A feltámadás kertjének virágai

A feltámadt Jézus kertészként ábrázolásának forrása János evangéliumának 20. fejezetében olvasható.

Vasárnap hajnalra kiürült a sírbolt, eltűnt a holttest. Mária Magdolna volt az, aki elsőként kilátogatott a temetőbe, és szembesült a történtekkel. A temetőkertben sírdogálva háta mögül szólt hozzá valaki: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária először megzavarodva, könnyein át kertésznek nézte az Urat. Amikor azonban a nevén szólította, felismerte a Mestert. „Noli me tangere” – vagyis „Ne érints engem” – ezekkel a szavakkal figyelmeztette a föltámadt Jézus a hozzá közelítő Mária Magdolnát. A „Ne érints”-nek fordított bibliai mondatot az újabb értelmezések már „Engedj”, „Ne tartóztass”-ként tolmácsolják. Mária örömében feltehetően ölelte, karolta volna Jézust, aki azonban rászólt, hogy dolga van, mennie kell. 

Kép

A képeken mindig azt a pillanatot ábrázolják, amikor Mária Magdolna felismeri a kertészben a Megváltót, és örömmel érintené, Jézus azonban hárítja, befejezetlen küldetésére célozva nem engedi közeledni: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz.” (Jn 20,11-17)

Kalap, kapa és a Mennyei Jeruzsálem

A kertészkalapos, ásóra támaszkodó Jézus gyakori ábrázolási típus a Noli me tangere-képeken. Alábbi képösszeállításunk közül a bal felső képen azonban (szakértők szerint) a Megváltóra csupán későbbi hozzáfestéssel, a figura aránytalanságait ellensúlyozandó került rá a furcsa fejfedő.

A jelenetnek számtalan ábrázolási verziója ismert a művészettörténetben. A képek a korszaknak, mondandónak megfelelő részletekkel, stílusban és technikával készültek. Visszatérő motívum például az antik épületek ábrázolása: a Mennyei Jeruzsálemre utaló tornyos városok vagy templomok körvonalazódnak a háttér fátyolos tájaiban. Késő reneszánsz képeken megjelenik a Versailles-ból ismert ún. francia kerttípus. Szimmetrikus, mértani pontosságú ágyásaikkal ezek a kertek éppen ellentétei a romantikusan szabados ún. angolkerteknek.

Módosabb berkekben divat volt megrendelésre készíttetni e témában is képeket. Ezeken a műveken Mária Magdolna szerepében gyakran a pártfogó, megrendelő hölgy látható pompázatos, korhű öltözetben.

Következő összeállításunk bal felső képén egy 19. sz. iparművészeti műremeket láthatunk. A kép rendkívül változatos technikával készült: selyem, papír, fonal, flitterek, fémes szegélyek, festék, akvarell és fa felhasználásával.

Kép

Paradicsomi kertek flamand szőtteseken

Édenkerti paradicsomot idéző, bámulatosan gazdag növényvilágot ábrázolnak a 16. századi flamand szövőműhelyekben készült kárpitok. Egy ismert darabon Jézus mögött egy gyönyörű faragott keretes üvegház-magaságyás is megjelenik. A szereplők lábánál kiemelt, részletesen ábrázolt virágok – a festményekhez hasonlóan – szimbolikus jelentésűek itt is, együttes értelmezésük a kép üzenetét közvetíti.

Kép

Szimbolikus virágok – festményektől a kertekig

A műveken ábrázolt virágok közül több húsvét táján ültethető vagy virágzó, elterjedt kerti növényünk.

Kép

Harangláb, madársóska, nebáncsvirág, illatos japánamarillisz, kankalin (Képek forrása: Wikipedia és Freepik)

A feltámadás-szimbolikához kapcsolódó virágok és keresztény jelképrendszerük:

Harangláb: Az eljövendő üdvösség virága (így jelenik meg a Van Eyck testvérek genti oltárképén is)

Illatos japánamarillisz: az angolok feltámadás-liliomnak nevezik. Kürtős virágai a feltámadás hírnökei. A 19. századtól terjedt el Európában.

Kőtörőfű: sziklahasadékokban is megtelepszik – úgy tartották, hogy a sziklát is képes áttörni, ezért a középkortól a lezárt kősírból feltámadt Krisztus jelképévé vált.

Kankalin: ősidőktől ismert gyógynövény, más néven kulcsvirág (a hagyomány szerint az első kankalin ott termett, ahol Szent Péter elejtette kulcsait). Mária-szimbólum: „aki fia által megnyitotta az embereknek a mennyországot”.

Madársóska: Fra Angelico egyik kedvence (Noli me tangere-képén is szerepel). Szirma öttagú, levele háromágú. Az ókori kelta, illetve germán kultúrában ez a növény volt a szerencse szimbóluma (tömeges erdőirtások miatt megritkult, és a gyakoribb lóhere vette át szerepét). A keresztény művészettörténetben minden öt (Krisztus sebeinek száma) vagy három (Szentháromság) szirmú növénynek szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak.

Nebáncsvirág: erdei fajtája érintésre rendkívül érzékeny, ezért az idézett bibliai részletről kapta nevét: Impatiens noli-tangere. Nemesített változata Pistike néven elterjedt falusi kertjeinkben.

Sárma: Betlehem csillaga, Krisztus-szimbólumként jelenik meg keresztény szertartásokon (esküvőkön a tisztaságot és őszinteséget jelképezheti).

A szamóca és a télizöld meténg Mária-szimbólumokként ismertek. A meténg, mint minden örökzöld növény, az örök életet és az Édenkertet is jelképezheti. Hasonló utalás lehet az első Bruegel-képen elszórt articsóka, amely jellemzően termékenység-szimbólum. A meténget az angolok Magdolnavirágként is ismerik.

A Bruegel képén látható tök, tulipán és a szellőrózsa gyorsan hervadó virágaik miatt mulandóság-szimbólumok.

A megjelenő képek, sorrendben:
Első képösszeállítás:
Abraham Janssens - Jan Wildens: Noli me Tangere, 1620 k., Ifj. Jan Brueghel: Noli me tangere, 1640
Willem Forchont: Noli me tangere, 1678
Ifj. Jan Bruegel: Noli me tangere, 1640Képek forrása: Wikipedia
Második képösszeállítás:
Ismeretlen alkotó: Jézus megjelenik Mária Magdolnának, 19. század
Lambert Sustris: Noli me tangere, 1548-1560
Lavinia Fontana: Noli me tangere, 1581
Harmadik képösszeállítás
Dél-Holland műhely: A feltámadt Krisztus megjelenik Mária Magdolnának (1500–1520),
Willem de Pannemaker műhelye: Noli me tangere (1540-45),
Ismeretlen flamand műhely: Noli me tangere (1485-1500 körül)
A növényszimbólumok leírásának forrása a Keresztény művészet lexikona.
A képek forrása a Wikipedia