Szülés törvényt bont? – A szülő anyák sorsa így válik kétségessé a jogi rendeletek mögött
Az eddig terhesgondozást végző orvos nem mehet be a szülésre, ezentúl pedig nem lehet majd orvost és ezáltal kórházat sem választani. Mindenki menjen oda, ahova tartozik. A kismamás Facebook-csoportokban ez lassan féléve téma, de még mindig nagy a bizonytalanság. Ebben a szorongással teli, bizonytalan helyzetben a várandósság egyébként is nehéz időszakában az új egészségügyi törvény miatt rengeteg kérdés van a kismamákban. Aki nem ebben a cipőben jár, nem érti, miért kell ezen problémázni, hiszen az egészségügyi reform egy új, jobb helyzetet teremt hosszútávon, megoldja az orvosok fizetésének problémáját, átláthatóvá teszi a bérezést, igazságos helyzetet teremt. Mi ezzel a baj? Ahogy mindennek van pozitív és negatív oldala, a mostani intézkedéseknek is vannak áldozatai. Jelen esetben mi, kismamák.
A következőkben az ezzel kapcsolatos hírekre és petíciókra érkezett értetlenkedő reakciókra szeretnék választ adni – a teljesség igény nélkül –, hogy az is megértse, aki azt hiszi, ez csak hiszti. Mert nem az.
„A szülés nem egy wellness szolgáltatás, túl kell lenni rajta, és kész.”
A wellness szolgáltatás és egy „tisztességes” hüvelyi szülés között azt hiszem, fényévek vannak. És ez esetben az utóbbira ácsingózunk: tisztességes hüvelyi szülésre vágyunk! Hogy mit értek ezalatt? Hogy a szülő nő jogaival ne csak ő maga legyen tisztában, hanem a szakszemélyzet is, hogy döntésképes felnőttként kezeljék ebben a kiszolgáltatott helyzetben is, hogy tájékoztassák, mit csinálnak a testével, mielőtt egyáltalán bármit is csinálnának vele. Hogy ne riogassák – kihasználva, hogy nem ért az adott területhez – annak érdekében, hogy a saját akaratukat érvényesítsék. És hogy ne csak a testi, hanem a lelki épségére is vigyázzanak, mert egy-egy elejtett félmondat is okozhat olyan sérülést, amit nem lehet pár öltéssel korrigálni.
„...dehát én is ügyeletben szültem, és nem dőlt össze a világ.”
Azzal, hogy a „választott orvosok” nem mehetnek be a szülésre, most sokkal nagyobb teher hárul az ügyeletes orvosokra. Ha korábban egyszerre öt kismama szült, és ebből háromnak volt fogadott orvosa, aki ahogy ígérte, bement a kismamájához és tette a dolgát, akkor a két ügyeletesre jutott a másik kettő, fogadott orvos nélküli páciens. Most viszont ebben a helyzetben kettőre jutna öt, hiszen nem mehet be választott orvos. Az általános arányokkal nem vagyok tisztában, a probléma viszont valós, és ugyanez vonatkozhat a szülésznőkre is. Az ügyeletesek leterheltek, így magától értetődik, hogy a fokozott figyelemmegosztás a személyes odafigyelés és ellátás kárára mehet.
„Minden orvos a legjobb tudása szerint végzi a munkáját.”
Sajnos én nem vagyok ennyire optimista, de még ha ez a kijelentés így meg is állná a helyét, azzal nem lehet vitatkozni, hogy a szaktudás sosem egyforma két embernél. Van, aki kifejezetten rutinos császármetszésben, van, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik VBAC (császár utáni természetes szülés) terén – más még a szó hallatán is a fejét fogja –, és ugyanez elmondható a magzat farfekvéséről és külső megfordításáról. Egy-egy hirtelen döntési helyzetben sem mindegy, hogy az adott orvosnak vagy szülésznőnek a várandósgondozási kiskönyvet és a korábbi leleteket kell bogarásznia a megfelelő információ után kutatva, vagy pedig ismeri a kismama kórtörténetét a terhesgondozásról. Hogyan mondhatnánk tehát, hogy teljesen mindegy, ki van bent?
„Külföldön sem választ magának orvost a kismama, ez csak nálunk van így.”
Több helyen az a szokás, hogy a kismama gondozását egy, a kórházban praktizáló orvoscsapat vállalja, akik hasonló szemléletet képviselnek, és akikkel személyesen megismerkedhet a terhesgondozás alatt. Így nem egy személyre hárul a készenlét terhe – akár még az is lehet, hogy valaki mindig pont ügyeletben van, így a kismamának megvan a biztonságérzete, mert nem teljesen idegenek veszik körül ebben az intim, bensőséges helyzetben.
„Menjen magánklinikára, aki választott orvossal akar szülni.”
Mondanom sem kell, hogy nem mindenki tudja megfizetni a magánklinikák árait. Itthon az állami kórházak szakmai protokollja elképzelhetetlen módon eltér egymástól, és ez az ott dolgozó orvosok kezét is köti. Ha a kismama legalább a kórházat kiválaszthatná, ahol szülni szeretne – orvosok fogadása nélkül –, az már fél siker lenne!
És hogy ezt miért írtam most le? Mert néhány héten belül szülök, de még azt sem tudom, melyik kórházba mehetek majd.
Mert nem tudom, mire készüljek: hogy a császáros előzményemmel automatikusan műtőbe tolnak ott, ahova körzetileg tartozom, vagy van rá esélyem, hogy egy másik, általam választott kórházban, barátibb és támogató közegben, természetes úton szülhessem meg a kislányom. Mert fontosnak tartom, hogy ha már annyi mindenről nem dönthetünk, legalább azt a kis kontrollt magunkénak tudhassuk, amit eddig így-vagy úgy, de birtokoltunk. És mert nem kétlem, hogy nemes célok vezérlik azokat, akik ezeket a reformokat véghez viszik, egyszerűen csak elveszünk benne mi, akikért ez az egész történik.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>