Ki az én felebarátom, és hogyan kell őt szeretnem? – Beszélgetés Jorsits Attila evangélikus teológussal

– A köznapi beszédben előforduló szeretetértelmezéseknek általában nem sok köze van a bibliai szeretetfogalomhoz. Az Újszövetség három különböző kifejezést használ attól függően, hogy milyen természetű szeretetről beszél. Ezek az agapé, amely Isten irántunk való önzetlen és megbocsátó szeretetét fejezi ki, emberi viszonylatban pedig a másik ember üdvösségéért munkálkodó szeretetet jelenti; a filia, amely leginkább a baráti szeretetet jelöli; valamint az erósz, amelyet a testi szeretetre használ a Szentírás. Továbbá érdemes arra is figyelnünk, hogy egyes igeszakaszokban ki a szerető és ki a szeretett fél: a „szeressétek egymást” jellegű felszólítások az apostoloknak vagy egy adott gyülekezet tagjainak egymás iránti viszonyulásáról szólnak, és nem arról, hogy a keresztényeknek kötelességük szeretni az egész világot.

– Ezek szerint nem kell mindenkit szeretnünk?
– A bibliai szeretetfogalmak egyike sem érzelem. Erre a legjobb példát a szeretetparancsolat adja. Hogyan lehet parancsolni egy érzelmet, ha az érzelmeinket nem mi alakítjuk, hanem ellenkezőleg, leginkább az érzelmeink irányítanak minket? Felülkerekedni tudunk rajtuk, de kiváltani és irányítani őket annál kevésbé.

Hogyan lehet parancsra szeretni? Úgy, hogy a bibliai szeretet cselekvő. Nem érzelmi kérdés, hanem minden esetben tettekben nyilvánul meg. Passzív, csupán érzelmi szeretet a Bibliában nem létezik.

Isten irántunk való szeretete sem szép szavakban vagy csupán elfogadásban nyilvánul meg, hanem abban, hogy Fiában eljött a világba, megváltott minket, és a hívők ezt az isteni cselekvő szeretetet ma is megtapasztalják. Tehát amikor Isten szeretetet kér tőlünk vagy parancsot ad a szeretésre, akkor érzelmek helyett – önmagához hasonlóan – konkrét tetteket vár tőlünk. A mindenható és végtelen Istennel szemben viszont mi végesek vagyunk, ezért a szeretetgyakorlásunk sem lehet végtelen.

– Kit kell akkor szeretnünk a Biblia szerint? Mi választunk, vagy Isten jelöli ki azokat, akikre a szeretetünknek irányulnia kell?
– Az Újszövetség különböző helyein Isten a felebarát, a család (szülők, házastárs, gyermekek) és a hittestvérek szeretetét parancsolja meg. Ők egy hozzánk közel álló, szűkebb körhöz tartoznak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem szerethetünk rajtuk kívül másokat, hanem azt, hogy a cselekvő szeretetünkből őket kell elsősorban részesítenünk. Olyannyira, hogy például Pál apostol Timóteusnak azt írja, püspökséget, egyházi tisztséget ne vállaljon olyan ember, aki előbb a saját családjára nem visel gondot – vagyis nem részesíti megfelelően a szeretetében. Ha a mi saját belső körünkben megcselekedtük, amit a szeretet kíván, akkor természetesen forduljunk a többiek felé is, de az előbbiek minden esetben prioritást élveznek. Ettől válik a bibliai értelemben vett cselekvő szeretet valóban megvalósíthatóvá. Isten minden ember felé egyformán gyakorolt, tökéletes szeretetét az embereken számonkérni nem igazán biblikus.

– Nehéz értelmezni a felebarát kifejezést. Mit jelent az eredeti fogalom, amelyet a mai napig ezzel a régies magyar szóval adnak vissza a fordítók? Ki az én felebarátom?
– A felebarátot sokan embertársnak vagy rászorulónak, vagy egyszerűen „mindenkinek” értelmezik, de ez nem helyes. A valódi jelentését egy szóban visszaadni sajnos nem lehet.

A felebarát szó az Ószövetségben igen sokféle viszonyt jelöl – például társ, barát, rokon, szolga, családtag –, de mindig olyan embert, akivel valamilyen módon személyes kapcsolatban vagyunk.

A héber kifejezést a „legeltetni”, „felügyelni” igékkel hozzák rokonságba, ami felelős viszonyra utal. Az Újszövetségben a „közelálló, közeli” (plészion) szóval jelölik a felebarátot. 
A legismertebb történet a felebaráttal kapcsolatban az irgalmas samaritánus története. Ebben most csak egy mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet: Jézus a példázat végén egy olyan csavart visz a történetbe, amit sokszor figyelmen kívül hagyunk. Nem a samaritánus oldaláról közelítve definiálja a felebarátot, tehát nem azt mondja, hogy minden rászoruló a felebarátunk! Jézus ugyanis azt kérdezi a törvénytudótól, hogy ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek. Azt mondja, a bajban lévő ember felebarátja az volt, aki segített neki. Ezek alapján a felebarátot úgy definiálnám, hogy az, aki hajlandó rajtad segíteni, amikor szükséged van rá. Valaki, akire számíthatsz.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>