„Aki azt mondja, hogy a pénz nem boldogít, még soha nem volt éhes!”

Rio de Janeiro egy északi favelájában nőtt fel. Az apja börtönben ült, anyjával és négy testvérével szegénységben éltek, ezért a lány olykor még kenyeret is lopott, hogy csillapítsa éhségét. A bátyja megelégelte a nyomort, és futárnak állt egy drogkartellnél. Manuela aggódva figyelte, ahogy a testvére kábítószert porcióz, míg egy nap egy golyó véget nem vetett a fiú életének. A csinos, éles eszű fiatal lány később megismerkedett egy középkorú portugál férfival, akivel Európába költöztek. A férfi nem gazdag, de él olyan színvonalon, hogy az otthon melegéért és a hűségért cserébe el tudja halmozni a feleségét mindenféle földi jóval. Manuela érthető módon boldogabb most, mint gyerekkorában volt, és a boldogságérzete erős kapcsolatban áll az életszínvonal emelkedésével. A története nem egyedi eset, és nem kell Brazíliáig elmenni, hogy az ember nyomort lásson.

Bár a helyzet az elmúlt években javuló tendenciát mutatott, Magyarországon még mindig több mint 800 ezer ember él súlyos anyagi nélkülözésben.

Az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai tevékenységük során sok olyan emberrel találkoznak, akik a napi betevőért küzdenek. A szervezet szociális igazgatója, Rácsok Balázs szerint bár vannak kutatások arról, hogy akinek sok pénze van, nem feltétlenül boldogabb a rászorulóknál, az is bizonyított tény, hogy a szegénységnek van egy olyan foka, ahol a pénzhiány már a megélhetést veszélyezteti. „Ilyenkor megszűnik a jövő, csak a jelen létezik, a tudat beszűkül a »mostra«. Amikor az embernek minden megküzdési stratégiája arra irányul, hogy legyen mit ennie másnap, és tudjanak fűteni a mínuszban, az előbb-utóbb felőrli az embert” – magyarázza a segítő.

Amikor a pénz nem boldogít

Az amerikai Purdue Egyetem tanulmányából, amelyhez 164 országból 1,7 millió ember válaszát vizsgálták, az olvasható ki, hogy évi 15-20 millió forintnak megfelelő keresetre lenne szükségük az embereknek ahhoz, hogy boldogan éljenek. Az értéket némileg torzítja, hogy a gazdagabb országok lakói magasabb, a szegényebbek jóval alacsonyabb jövedelemszintet jelöltek meg, és a kettő együtt adta ki ezt a magasnak tűnő átlagot. A kutatásból az is kiderül, hogy ez az a szint, ami fölött már érzékelhetően nem nő az emberek boldogságérzete. Mi több, amint ezt a küszöböt elérik, egyenesen csökkenni kezd az elégedettség érzése. Ennek többek között az az oka, hogy a magasabb keresettel általában több munka, nagyobb felelősség és stressz jár, ráadásul ezen a szinten már annyira átszövi az ember életét a munka, hogy kevesebb idő jut a lazításra, a családra és a barátokra.

„Gyűlöltem a helyzetet, hogy egyikünk gazdag alkoholista, a másikunk gazdag pánikbeteg” – nyilatkozta még 2015-ben a Borsnak Andraschek László felesége, aki 630 millió forintot nyert a skandináv lottón.

Kezdetben minden rendben volt, házakat vásároltak, nyitottak egy kávézót, az unokáikat pedig kihozták az intézetből. A férfi azonban újra inni kezdett, majd elvonóra került, feleségén kitört a pánikbetegség, a nyeremény pedig egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nemcsak a lottógyőztesek világában találkozhatunk mélyrepüléssel, a sztárhírekből is kiolvasható, hogy a pénz nem feltétlenül jelent gyógyírt a boldogtalanságra. A svéd DJ, Tim Bergling, ismertebb nevén Avicii, 25,5 millió dolláros vagyonnal (kb. 7,5 milliárd forint) rendelkezett, amikor 28 évesen véget vetett az életének, de említhetjük az Oscar-díjas színészt, Robin Williamst, az ünnepelt filmcsillag Judy Garlandot vagy Chester Bennington rockzenészt, akik szintén mind öngyilkosok lettek. Emellett sokan esnek áldozatul a túlhajszoltságnak az üzleti életben is: Japánban a ’80-as évek óta külön szóval („karodzsiszacu”) utalnak azokra az esetekre, ahol a munkahelyi terhelés okozta stressz üldöz valakit halálba.

