Fiatalon vagy idősen vállalt gyerekek – mit kapnak és mit veszítenek ők és a szüleik?

Sokan attól félnek, hogy a gyermekvállalással elvesztik anyagi jólétüket, a karrierjüket, önmagukat, vagy ahogy mostanában hívják, az „én-időt”. Erről kérdeztem egy 32 éves, két gyermekes anyukát, aki első gyermeke születésekor 20 éves volt: „Nálam sosem volt probléma, hogy a gyermekek mellett magammal is tudjak foglalkozni, talán azért, mert nem görcsöltem rá erre a témára, vagy nem gondolkoztam ezen tudatosan. Mindig találtam kis réseket a napban, hogy azt csináljam, amit szeretnék.

Örülök, hogy fiatalon vállaltam gyereket, egy pillanatát sem bántam meg ezeknek az éveknek.

Pusztán csak úgy gondolom, hogy ha később szültem volna, akkor jobb életszínvonalat tudtunk volna a férjemmel biztosítani a fiúknak. Hátrány ezáltal, hogy a gyerekek keveset látták az apukájukat, mert legtöbbször dolgozott.”

Ágnes, aki 16 évesen adott életet első gyermekének, azt mondja, hogy semmiben nem szenved hiányt az élete, és nem hiányzik neki az addig folytatott életritmusa. Így összegezte élményeit és tapasztalatait:
„Két héttel azután, hogy megtudtam, teherbe estem, már hét hetes volt a magzat. Az első ultrahang után egy órán át ültünk a váróteremben és sírtunk a párommal, mert tudtuk, hogy mostantól „mindent vagy semmit”, így maradtunk amellett, hogy megszülessen a kislány. A gyereknek viszont mindig száz százalékos figyelem kell, és mellette nem hanyagolhatom el a páromat, a háztartást és az iskolát sem. Meg kell találni az egyensúlyt. Nekem beletelt két évembe ez a folyamat.”

Dr. Szabó Andrea szülész-nőgyógyász orvos szerint nincs olyan életkor, amikor már nem javasolná a gyermekvállalást, csak tudni kell, hogy 37 év felett gyakoribbak a problémák. „Összességében elmondható, hogy az életkor előre haladtával csökken a teherbeesés esélye. A terhesség során pedig gyakrabban fordulnak elő komplikációk.”

A késői gyermekvállalás gyakori oka a késői párra találás, a mellette szóló fő érv pedig az egzisztenciális háttér megteremtése.

Megkérdeztem a most 42 éves Annát, aki 36 évesen vállalta első gyermekét, ő így vallott viszonylag késői gyermekvállalásáról: „35 éves voltam, amikor teherbe estem, addigra már biztos pozícióban voltam a munkahelyemen, és nem féltem gyesen maradni. Egészségügyi szempontból hátrány, hogy 35 évesen szültem. Azt mondják, hogy a szülés megújulás, de fiatalon a szervezet könnyebben regenerálódik, mint 35 év felett. Én például nem tudtam szoptatni, mert nem volt tejem. Szerettem volna, hogy testvére legyen a kisfiamnak, de most ezt már lehetetlennek tartom. A nagyszülők is csak rövid ideig élvezhették az unokát, pedig én úgy gondolom, hogy sok mindent az idős generációtól lehet megtanulni. Én sem lehetek majd fiatal, energikus nagyszülő, mint amilyen az enyém volt, aki 42 évesen lett nagymama.”

Holozsai Éva, aki 20 éve tanárnő egy általános iskolában, így összegezte tapasztalatait: „A fiatal anyuka bizonytalan, aggódó, mindent túl jól akar csinálni, mindentől fél, de végül mindent jól csinál, csak a saját nehézségeit megsokszorozza az aggódásával. Az idősebb anyuka már tapasztaltabb, átgondoltabb, ott már a gyerekeken is jobban érezhető a nyugodtság. Nem tartom jónak, ha túl fiatalon vállal gyereket valaki. Egy tanítványom 18 évesen szült, ez nem volt egy átgondolt dolog részéről, hiába lett anyuka, még mindig a fiatalságát éli.

Egyébként mindegy, mennyi idős az anya, mert az a legfontosabb, hogy szeretet kapjon a gyermek.”

Dr. Vesztergom Dóra reproduktív endokrinológus problémának tartja a gyermekvállalás kitolódását.  „Ha csak az a kérdés, hogy „éljünk”, utazgassunk-e még három évet a baba előtt vagy ne, én, inkább mielőbb a gyerek mellett döntenék.” A pszichológus hangsúlyozta: a korai gyermekvállalás előnye, hogy partnerként tudjuk kezelni a gyermekeinket. Hozzátette, hogy kortól függetlenül meg kell érni az anyaságra, hiszen a rossz anyai minta miatt könnyen kisiklik a gyermek élete.

Milyen szép lenne, ha minél több nő számára pozitív érzés lenne az a tapasztalat, hogy „bennem él és növekszik egy másik élet”!