A gyufaárus kislánynak nem kell meghalnia!
Míg sok reklám azt sugallja, hogy csak a saját boldogságoddal kell foglalkoznod, az egyik legnagyobb magyarországi telekommunikációs cég Gyermekhíd Alapítványt támogató karácsonyi kampánya ennek ellenkezőjére buzdít, méghozzá A kis gyufaárus lány történetén keresztül. A megrázó meséhez Dragomán György író írt új befejezést, amelyből kiderül, hogyan változtathatja meg a főhős tragikus sorsát az, ha a cselekmény fordulópontján van valaki, aki annyit mond: „itt vagyok”.
„Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb.” Amikor kisgyerekként hallottam Andersennek a kis gyufaárus lányról szóló meséjét, szinte sokkot kaptam, és olyan messzire toltam a polcon a vaskos könyvek mögé, amennyire csak lehetséges volt. Ha meghallom a címét, mindig összeszorul a szívem – legalábbis mostanáig így volt. Dragomán György ugyanis – sokunk örömére – új befejezést írt a történethez, amellyel az állami gondoskodásban élőkkel foglalkozó Gyermekhíd Alapítvány céljait segítik Magyarország egyik legnagyobb telekommunikációs cégével együttműködve.
Dragomán György közös története a kis gyufaáruslány meséjével több mint negyven évre nyúlik vissza:
„Az óvodában az óvó néni ragaszkodott hozzá, hogy A kis gyufaáruslány történetét meséljem el a téli óvodai ünnepségen. Teljesen kétségbeestem, mert már akkor sem értettem egyet a mese szomorú végével. Hát, nem érti, hogy a főhős nem halhat meg a végén?! Majd én kitalálok hozzá egy másik befejezést! – érveltem az óvó néninek. De akárhogy győzködtem, hajthatatlan maradt. Édesanyám külön felhívta őt, és megpróbált a lelkére beszélni. Végül nagy nehezen sikerült kikönyörögni, hogy inkább egy sárkányos mesét mondhassak el, de azóta várom, hogy átírhassam A kis gyufaárus lány végét. Amikor megcsörrent a telefonom, és azt kérdezték, volna-e kedvem átírni egy karácsonyi adománygyűjtő kampányhoz ezt a mesét, először nem is akartam hinni a fülemnek. Aztán nevetni kezdtem, és elmeséltem nekik az óvodai kalandomat, ezt meg a vonal másik végén alig akarták elhinni.
Tudtam, hogy nincsenek véletlenek, tisztában voltam azzal, hogy ajándékot kaptam a sorstól, egy kör bezárult, egy régi kívánságom teljesült.
Öröm volt átírni a mesét, öröm volt részt venni a Gyermekhíd Alapítványt támogató kampányban. A rászoruló gyerek ugyanis – akárcsak a gyufaárus lány – nem kiabál, hogy felnőttek, ez így nincs rendben, segítsetek! Viszont, ha mi észrevesszük őket, és azt mondjuk: itt vagyok, segítek neked, talán egy életre megfordíthatjuk a sorsukat” – vallja az író.
Joó Beatris a kampány céljáról elmondta, hogy olyan történet kiválasztására törekedtek, amelyben jól meg lehet ragadni azt az üzenetet, hogy milyen fontos a stabil jelenlét a gyermekotthonokban nevelkedők életében. „A való életben képletesen értve ugyanaz történik a gyerekekkel, mint a kis gyufaárus lánnyal. Elsétálnak mellettük az emberek, nincs senkijük, akire támaszkodhatnának, és ezért az ő lelkük is megfagy, nehezen találják a helyüket a társadalomban.”
„A Gyermekhíd Alapítvány mentorprogramjában éppen azon dolgozunk, hogy önkénteseink segítségével átírjuk a gyermekotthonban nevelkedő gyerekek történetét” – magyarázta a szervezet operatív igazgatója.
Az eredeti történetet a kampányt finanszírozó telekommunikációs óriásvállalat mesekönyv formájában jelentette meg, amelynek új, Dragomán György tollából született befejezését egy ingyenesen hívható telefonszámon (06-80-621-000) lehet meghallgatni Balsai Móni Jászai Mari-díjas színésznő tolmácsolásában.
Minden december 20-ig beérkező hívás után 500 forintot kapnak, valamint a könyvek eladásából befolyó összeg is támogatja a Gyermekhíd Alapítványt:
06 80 621 000
Az ünnepek alatt az állami gondoskodásban nevelkedőknek még nehezebb, hiszen minden a családról, a szeretetről, az együtt töltött minőségi időről szól. Joó Beatris felhívta a figyelmet arra, hogy bár rendeznek karácsonyi ünnepségeket az otthonokban, és ajándékokat is kapnak a gyerekek, a többségüknek ez egy szürke, kiüresedett időszak marad.
„Vannak gyerekek, akiket hazaengednek ilyenkor a családjukhoz, hogy együtt töltsenek néhány napot, de ez nem mindig sül el jól. Van, hogy újabb traumatikus élményeknek vannak kitéve otthon, ezért érdemes nagyon átgondolni ezeket a döntéseket! Az otthonban maradt gyerekek általában azzal szembesülnek, hogy összevont társaságok vannak, a nevelők is más beosztás szerint dolgoznak, így a csoportdinamika is átrendeződik. Ezek a gyerekek általában csak megpróbálják túlélni a karácsonyt. Önkénteseink ebben az időszakban is aktívan tartják velük a kapcsolatot, hogy segítsenek a lelki nehézségeket feloldani” – fűzte hozzá az igazgató.
Joó Beatris szerint fontos lenne, hogy megváltozzon a társadalom vélekedése a gyermekotthonokban élőkről.
„Kétféle sztereotípiával találkozunk a leggyakrabban. Az egyik, hogy ezek olyan árvaházak, amelyekben a gyerekek arra várnak, hogy örökbe fogadják őket, a másik pedig, hogy az állami gondoskodásban élők olyanok, mint a bűnözők, akik rettegésben tartják a környéket. Ha egy olyan társadalomban szeretnénk élni, amelyben mindenki megtalálja a helyét a segítségnyújtásban, akkor legelső lépésként tájékozódnunk kell! Ez nemcsak azért fontos, hogy valós képünk legyen bizonyos helyzetekről, hanem azért is, mert minél több ismeretünk van, annál könnyebben felismerjük a környezetünkben, ha valaki segítségre szorul” – tette hozzá a Gyermekhíd Alapítvány operatív igazgatója.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>