„Azokra hallgatok, akik jót akarnak nekem” – Molnár Csilla meteorológus-fizikus, aki a rúdfitneszhez is ért

Fogadok, hogy amikor az iskolában kötelező jelentésre került sor, te voltál az egyetlen, aki komolyan vette és élvezte...

Meg fogsz lepődni, mert gyerekként egyáltalán nem szerettem kiállni és szerepelni!

Pont ezért akartam inkább katonai meteorológus lenni, vagyis katonaként a Magyar Honvédségnél elhelyezkedni.

Hogyhogy mégis a televíziózáshoz vezetett az utad?

Amíg 2015 januárjáig nem érkezett meg az a bizonyos e-mail az M1-től, hogy frissen végzett meteorológusokat keresnek, teljesen kizártnak tartottam, hogy időjárás-jelentő legyek. Még az első castingra is ebben a tudatban mentem el. Aztán amikor elkezdtem belelátni a munkafolyamatokba, annyira megtetszett a dolog, hogy eldöntöttem, mégiscsak kipróbálnám magam a kamerák előtt.

Első végzettségedet tekintve fizikus vagy. Dolgoztál is abban a szakmában?

Nem, mert sajnos pont abban az évben veszítettem el édesapámat, amikor lediplomáztam fizika szakon. Egy évre hazaköltöztem Bakonyszentlászlóra, és nézegettem ugyan állásokat, de alig találtam valamit, amit pedig találtam, az nem volt túl kecsegtető. Fizika szakra azért is jelentkeztem, mert tudtam, hogy ilyen alappal sokkal könnyebb lesz felvételizni meteorológiára.

Hogyan képzeljük el egy napodat a munkahelyeden? Milyen feladataid vannak még azon kívül, hogy az időjárás-jelentés blokkban napról napra helyt állsz?

A felvételek veszik igénybe a legkevesebb időmet.

Rengeteget ülök a gép előtt, műhold-felvételeket és programfuttatásokat nézek, megfigyelem, hogy ha például Németország felett áthalad egy front, akkor az mit fog eredményezni nálunk, Magyarországon.

Mindig a legpontosabb meghatározásra törekszem, ezért is töltök sok időt a felkészüléssel.

Az időjárás kiapadhatatlan beszédtémát kínál, talán nincs is olyan ember, akit ne érdekelne, milyen lesz az idő holnap, holnapután, vagy egy hét múlva. Milyen gyakran kérdezik meg tőled, hogy milyen időjárás várható?

Mindennap. Van, hogy már csak viccből, köszönés helyett is ezt kérdezik, de engem egyáltalán nem zavar.

Hét éve erősíted az M1 csatorna csapatát. Gyorsan beilleszkedtél? 

Elég közvetlen vagyok, így a beilleszkedéssel szerencsére nem volt problémám, bő fél évbe telt azonban, hogy az izgalmamat teljesen le tudjam küzdeni. Eleinte sok kritika ért, hiszen volt, hogy rontottam, de idővel megtanultam félretenni az idegen emberek véleményét, és azokra hallgattam, akikről tudtam, hogy jót akarnak nekem az építő kritikáikkal.

Volt olyan bakid, amit talán sosem felejtesz el?

Egyetlen óriási bakim volt, három éve nyáron. Aznap nagyon sokat dolgoztam, dekoncentrálttá váltam a kánikulától, és sokat is élőztem a felvételek mellett, ahol vagy tucatszor mondtam el, hogy „fogyasszanak elegendő folyadékot, és kerüljék a cukor- és alkoholtartalmú italokat!”. Este a Híradóban kellett élőznöm, ahol véletlenül azt sikerült mondanom az eredeti szöveg helyett, hogy „fogyasszanak elegendő alkoholt!”. Nekem ez fel sem tűnt, csak később mondta a mikroportos, hogy alkoholfogyasztásra buzdítottam a nézőket. Ezt aztán jól fel is kapták a neten, születtek rólam mémek is.

