Van gyógyír az öngyilkos gondolatokra - „Aki megoldást kap a problémáira, tovább akar élni”

Még a legjobb családban is előfordulhat

A mondás szerint szinte minden család érintett az öngyilkosság témakörében. Hende Borbála megerősítette ezt a véleményt, amivel máris gondolatlavinát indított el bennem. Valóban előfordult az én tágabb családi környezetemben, a baráti köröm vonzáskörében és egyik tanítványom családjában is. Három próbálkozás, egy túlélővel. Egyikük egy édesanya, aki két kislányát hagyta magára. A másik, még ennél is döbbenetesebb egy apa, aki a halálba négyéves kislányát is magával vitte. A harmadik, a legpozitívabb kimenetelű egy fiatalember kísérlete, aki a nagyfeszültségű távvezetéket választotta eszközként, de szerencsés módon életben maradt. Hogy hogyan, annak részleteit nem tudtam meg, viszont attól fogva bottal és bicegve járt, mert megnyomorodott a lába. Valami azért az áramon kívül még végigfuthatott benne, mert az eset után nem próbálkozott többé, és megtért.

A klinikai szakpszichológus, aki krízishelyzetben lévőkkel és hozzátartozóikkal foglalkozik, gyakran tapasztalja, hogy egy-egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után nemcsak egészségkárosodások és szövődmények maradhatnak vissza, hanem a prioritás is átrendeződik. „Van is erre egy kifejezés: poszttraumás növekedés.

A traumatikus élmények után nemcsak tönkremenni lehet, hanem megnyitni magunkat más csatornák felé.

Ilyenkor gyakran előtérbe kerülnek a kapcsolatok, és a páciensek az ebből származó örömet jobban meg tudják élni. A spirituálitás is nagyobb teret kap. A statisztikák szerint a vallásos országokban alacsonyabb az öngyilkosság rizikója.”

Más kultúra, más családi minta

Hende Borbála elmondása szerint a hajlam nem genetikailag öröklődik, hanem a minták játszanak erős szerepet. Ezt húzza alá az is, hogy országok és kultúrák között óriási különbségek vannak. „Ázsia országaiban, főként Japánban, Koreában és Oroszországban nagyon erős a tendencia” – tudtam meg az intervenciós osztály szakemberétől. „Hagyományozódik problémamegoldásként, míg a mediterrán vagy vallásos régiókban szinte fel sem vetődik. A családban ugyanúgy fontos a generációs múlt. Mindig rákérdezünk, történt-e a felmenők között öngyilkossági kísérlet, mert az előrevetíti az egyén gondolkodásmódját. Nálunk sajnos a közgondolkodás része, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekből nincs más kiút, mint önmagunk elpusztítása, holott ugyanezekre az élethelyzetekre van, aki más választ ad: munkahelyet vált vagy elválik.

Magyarország sokáig dobogós volt világviszonylatban is, most nagyjából hatodik helyen áll évi kétezer fővel.

Ez alacsonyabb szám, mint a nyolcvanas évek ötezres statisztikája, de még mindig jelentős probléma.”

Csak figyelemfelkeltés vagy vészjelzés?

Sokszor hallottam visszacsengeni az „Amelyik kutya ugat, az nem harap” népi bölcsességhez hasonlóan, hogy aki öngyilkossággal fenyegetőzik, az nem teszi meg. Ennek épp az ellenkezője igaz: mindenki arról beszél, ami a gondolatában motoszkál. „Személyiségzavaros egyéneknél persze előfordulhatnak játszmák” – tudtam meg a pszichológustól. „De még a figyelemfelkeltést is követheti valós haláleset”. Hende Borbála szerint sokat tehetünk a megelőzésért azzal, ha rákérdezünk, mi áll az öngyilkossági fantázia mögött.

Kép

Kép: Unsplash / Devin Avery

„Sokan félnek attól, hogy épp így adnak ötletet, elültetve a gondolatot az illető fejében. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gondolatok sokkal előbb megjelennek az egyénben, mint ahogy a környezete érzékeli. Fontos, hogy az érintett személy el tudja mondani, mi játszódik le benne.

A legrosszabb tehát az, ha nem is beszélünk róla.  Elengedhetetlen a támogató jelenlét, hogy érezze a másik: nincs egyedül.

Ha a család és a közösség nem is tud érdemben segíteni, felelős azért, hogy megfelelő szakembert keressen, és nyitottan viszonyuljon a kezeléshez. Az öngyilkosság első számú rizikófaktora valamilyen pszichiátriai betegség: depresszió, bipoláris depresszió, skizofrénia, alkohol-, drog- vagy gyógyszerfüggőség. Támogatnunk kell a lelkileg rászorulót, hogy eljusson a pszichiátriai gondozóba, és az ott felírt gyógyszereket szedje. Fogadjuk el őt a betegségével együtt, és ne tituláljuk emiatt elmebetegnek vagy zombinak!”

