„A költészet hosszú távon minden ember életéhez hozzátesz”

 Van olyan vers, amelyhez saját történet köt?

Igen, hirtelen kettő jut eszembe. Az egyik József Attila Óda című műve. Két év kellett hozzá, hogy egy részletét megzenésítsük. Ez számomra a szerelmes versek Cadillacje. Annyiféle ábrázolást mutat be ebben a versben a költő, amennyit mástól nem tapasztaltam. Egész testet átjáró alkotásról van szó. A másik Kányádi Sándor tollából a Valaki jár a fák hegyén. Amikor ezt a verset énekeljük, mindig az a képsor jut eszembe, hogy repülőgép száll egy sűrű erdő fölött, köd van, és pásztázza a szemem a fákat, a messzeséget, a hegyeket a háttérben. Akkor mindig úgy érzem, hogy közelebb vagyok Istenhez.

Honnan, mikortól indul a versek iránti szereteted?

Úgy emlékszem, az első komolyabb kapcsolatom a versekkel másodikos korom körül alakult ki, amikor jó eredményt értem el egy szavalóversenyen. Ott még nem a költészet szeretete jött ki, hanem a sikerélmény. Ez vitt előre.

Mindig a hosszabb műveket szerettem, úgy éreztem, azokban lehet igazán megmutatni különböző hangulatokat, érzelmeket.

Hogyan találkoztál mellette a zenével is?

Nagyon fiatalon, kilencéves koromban kezdtem énekelni tanulni. Nem volt szokványos, mert ebben a korban még nem nagyon lehet mit kezdeni a hanggal. Abban az időben színitanodába jártam, ahol mozgáskultúrát, beszédtechnikát, éneket tanultam, és zongorázni is újrakezdtem. Itt énekeltem az első popdalomat, amely meghatározó volt a későbbiekben. Ez a Szent Karácsony volt a Happy Gangtől. Amikor felvettük a stúdióban, ott annyira tetszett a hangom, hogy felajánlották, írnak nekem egy dalt. Mondtak egy összeget – nem volt óriási –, de nekünk erre nem nagyon volt pénzünk. Úgy döntöttem, hogy ha más tud írni zenét, akkor én miért ne tudnék magamnak, ingyen.

Ezek szerint vannak saját dalaid?

Igen, sok dalom van, amelyek nem a Kávészünetnek íródtak és stílusukban is eltérnek tőle. Eleinte elég kezdetlegesek voltak, így, utólag van, hogy visszahallgatom, és jókat kacagok magamon, hogy milyen dallamokat és akkordokat fogtam, hogyan gondolkodtam. Nyilván az ember minél többet gyakorol, annál ügyesebb lesz. Különböző előadóknak is írtam zenét, szöveget is, például Kocsis Tibornak, Oláh Gergőnek, Zámbó Krisztiánnak, Tandi Flórának. Ezeket valószínűleg sokan ismerik, de a saját magamnak írt dalok háromnegyede sosem fog kimászni a fiókból. Bár most van egy gondolatom, pár hónapja elkezdtem gitárt tanulni, hogy tudjak inspirálódni, és meg is született nyolc mű. Szeretném egy mellékprojektként kihozni. Világmegváltó terveim nincsenek vele, de ha hatással tudok lenni az emberekre, akkor már megérte.

Hogyan jött az ötlet, hogy verseket zenésítsetek meg?

Tizenöt éves korunkban egy kollégiumi szobában született meg az első, a Csonka vers. Úgy voltunk vele, hogy de jól állna ez a hangulat ennek a műnek, mert ez számunkra ilyen. Eleinte nem volt annyira tudatos. Éveken keresztül csak a kollégiumban koncerteztünk, a vízválasztó 2010-ben a Csillag születik műsor volt.

Mi alapján választotok műveket?

Az elején random választottuk őket, az alapján, mi tetszett, ki mit ajánlott. Egy dolog volt fontos, hogy ne legyen görcsös a végeredmény.  A tehetségkutató műsor után annyi fellépésünk és megkeresésünk lett, hogy rájöttünk, nem szabad ezt félvállról vennünk. Így kezdtünk tematikusan összeválogatni műveket, a lemezeink meg akartak felelni a közönségnek, a rádióknak is.

Nagyon sokfelé játsszák a zenénket, de nem titok, hogy a nagy rádiók a verseket valamiért nem tudják értelmezni, mintha a vers szó náluk akaratlanul is egyfajta gátat képezne. 

