Nagylátószög – Rálátás a mi mozinkra a Ludwig Múzeumban
1901. április 30-án történelmi pillanatnak lehetett tanúja az Uránia Tudományos Színház közönsége: A táncz című, megrendezett jeleneteket is tartalmazó alkotás bemutatásával megszületett a magyar film. Helyes, ha filmről, nem pedig filmművészetről beszélünk, s próbálunk óvatosan különbséget tenni az iparág ügyes termékei és a művészeti alkotások között.
A magyar film dinamikus fejlődését, csendesebb és zajos sikereit, hullámvölgyeit és vadhajtásait sokan sokféle társadalmi rétegből elemzik, követik, és ez így is van rendjén. Ha valaki történetileg is tájékozódva, nagyobb összefüggésekből kiindulva szeretne véleményt formálni, vagy csak akad néhány kedvenc magyar alkotása, alkotója, jól teszi, ha ellátogat a Ludwig Múzeum hiánypótló kiállítására, a Nagylátószögre. Hiszen bár a film része a kultúránknak, hírünket viszi a nagyvilágban, a filmtörténet legfontosabb vonulatai, tendenciái, fogásai csak lassan kezdenek (ha egyáltalán kezdenek) közismertté válni.
Az alapos összeállítás, amelyet a Nemzeti Filmintézet több munkatársa jegyez, részben kronologikus elrendezésű. A 19. század optikai játékszereitől indulva jutunk el az utóbbi évek magyar Oscar-nyerteseiig, részben önálló témákat is feldolgozva.
Így például a világhíres magyar animációról, a gyártás folyamatának műhelytitkairól, külföldre szakadt magyar filmesek sikereiről vagy az 1956-os forradalom hősies dokumentálásáról is fontos részleteket tudhatunk meg.
A kezdetekből fennmaradt egyik fotó például a budapesti Apolló sátormozit (eredeti megjelölés szerint: bioszkóp-színházat) ábrázolja. Az épület oldalánál parkoló cséplőgép jelenléte sem véletlen: az áramszolgáltatást hivatott biztosítani, elképzelhetően „némi” zaj és por járulékos kibocsátásával együtt. A kezdeti megpróbáltatásokat újabb nehézségek és kihívások követték. A technikai fejlődés szinte állandó, viszont a politika vagy a történelem is időről időre jelentős hatást gyakorol rá.
A kiállítás egyik legérdekesebb terme a cenzúrával foglalkozik. Mint kiderül, már a második világháború előtt is létezett az úgynevezett Országos Mozgóképvizsgálati Bizottság, amely az erkölcsösség, illetve a fennálló törvényeknek való megfelelés szempontjából felügyelte a filmek bemutatását. Köztudott, hogy a cenzúra a kommunizmus időszakában érte el a tetőfokát. Ez azt jelenti, hogy bizonyos időszakokban a gyártás szinte bármely pontján befolyásolhatták a készülő filmet akár az újraforgatásig, szocialista happy enddé téve a tragédiát. Például öngyilkosság helyett a főszereplő inkább belátja eltévelyedését és belép a téeszbe. Vagy a Puskás Ferenccel elkezdett Csodacsatár – Puskás emigrálása miatt – végül Hidegkuti Nándor főszereplésével került a mozikba.
Megkérdeztem néhány középiskolás vagy frissen érettségizett ismerősömet, fővárosiakat és vidékieket egyaránt, hogy találkoztak-e filmtörténeti oktatással a gimnáziumban.
A mozgóképkultúra- és médiaismeret nevű tantárgy neve nem mindenkinek csengett ismerősen, de volt olyan is, aki kifejezetten lelkesedett érte.
A Nagylátószög kiállításnak mint szórakoztató, egyben hasznos családi programnak csak egy hiányossága van, amely sem a múzeumnak, sem a kurátoroknak nem róható fel: az Oscar-szobrokkal sajnos tilos fényképezkedni...
(Nagylátószög – 120 éves a magyar film, Ludwig Múzeum, megtekinthető 2021. július 23-tól november 14-ig)
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
