„Én abból élek, hogy mások szerelmeskednek és gyermeket vállalnak” – interjú Görbicz Adria bábával

Adria, te egy teljesen más foglalkozásra készültél, és csak jóval később kezdtél el szülésekkel foglalkozni.

Nyelvésznek készültem, egész pontosan lexikográfusnak. A bölcsészet egy elég távoli galaxisáról érkeztem a bábaságba, de az is igaz, hogy az egyik első emlékem az, hogy szerettem tudományos ismeretterjesztő filmeket nézni a tévében. Sokszor emlegették a családtagjaim nevetve, hogy amikor elkezdődött a műsor, kiabáltam a többieknek, hogy jöjjenek, mert „petesejt van a tévében”. Akkor még nem tudtam, hogy a bába nem egy vasorrú öregasszony rőzsével a hátán…

Hogyan képzelted el fiatal várandós nőként a szülést?

Vízben szerettem volna szülni – hiszen Adriának hívnak, a férjem pedig búvár –, de a kilencvenes évek végén csak nevettek rajtam, amikor ezzel jöttem. Azt mondták, örüljek, ha nem kötik kengyelbe a lábam, mert ez akkoriban kezdett kimenni a divatból. Elmentem egy szülésfelkészítő tanfolyamra, és ott jöttem rá, hogy a társaim mind otthon szülésre készülnek. Óvatos megfigyelő voltam, mert azt gondoltam, hogy az otthon szülő nők mind kattant hippik. Velük tanultam meg, hogy a szülés nem betegség, hanem egészséges élettani folyamat, amit a nő képes a saját erejéből megcsinálni, ha nem avatkoznak bele.

Végül te is az otthon szülés mellett döntöttél… Milyen volt vízben vajúdni?

Otthon mind a három szülésem alatt lett volna rá lehetőségem, mégsem szültem vízben. Nem lehet előre megmondani, mi lesz a jó. Nekem végül sosem kellett víz, de nagyon sok nőnek hatalmas segítségére van. Én ítéletmentes figyelmet és gondoskodást kaptam a bábámtól, masszírozást, muskotályzsályás borogatást, az egész folyamat egy csoda volt.

Mindenről beszélt velem, mindenhez kérte a beleegyezésem, és minden döntésemet elfogadta. Nem tarthattam meg ezt a tudást magamnak, tovább kellett adnom. Így lettem bába.

Hogyan fest egy bába napirendje? A kiszámíthatatlanság és az állandó újratervezés nyilván tartozéka a mindennapjaidnak.

A szülések jellemzően hajnali kettő és négy óra körül kezdődnek… Ha szerencsém van, akkor délután már érkezik jelzés arra, hogy készül valami, akkor este korábban lefekszem, és tudok aludni pár órát. A szerencsétlenebb verzió, hogy nem alszom semmit, és mennem kell. Szülés után még legalább három órát maradok a kismamával. Ma reggel nyolcra otthon is voltam, kiraktam a reggelit a családomnak, a nagy, szüléshez való bőröndömet pedig lecseréltem egy kisebb táskára, mert délelőtt egy mindenórás várandós hölgyhöz mentem ki CTG-t csinálni a hordozható gépemmel. És most veled beszélgetek. A megszült kismamáimhoz is napokig kijárok, gyógyfüves fürdőt csinálok nekik, a gát hámsérülését kezelem: ennél komolyabb sérülés, szakadás otthon nem is szokott bekövetkezni.

