatja a választottját, azt hiteti el vele, hogy valami különleges, rendkívüli szeretet részese, és ketten együtt szigetet képeznek majd az ellenséges világ tengerén.

Teljesen átszellemülten vártam, hogy feleség és a gyermekei édesanyja lehessek.

Az esküvő napja viszont nem jött el…

Lánykérés volt, igaz, de menyegző nem. Ekkor még nem veszítettem el a biztonságérzetem, pedig háromhavonta rendszeresen következtek az „epizódok”. Az én viselkedésemtől függetlenül ilyenkor ordibált velem, megalázó, becsmérlő kifejezéseket vágott a fejemhez, kétségbe vonta az agyi képességeimet, a nőiességemet. Ez a viselkedés egy önbeteljesítő jóslattá vált, vagyis kételkedni kezdtem az értékeimben, és abban is, hogy nélküle képes lennék helytállni. Mintha érvénytelen lett volna a bérletem az életre. Egyébként mindig meg tudta magyarázni, hogy én mivel váltottam ki belőle az indulatot, tehát nekem tulajdonította azt, ami az ő döntése volt.

Ez miért fért bele neked? Művelt, jogot tanult nő vagy.

Mert ezt hoztam otthonról, nem kaptam semmi énvédelmi módszert. Ráadásul mire „eldurvult a buli”, már teljesen elmosta a határaimat, leépítette az önbecsülésemet. Akkor fajult el teljesen a helyzet, amikor várandós lettem, egész nap émelyegtem és nem tudtam az ő figyelmi igényét a magamé elé helyezni. Úgy fogalmaznék, hogy kimerültem számára mint forrás. Akkor szexuálisan és fizikailag is bántalmazni kezdett.

A mélypont a névnapomon jött el, amikor ajándékképpen a földre köpött, és azt mondta, annak a köpetnek is nagyobb az értéke, mint az enyém.

Egyébként az ünnepek tönkretétele nagyon jellemző viselkedésforma volt.

Emlékszel az első fizikai bántalmazásra?

Ez nem tájolható be egyértelműen. Azzal kezdődik, hogy félretolják az embert, arrébb húzzák, majd arrébb lökik. Az erőszak alig tetten érhetően bekúszott a mindennapokba, és mindig az derült ki, hogy az én hibám volt, én nem reagáltam jól az ő jogos igényeire. Én úgy értelmeztem, hogy az ütés az én viselkedésem következménye, hogy oka volt rá. De ha tojáshéjon táncoltam, akkor is bekövetkezett egy idő után. Ez a dinamikája a kapcsolatnak: kiengesztelés, mézeshetek, majd nő a feszültség, robban, azután elhiteti velem, hogy én vagyok mentálisan rossz állapotban, idegesítem, nem vagyok normális. Minden olyan tettel, amelyet elkövetett ellenem, engem gyanúsított meg. Ha nem adtam fel, csenddel büntetett, elküldött. Ha összepakoltam a cuccom, könyörgött.

Így védelmezi a nagyobb testvér a kisebbet a babakocsiban

Hányszor pakoltad össze a cuccod?

Négyszer vagy ötször. A szüleimhez mentem, de ő pár nap múlva értem jött, és bocsánatot kért. A meggyőzési időszakok eleinte rövidek voltak, azután egyre több energiát kellett beletennie. Ez egy szégyenletes játszma, amiben mégis rengeteg nő él.

A visszaédesgetés időszaka megnyúlt, a mézeshetek ideje viszont rövidült, a bántalmazás eldurvult.

Ezeknek a kapcsolatoknak ilyen a lélektana, amit a bántalmazó agya diktál. Kezdett az utcán, mások előtt is bántalmazni. Egyszer a kórház előtt ütött meg, és a járókelők hívták ki a rendőrséget, nem is én. Ő elfutott, velem meg felvettek egy látleletet. Akkor derült ki, hogy babát várok. Utána bevittek a rendőrségre vallomást tenni, megtörtént a feljelentés. Távoltartásit nem kértem, ő megint utánam jött a szüleimhez, ahol ígérgetett és fogadkozott. Ezután visszavontam a feljelentést, hogy ne okozzak neki bajt. Erre annyit mondtak a rendőrök, hogy legközelebb gondoljam meg jobban, mielőtt feljelentem, mert nekik ez rengeteg papírmunkával jár.

Pedig volt egy látlelet, amin friss és már gyógyuló zúzódások is szerepeltek.

És volt egy frissen beigazolódott terhesség is.

Zajlottak a brutális verések, és közben mindennap együtt ettünk, együtt bújtunk ágyba.

Napi szintű lett a megalázás, pornóoldalakat nézett mellettem, csenddel vert. Én nagyon hálás vagyok a barátnőimnek és az akkori védőnőmnek, akik százszor végighallgatták tőlem ugyanazokat a mondatokat egymás után, és akkor is támogattak, amikor nem látszott semmi remény. Ők tudták, hogy át fogok lendülni ezen. Közben nekem volt egy komoly erőforrásom: a jogi egyetemet végeztem, és az online időszak nekem kedvezett. Úgy írtam a dolgozatokat, hogy szóban két összefüggő mondatot sem tudtam volna elmondani, nem tudtam koncentrálni, csak sírtam. Tudtam, hogy csak magamra számíthatok, és olyan munka kell majd, amelyből el tudom tartani a gyerekeimet. Így tanultam tovább, sokszor éjszaka is.

Mi volt az, ami végül tettre bírt?

A döntés akkor már hetek óta érett bennem, és amikor a barátnőm azt mondta, hogy munka után értem jön, csak annyit mondtam: jó. Bejelentettem a távozásom, nem menekültem el szó nélkül, hanem nyugodtan közöltem, hogy ha nem enged kilépni, jön a körzeti megbízott. Engedett, és mi kiléptünk az ajtón.

Ebben a helyzetben talált a jogi záróvizsga.

A diploma... Akkor már egyedül voltam. A nőgyógyászommal a liftajtónál beszéltük meg a műtét időpontját, mert két záróvizsga közé esett. Még a hasamban voltak a varratok, amikor büntetőjogból ötöst kaptam.... és dr. lettem. Azóta is tanulok. Megfogalmazódott bennem, hogyan szeretnék élni, miként szeretném nevelni a gyerekeimet. Nem egyszerű egyedül három gyerekkel, de én élvezem, kivirultam, szárnyalok. Ő azóta talált egy új forrást, aki pár napja ugyanúgy megkeresett engem, mint én annak idején az elődömet… Rettenetesen szomorú kimondani, hogy amíg ő van és táplálja a figyelemigényt, addig én biztonságban vagyok.

Ezután még hosszú önismereti munka következett.

Ezt nem lehet megspórolni, hisz minden bántalmazó mellett van egy önértékelési zavarral küzdő partner. Ezt meg kellett tanulnom magamról, és változtatni. A mérgező embereket azóta likvidáltam, a barátaim pedig támogatnak.

Interjúalanyom az új oklevelével már tudja, hogy melyik szakterület felé fog fordulni. A szenvedést tudásba forgatta, a tudását pedig bántalmazott emberek támogatására szeretné felhasználni. „Legyen pozitív hozadéka is a történteknek, tudja meg mindenki, hogy a szeretet nem fájhat” – mondja utoljára, és nem is ő lenne, ha nem így látná. A sírós fotójára gondolok, amelyet először láttam róla, és a mostani kisimult arcára, hosszú szőke hajára, amely egy másik nőé.