Dienes Angéla, a BeBalanced Pszichológiai Pont pszichológusa szerint előfordul, hogy a pénz hajszolása saját börtönünkké válik, ilyenkor anyagi értelemben egyre többre és többre vágyunk, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy valójában mit ad nekünk a gazdagság. „Sokat számít, hogy képesek vagyunk-e látni, hogyan hat a személyiségünkre, viselkedésünkre az anyagi helyzetünk, annak lehetséges változása, továbbá az a társas környezet, amibe esetlegesen belekerülünk. Például mennyire van jelen az életünkben a hasonlóan magas státuszú embertársak nyomása, a folyamatos összehasonlítás, a versengés, az elvárások. Hasonló a helyzet a hírnév esetében is. Az ismertség egy sokak által vágyott állapot, mégsem biztos, hogy mindenki kellő önismerettel rendelkezik ahhoz, hogy előre lássa, hogyan hat majd rá a magánszféra hiánya, a folyamatos teljesítménynyomás, a negatív visszajelzés vagy az esetleges, mások számára is látható kudarcok. Saját boldogságkutatásomban a kísérleti személyek számára a leggyakoribb boldogságteremtő helyzettípusok a családi és baráti események, továbbá gyakran számolnak be arról, hogy társas tevékenységeket végeznek annak érdekében, hogy elérjék, fenntartsák vagy fokozzák a boldogság érzését. Az anyagi helyzetnél nagyobb jelentősége lehet egyéb tényezőknek a boldogságszint alakulásában, de általában bizonyos életszínvonal felett” – magyarázza a pszichológus. Dienes Angéla szerint a boldogság vizsgálata során figyelembe kell venni azt is, hogy a környezetünkben az emberek milyen anyagi helyzetben vannak.

Ha mindenkinek egyformán kevés jut, talán kevesebbel is beérjük, míg ugyanaz az életszínvonal egy másik közegben kevésbé kielégítő lehet, ha azt látjuk, hogy a legtöbben anyagi értelemben jobban élnek, mint mi.

A nincstelenségben is rá lehet találni a boldogságra?

Bár a mélyszegénység erősen rányomja a bélyegét az általános közérzetre, Rácsok Balázs számtalan olyan emberrel találkozott, aki a nincstelenség legmélyebb bugyrában is megélte a boldogságot. „Csodálatos példákat látunk arra, hogy a szegénységben élő emberek körében sokszor mennyire másként jelenik meg a szeretet, az összefogás vagy éppen az adakozás kérdése. Egy nap az egyik családok átmeneti otthonába érkezett egy háromgyermekes édesanya, akinek szó szerint el kellett menekülnie otthonról. Nem volt idő arra, hogy összeszedjék a gyerekek ruháit, tanszereit. A családgondozó jelezte nekik, hogy nyugodtan ismerkedhetnek a környezettel, egy-két óra múlva visszajön, hogy megbeszéljék, pontosan miben is tud segíteni az intézmény. Alig telt el fél óra, de a bent lakók már gyerekruhákat szorongatva jelentek meg az irodában, hogy hallották, mi történt az édesanyával, és hoztak néhány dolgot, hogy segítsenek. Jártam olyan szegény családnál is, ahol az édesanya kedvenc időtöltése a varrás volt, de a varrógép már több éve nem működött. Az édesapa már akkor két helyen dolgozott, de 2-3 hónapig hétvégi fűnyírást is vállalt. A felesége nem örült neki, mert így is alig látta a férjét, aki azzal vigasztalta, hogy csak pár alkalom az egész. Később kiderült, hogy nem pénzért járt füvet nyírni, hanem egy működő varrógép árát dolgozta le, amit a felesége születésnapján adott oda! Megható látni azt is, ahogy a hátrányos helyzetű gyerekek még a legnagyobb nélkülözésben is találnak örömöt. Egyszer egy táborban az egyik szobába két nagyobb és egy kisebb gyerek került. Esténként mindig végig járjuk a helyiségeket, hogy lássuk, minden rendben van-e. Amikor benyitottam hozzájuk, azt vettem észre, hogy két ágyat egymáshoz toltak és egymás mellett feküdtek.

A nagyobb fiú felnézett rám és halkan csak ennyit mondott: »Félt a kicsi, ezért úgy döntöttünk, hogy velünk aludhat«. A szereteten és a boldogságon nem lóg árcédula!”

– mondja az Ökumenikus Segélyszervezet szociális igazgatója.

Megtalálni a megfelelő egyensúlyt a materiális és a nem anyagi természetű javak között nem egyszerű feladat! Dienes Angéla szerint, ha nem akarunk átesni a ló túloldalára, érdemes átgondolnunk, hogy mennyire tudunk valóban élni a pénzzel, amit a munka ad, illetve van-e elegendő szabadidőnk hasznosítani azt? Ha nem fizetést, hanem azokat a tárgyakat, élményeket kapnánk a munkánkért cserébe, amire aztán a pénzt beváltjuk, vajon akkor is motiváltnak éreznénk magunkat a munkában, vagy inkább több időt töltenénk mással, például a szeretteinkkel, barátainkkal? Az emberek célja az, hogy kielégítőnek találják az életüket, és több pozitív érzelmet éljenek meg, mint negatívat, azaz boldogok legyenek. Ehhez a magas szubjektív jólléthez tagadhatatlanul szükség van valamennyi pénzre, mégis úgy tűnik, sokkal többet nyom a latba az, hogy olyan emberekkel vesszük-e körbe magunkat, akikkel képesek vagyunk őszintén osztozni az örömteli pillanatokban! 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>