Úgy tudom, a fiad azt mondta ötéves korában, te vagy a Gát-Véder…

Jól látta, ez lényeges a munkámban. Miért kéne a szülő nőt egy legális csonkításnak kitenni, ha ez elkerülhető? A kismamát a gyermekágyi szakaszban még masszírozom, segítek a szoptatás beindításában, a fürdetés megtanításában is. Ahhoz is kimegyek, aki három napja szült, mert én csinálom az újszülöttkori szűrést, sarokvért veszek, intézem a laborvizsgálatokat. Vannak olyan klienseim, akiknél csak a gyermekágyas gondozás a feladatom, ők azok, akik kórházban szülnek, de a szülés után három órával hazajönnek. Ezt hívjuk ambuláns szülésnek, ami a magyar szülészeti protokoll egy nem támogatott mellékterméke. Bár a bába ilyenkor is terhet vesz le az egészségügyi rendszer válláról, mégsem fogadják kitörő örömmel a munkáját, mert a kórház a finanszírozást inkább a hotelszolgáltatás alapján kapja, mint az ellátás jogán. Ezen kívül még szülésfelkészítő tanfolyamokat is tartok, telefonon tanácsokat adok a kismamáknak, és iskolákba is járok szexuális felvilágosítást tartani a szülésről, a születésről, az életről – végtére is én abból élek, hogy mások szerelmeskednek és gyermeket vállalnak…

Milyen érzelmi háttér és érvek eredményezik, hogy egy várandós nő otthon szülésben kezdjen el gondolkodni?

Jellemzően azok fordulnak hozzám, akiknek előzetes rossz élményük van, legyen az egy nehéz szülés, rossz kórházi emlékek, vagy a gyerekkori molesztálás. Ezek a traumák elképzelhetetlenné teszik, hogy a bántalmazáson átesett nő egy idegen férfit engedjen intim közelségbe az élete egyik legkiszolgáltatottabb pillanatában.

Amit a nők a legnehezebben élnek meg a szülésükben, az érdekes módon nem is a fájdalom, hanem a kontrollvesztés, a méltóságuk sérülése, a saját tempó felülírása, vagy a baba különválasztása az anyukától, akár csak egy félórára is.

Magyarországon ma még az a protokoll, hogy jön a csecsemős, és elviszi a gyereket, ettől sok anyuka nagyon tart.  

Te hogyan alakítanád ki egy szülészeti osztály épített környezetét, berendezését?

A szülőszobát rögtön átrendezném, azonnal kivenném a szoba közepéről az ágyat. Azok a szülő nők, akik szabadon választhatják meg a térben elfoglalt helyüket, a legritkább esetben választják az ágyat. Amíg nincs meg a gyerek, nem mennek az ágy közelébe sem. Az „ágy a szoba közepén” berendezkedés arra presszionálja a nőket, hogy feküdjenek le, holott a medence átmérője ebben a helyzetben a legszűkebb, hiszen így a farokcsont beleboltosul a medencébe, ez a helyzet csak az orvosnak kedvez. Egy kicsi ágyat a sarokba tolnék, a másik sarokba egy medencét állítanék, középre meg olyan állványt, amelybe függeszkedni, kapaszkodni lehet, vagy akár hintázni rajta, és vinnék be szülőszéket is. Fontos lenne, hogy nagy tér legyen a mozgásra. Az a baj, hogy ezekhez az eszközökhöz a személyzetnek le kellene térdelni a kórházi padlóra, és egy szülészorvos méltóságába ez jelenleg nem fér bele. Én mindenkinek azt tanácsolom, aki kórházban szül, hogy maradjon függőleges helyzetben, mozogjon, amíg csak módja van.

Kép

Kép: Farkas Babett

A gyermekágyas osztályt hogyan rendeznéd be?

Azt a szobát, ahol elkülönítik a babákat, teljesen megszüntetném, és egy társalgót raknék a helyére, ahol nővérek és orvosok közösen tölthetnének időt, eseteket tudnának megbeszélni egymással, jöhetne hozzájuk az őket ért hatásokat feldolgozó pszichológus, tehát lenne egy közösségi terük.

Ezen a szakterületen a kiégés veszélye erős, és egy kiégett orvos vagy csecsemősnővér olyan dolgokat képes mondani a kismamának, ami egy életre belemaródik a lelkébe.

Változott végül a véleményed arról, hogy az otthon szülők hibbant hippik?

Jellemző a klienseimre, hogy nagyon tudatos emberek, beleértve ebbe a környezetvédelmi gondolatokat, a tudatos gyerektervezést, a tudatos öregedést is… Sok évig magasan képzett értelmiségiekkel találkoztam többnyire, ma már fodrászok, körmösök, fitneszedzők is megjelentek az otthon szülők között.