A célotok ezt a gátat leküzdeni?

Igen, természetesen. Viszont az eddig megjelent utolsó lemezünk nem akar megfelelni senkinek sem. Olyan verseket válogattunk össze, amelyek hatással voltak ránk, különböző hangulatokat váltottak ki belőlünk. Számunkra nagyon érett és felnőtt lemez lett. Most készül az újabb lemezünk, amelyik szintén kakukktojás lesz: azt tartjuk szem előtt, hogy magunknak készítjük a felvételt, szeretnénk jól érezni magunkat közben.

Kép

Kép: Bikali Sanyi

Mitől lesz különleges?

Minden egyes dal közreműködővel fog megszólalni, azaz lesz egy-egy zenész, illetve zenekar, akikkel közösen adjuk elő. Szeretnénk a közönséget is belevonni, hiszen minden évben kapunk több száz verset fiatal kortárs költőktől, önjelölt költőktől. Arra gondoltunk, mi lenne, ha ezek közül is minél többet felvennénk erre a lemezre. Előszedtem a régi beküldött verseket, át fogom nyálazni őket, illetve az is a kérésem, hogy aki érez magában késztetést, ne fogja vissza magát, és a weboldalunkon található e-mail címre küldje el nekünk a művét!

Van hatása a költészetnek az életedre a zenei vonalon kívül?

Biztosan! Ha valamivel foglalkozol, és érdekel, az hatással lesz rád bármilyen módon. Nem véletlenül kell ilyenfajta táplálékot is magunkhoz vennünk. Egyszerűen hozzátesz a mindennapjainkhoz. Ceremóniamesterként is tevékenykedem, hazafelé hajnalban a Kossuth Rádió egyik műsorát szoktam hallgatni, amelyik a költészet és a gasztronómia találkozásával foglalkozik. Sokszor inspirálódom innen a saját felkonfjaimhoz.

Zelk Zoltán barátja volt József Attilának, találtam egy YouTube-beszélgetést, amelyben arról beszélt, milyennek ismerte a költőt. Rengeteg pozitív dolgot mesélt, ez rám is hatással volt, teljesen felvillanyozott. Másképp kezdtem látni a verseit.

A zenétek hidat képez a mai fiatalság és az irodalom között. Éppen ezért iskolákba is hívnak titeket.

Igen, rendhagyó irodalomórákat tartunk, a tanárok élnek ezzel az alternatív oktatási módszerrel. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk a diákoktól, igény van rá, és nem csak a mi zenénkre. Lackfi János is tart például előadásokat, úgy gondolom, zseniális, amit az iskolában véghezvisz.

Szóval van helye a mai rohanó világban a költészetnek? Tud érvényesülni?

Azt mi is látjuk, hogy a világ felgyorsult. Idáig az volt a trend, hogy YouTube-csatornán három percnél ne legyen hosszabb egy videoklip, mert nem nézik meg. Aztán jöttek az Instagram-sztorik, ami megint egyfajta gyorsaságra késztette az embert. A Tiktokról nem is beszélve. Jöjjön a tartalom, haladjon, haladjon! Ezért is tudja beszippantani a közönséget.

Ha valamikor, most nagyon nagy szükség van arra, hogy ezt a kulturális réteget minél többen hirdessék, minél több emberhez jusson el! Azt gondolom, reneszánszát éli az irodalom, ha nem is úgy, mint a nagy költőink életében, de jelen van. Ott van a Irodalmi Lépegető Instagram-oldala, amely verseket, versrészleteket közöl, rengeteg követővel. Vagy Szabó Erika ruhamárkája, a Simple On You: versrészletek vannak ruhákon, pólókon jó grafikákkal. És persze a slam poetry képviselői, akik nemzetközi szintű eredményeket érnek el. Lehet, hogy a fiatalok nem olvasnak annyi verset, vagy nem úgy gondolkodnak egy versről, mint húsz évvel ezelőtt, de jelen megvan a közegük, nem is fognak eltűnni, kikopni. Biztos vagyok benne, hogy a költészet hosszú távon minden ember életéhez hozzátesz.

Hol lehet veletek legközelebb találkozni?

December 2-án lesz a budapesti Gödör Klubban az évadzáró koncertünk. Vendégként többen is fellépnek azok közül, akik előadóként szerepelnek a készülő lemezen. Szeretettel várunk mindenkit, aki egy kicsit is nyitott az effajta kulturális élvezetekre!