„Valahol messze délen…” – Portugália és a slow life

Ne a neten szörfözz!

Dél-Portugália több kisebb városában is megfordultunk, mindenhol legalább két-három szörfiskolát láttunk. Az óceán itt nyáron sem elég meleg a strandoláshoz (persze azért vannak elszánt fürdőzők mindenhol), viszont remek terep azoknak, akik kipróbálnák ezt a sportágat. Ha jó időpontban megyünk ki egy felkapottabb helyre, láthatjuk a partról a kezdők próbálkozásait, és a profikat is, akik valóban együtt mozognak a vízzel. „Ne a neten szörfözz, hanem a hullámokon!” – hirdeti egy tábla. Mi nem voltunk elég merészek, de ha valakinek ez a vágya, itt biztosan talál egy szimpatikus oktatót.

A pelenkázóasztal alap!

A túraútvonal végén található lepukkant büfében, ahol komolyan át kellett gondolnom, hogy beférek-e a pici WC-ajtón, ott is van pelenkázóasztal. Ha leülünk a WC-re, beütjük a fejünket a falról lehajtható deszkába – de van! Látszik, hogy Dél-Portugáliában ez fontos, nemcsak a felkapott helyeken, hanem a külvárosi önkiszolgálókban is. Szimpatikus hozzáállás, én örülnék, ha ez alapfelszereltség lenne nálunk is.

Egyetemista vagyok, és élvezem!

Amikor egyik este Portóban sétáltunk, rengeteg egyetemistát láttunk talárban énekelni, hatalmas tömeg jött velünk szembe, az utca közepén pedig kisebb színpadok voltak. A Google valamiért nem akart „válaszolni” a kérdéseinkre, úgyhogy megszólítottuk az egyik lányt, hátha megtudjuk, mit ünnepelnek. Nincs alkalom – mondta, csak úgy, ünneplik a diákokat, és mindent, ami ezzel az életszakasszal együtt jár.

Úgy tűnik, az egyetemisták évente egyszer kivonulnak az utcára, indulókat énekelnek, gitároznak, és csak úgy örülnek annak, hogy diákok lehetnek.

Azt nem tudom, este 10 után mennyien voltak részegek, és azt sem, milyen állapotban volt másnap az utca, de a fado-koncert hangulatos volt. Mi életünkben először hallottuk ezt a portugál tradicionális zenét (egy énekes melankolikus dalokat ad elő egy portugál és egy spanyol gitár kíséretében), érdemes elmenni egy ilyen koncertre, ha az országban járunk.

Kép

Kép: Gergely-Baka Ildikó

Slow life-ra fel!

Nemcsak szörfdeszkát, hanem biciklit is kölcsönözhetünk több helyen, mi is eltekertünk hát „a világ végéig” (állítólag így nevezték régen Sagres település egyik, csodálatos panorámával megáldott részét, amíg nem tudták, hogy az óceán túloldalán is van egy kontinens). Utána pedig beültünk egy olyan kávézóba, amely egyben mosoda és közösségi tér is, nagyon hangulatos volt. Néztem az embereket, ahogyan maracujás turmixot kortyolgatnak a szörfdeszka alakú asztaloknál, többen a hamarosan kezdődő pilatesre vártak polifoammal a kezükben, az egyik sarokban meg ukuleléztek, és arra gondoltam, hogy innen talán csak a férjem gitárjáért kellene hazamenni. Annak idején Olaszországban zavart a lazaság számomra már irritáló foka, itthon pedig a saját merevségem szintén akadályozó mértéke a baj – e két szélsőség között Portugáliában találtam meg a középutat.

Az emberek nem sietnek, nem ingerültek, megengedik maguknak, hogy az egész délutánt a parton töltsék, ugyanakkor tartják a menetrendet, rendezettek az utcáik.

És szinte mindenki beszél angolul, legalább alapszinten – külföldi turistaként ez sem elhanyagolható szempont.

„Békeidőben” több portugál városba is mennek fapados repülőjáratok – mi bejártuk Portót és Lisszabont is, de a legnagyobb csodálatot egyértelműen Dél-Portugália váltotta ki belőlünk. Az olyan városok, mint Lagos, Carvoeiro és Luz, teljesen elvarázsoltak, és bármikor visszamennénk! Álomszép partok, ámulatba ejtő sziklaképződmények, csak csónakkal megközelíthető barlangok – a látnivalókat nem sorolom fel, erről rengeteg információt találhat bárki a világhálón. Szóval, ha már biztonságos a külföldre utazás, érdemes fontolóra venni Portugáliát mint úticélt, ott bőven van mit felfedezni, megcsodálni!