A megoldatlan probléma öngyilkos gondolatokat aktiválhat

Nehéz belelátnunk családtagjaink, barátaink fejébe, nem könnyű olvasni a gondolataikban. Egy kis figyelemmel azonban észrevehetjük, ha valakinek megváltozik a viselkedése, beszűkülnek a tevékenységei, nem keresi másokkal a kapcsolatot. Ezek veszélyeztető jelek, mert arra utalnak, hogy olyan probléma vetődött fel, amit nem tud megoldani, és nem látja ebből a kiutat. Ha hagyjuk, akkor egyre jobban elszigetelődik, mert nincs energiája ápolni a kapcsolatait. A klinikai szakpszichológus szerint mindig a kiváltó okot kell megkeresnünk, mert ha megoldódik a probléma, akkor a páciens tovább akar élni. Ráadásul az öngyilkossággal próbálkozók nagy százaléka később megbánja, amit tett. „Az elkövetés idején torzul a gondolkodás, és nem sikerül előhívni a jó emlékeket, a pozitív jövőképet. Az érzelmi élet is negatív színezetűvé válik, eltűnnek a reménykeltő érzések, és csak az elviselhetetlen fájdalom marad.”

„Még azt is elhitetik magukkal, hogy a családjuknak így jobb lesz. Utólag ők is belátják, hogy ez egy torz gondolat volt, hiszen egy családtag sem könnyebbül meg senki öngyilkosságától.”
 

Bárki megengedheti magának, hogy rossz passzban legyen

„Ha egy házastárs, szülő vagy gyermek megkísérli eldobni az életét, az az itt maradottaknak óriási válság” – beszél a tapasztalatairól Hende Borbála. „Fontos felgöngyölíteni a történteket, és tenni azért, hogy ez a helyzet máskor ne állhasson elő. Például, ha a párkapcsolatban merültek fel nehézségek, akkor azt szükséges megbeszélni, hogy kiben mi játszódik le, és a családi életben milyen változtatás segíthet. A pszichés zavar vagy betegség megállapításával és kezelésével elejét lehet venni a további próbálkozásoknak, és fel lehet készülni arra a helyzetre, amikor ismét előjönnek az öngyilkossági gondolatok. Egy öngyilkossági kísérlet nem predesztinálja az embert, mert tíz kísérletezőből kilenc személy más okból kifolyólag hal meg.”

Kép

Kép: Pexels / Polina Zimmerman

A klinikai szakpszichológus aggodalommal gondol azokra a vallásos páciensekre is, akik felé elvárás, hogy ne legyenek depressziós vagy szorongásos tüneteik. Pedig a pszichiátriai betegségek nem válogatnak. Bárki hordozhat genetikai sérülékenységet, vagy kerülhet krízishelyzetbe, és ezt nem szabad szégyellnie. Nem kell hazudnia magának, sem mások előtt képmutatóvá válnia. Nem az a gond, ha felvetődik egy probléma, hanem annak az elbagatellizálása. Szembe kell nézni önmagunkkal és a nehézségeinkkel, mert a problémamegoldás ezzel kezdődik.

„A mi munkánk szép része, hogy végigkísérhetjük a krízisben lévő embereket a legmélyebb válsághelyzetüktől a megoldás megtalálásáig. Ez nagyon kiváltságos és megtisztelő feladat, mert a krízis nemcsak óriási nehézséget jelenthet, hanem a változás lehetőségét is.

Soha olyan intenzíven nem tudunk változni, mint egy megrázó élethelyzetben.

Ha sikerül ebből a mély gödörből kilábalni, az számunkra is öröm és megerősítés” – vallja az elkötelezett szakember.

Mit tegyen az, aki öngyilkos gondolatokkal küzd?

Ossza meg a gondolatait egy közeli hozzátartozóval vagy baráttal!  Ha nincs mellette ilyen társ, akkor jelezzen a háziorvosnak vagy a pszichiátriai gondozónak! A 116-123 egy éjjel-nappal hívható lelki elsősegély-szolgálat, ahol képzett mentálhigiénés szakemberek és pszichológusok segítenek a legnehezebb helyzetekben. Ha nem akut a probléma, akkor a területi pszichiátriai gondozó vagy pszichiátriai osztály segít. Kontrollálatlan, aktuálisan jelentkező öngyilkossági szándék esetén haladéktalanul a mentőket kell hívni.