Milyen változásokat hozott a Covid-járvány?

Az első hullámban elképzelhetetlen helyzetek álltak elő. Nők a párjuk nélkül, maszkban szültek a szülőszobán, úgy, hogy a személyzet szkafanderben csak az ajtóból dirigálta őket. Ijesztő volt, hogy az elején még az apákat sem engedték be, amíg a minisztérium levélben le nem szögezte, hogy az apuka nem látogató, hanem részese a szülésnek. Sok volt az indokolatlan elkülönítés a babától (külföldön ma már a lélegeztetőgépen lévő anyára is ráteszik az újszülöttjét, mert annyira fontos a kötődés), volt, ahol két hétig nem láthatta az újszülöttjét a Covid-pozitív anya. Nem mehettek be a nőkkel a választott szakemberek, és még több lett az indokolatlan császármetszés. Ráadásul hamar világossá vált, hogy a kórházakban van a legnagyobb esély megfertőződni, ezért olyanok is az otthon szülés felé fordultak, akiknek azelőtt ez sosem fordult volna meg a fejükben.

Kórházi körülmények között te mit látsz veszélyeztető tényezőnek?

A hierarchiát, amelynek a szülő nő a legalaján van, pedig neki kellene legfelül lennie. A betegségszemléletet, hogy elfelejtjük, hogy a várandósság és a szülés egészséges folyamatok, amikre a nők képesek orvosi segítség nélkül is. Veszélyes, hogy érdekütközés van a között, hogy egy kórházban egyenfolyamatokban lehet átláthatóvá tenni az ellátást, holott minden nő más, minden szülés más. Végül, hogy a jogi következményektől való félelemből nem szülészeti szakmai döntések születnek, hanem olyanok, amelyek jól védhetők a bíróság előtt.

Milyen irányba induljon az, akit foglalkoztat az otthon szülés?

Keresse meg minél hamarabb az interneten a hozzá legközelebbi bábát, és végezze el a szülésfelkészítő tanfolyamukat.

Aki kórházi szülésre készül, annak is érdemes elvégeznie egy bábai szemléletű szülésfelkészítőt, mert az ismeretlentől félünk a legjobban, és ez ellen tudással lehet a legjobban küzdeni. A szülés sikeréhez az anya biztonságérzete a legfontosabb feltétel.

Az otthonon vagy a háborítatlanságon van a hangsúly? El tudod képzelni a háborítatlanságot kórházi körülmények között is?

A lényeg a háborítatlanság, de ez mindenkinek mást jelent, van olyan nő, akié kórházban is megvalósítható. Viszont az újszülött szempontjából nagyon egyértelmű, hogy mit jelent a háborítatlanság: semmi sürgetés, semmi gyógyszer, minél kevesebb zaj és fény, minél kevesebb idegen érintés és testidegen táplálék, minden csepp vért megkapni a köldökzsinórból, nulla szeparáció az anyukától. Bár ez is megvalósítható lenne kórházban! Sajnos alig van rá példa.

Mondd, milyen érzés elsőként egy újszülött szemébe nézni?

Régen azt hitték, hogy az újszülött még nem lát semmit. Ilyet csak az állíthat, aki sosem nézett még újszülött szemébe. Olyan mély és megbabonázó a tekintetük, olyan kíváncsiság és nyitottság van benne, hogy a legnagyobb megtiszteltetésnek érzem, hogy sokszor én vagyok az első ember, akit idekint megpillantanak. Amire még nagyon büszke vagyok, az az, hogy a legtöbb velem született baba méhlepényére fát ültettek (ez mára már egy kis erdőnyi lehet, és nagyon szép jelkép), illetve, hogy sokakat a szüléssel indítottam el egy sokkal környezettudatosabb babagondozás, gyereknevelés felé, ami túlmutat magán a szülésen.

Tehát egy szülésnek még akkor sincs vége, ha a méhlepény is megszületett?

Egy jó szülés után rengeteg energia és szeretet szabadul fel, aminek helyet és feladatot lehet találni a világban. Az én feladatom az, hogy mindezt továbbadjam.