Viszonylag hamar túl tudtam lépni a bakin, de egy életre megtanultam, hogy ebben a szakmában nem fordulhat elő, hogy nem vagyok százszázalékosan koncentrált.

A ruhákat, amelyekben adásról adásra láthatunk, te választod ki?

Olyan stylistokkal van lehetőségünk együtt dolgozni, akik az esetek nagy részében igyekeznek figyelembe venni azt a stílust, ami hozzánk a leginkább passzol.

Gondolkodtál már azon, mihez kezdenél, ha nem meteorológus lennél?

Amennyire nem akartam tévés karriert annak idején, most annál inkább érdekel a dolog. Két éve nyáron kaptam meg a Nyaralj itthon! című turisztikai műsort. Imádtam csinálni, mert egy ilyen jellegű műsorban még jobban kibontakozhatok. Ha nem tévés terepről beszélünk, akkor biztos, hogy valami olyan hivatást űznék, ahol a kreativitásomra van szükség. Nemrégiben vettem részt egy mézeskalács-díszítő workshopon, amit nagyon élveztem, de gyöngyözéssel is hosszú órákat tudok eltölteni, ha egyszer nekiülök.

Fontos szerepet tölt be az életedben a sport is: rúdtáncolsz. Bevallom, sosem tudtam elképzelni, hogyan képesek egyesek akrobatikus és erőelemeket végezni a rúdnál úgy, hogy közben még kecsesek is. Bizonyára nagyon fárasztó sportág ez.

Mindig mindenben ahhoz húzok, ami egy kicsit különc vagy egyedi.

A rúdedzések előtt 14 éven keresztül ugróköteleztem, ami szintén nem túl ismert sport itthon. Egyetemistaként láttam először rúdtáncvideót, és tetszett, hogy olyan mozgásformákat ötvöz, mint például a balett, a kortárs táncok vagy a jóga.

Utánanéztem, van-e lehetőség gyakorolni Budapesten. Találtam egy remek tanárt, de teljes titoktartás mellett kezdtem el órákra járni, hiszen annyi sztereotípia tapad a rúdtánchoz, hogy nem mertem senkinek beszélni róla. Ráadásul Magyarországon jóval később kapta meg a sportág minősítést, mint például Amerikában. Amikor már képes lettem egy-egy olyan elemet megcsinálni a rúdon, amelyeket a kezdetekkor kinéztem magamnak, elkezdtem büszke lenni arra, hogy van erőm és ügyességem hozzá. Ekkortól kezdtem el felvállalni a dolgot, de persze értek miatta támadások.

Szerencsére már túl van azon a világ, hogy a sztriptízbárok látványosságaként azonosítsa a rúdtáncot. Bárki el tudja sajátítani ezt az edzésformát?

Bárki meg tudja tanulni. Akinek sportmúltja volt, annak nyilván könnyebb dolga van, de a nulláról is el lehet kezdeni ezt a saját testsúlyos edzést. A tanárom a fokozatosság elvét követte: először könnyű, majd egyre nehezebb gyakorlatokat tanultam meg, így sikerült elkerülnöm az esetleges sérülések kockázatát.

Instagram-oldaladon láttam, hogy egy szépséges kutyus gazdája vagy. Róla mit lehet tudni, hogyan került hozzád?

A kutyusomnak a Tabu nevet adtam, mivel tacskó és bulldog keveréke.

Otthon is mindig volt kutyusunk és sünijeim, 16 éves koromra pedig kaptam egy kis szőnyegcirkáló szobakutyát. Ő három éve pusztult el daganatos betegségben, és nagyon megviselt a betegsége, majd a hiánya. El is döntöttem, hogy soha többé nem szeretnék semmilyen állatot. De idővel elkezdett hiányozni, hogy négylábú legyen körülöttem, és másfél évvel ezelőtt éjszakába nyúlóan nézegettem a menhelyes hirdetéseket a neten. Amikor megláttam Tabu fotóit, azonnal írtam a hirdetőnek, hogy nekem ő kell. Elmentem érte, és azóta együtt élünk szeretetben, sokat játszunk és sétálunk.