„Gyerünk, anyukám!” – Beszélgetés Kádár-Papp Nórival, aki megmozgatja az anyákat

– Mikor és hogyan pattant ki a fejedből a Gyerünk, anyukám! ötlete?
– A Gyerünk anyukám! nem is annyira kipattant a fejemből, inkább úgy fogalmaznék, hogy szépen lassan bekúszott az életembe. Tulajdonképpen egy önsegítő projektként indult, mert az ikreim születését követő egy év nagyon hullámzó volt. Egy lakásfelújítás mellett jártam az egyikükkel korai fejlesztésre, miközben otthon várt a másik, a kétéves fiam meg a bölcsiben. Rendszertelenül ettem és aludtam, ennek pedig elég hamar megtapasztaltam a testi és lelki következményeit is.

Aztán az utolsó löketet egy facebookos játék adta. Egy 12 hetes átalakító programot lehetett nyerni edzői segítséggel, étrenddel, csak meg kellett hívni az utolsó utáni ismerőseimet is, hogy like-okkal szavazzanak. Végül nem sokkal, de alulmaradtam. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire ciki, amit csináltam, mennyire méltatlan helyzetbe hoztam magam. Azt hiszem, ez volt az utolsó csepp a pohárban, és a sok feladás után végre rávettem magam, hogy talpra álljak, újra formába kerüljek fizikailag és mentálisan is.

Amikor ez sikerült, felmerült bennem, hogy vajon mennyien lehetnek ugyanennyire elkeseredve, mint én voltam ebben a nehéz időszakban. Pedig én legalább a testnevelői végzettségemnek köszönhetően tudtam, hogyan kezdjem… Így indítottam el a Gyerünk, anyukám!-at 2014-ben heti két ingyenes, közösségi parktornával.

– Volt valamilyen kezdeti alapszellemiség vagy célkitűzés, aminek a jegyében megalakultatok?
– Az őszinteség, a humor és az alapos önvizsgálat fontos és állandó részei a testi-lelki fejlődési folyamatnak.

Azt hiszem, a mi közösségünkben az is egyedi, hogy itt nyugodtan el lehet fáradni, megállni, sírni, csokit enni, újrakezdeni. Nem szégyenítünk, nem félemlítünk, és nem bélyegzünk meg senkit.

Nem azzal akarom eladni a termékemet, hogy ha nem velem csinálod, rossz kezekbe kerülsz, lesérülsz, elhagynak, vagy örökre kövér maradsz, és a többieknek egyébként se higgy el semmit, mert kóklerek. Sok edző és szakember hisz ebben a „kíméletlen őszinteségben”, de szerintem ez kevés nőnél, anyánál működik hosszútávon. Meg kell találni a saját belső motivációnkat, és megtanulni szerek, porok és egyéb mankók nélkül örömmel, sérülésmentesen és gazdaságosan mozogni. Én ebben hiszek, és úgy látszik, működik is!

Kép

– Ahogy a szlogenetek is mutatja („Lelkes anyuka, közösségben”), nem csupán testmozgási lehetőséget, hanem egy támogató hátteret is nyújtotok. Milyen és mekkora ez a közösség?
– A közösség a kezdetek óta szemmel láthatóan növekszik. Külön öröm, hogy nekünk, a Gyerünk, anyukám! csapatának nincs nehéz dolgunk, mert a régóta velünk lévő tagok kifejezetten nyitottak, szívesen segítenek az újoncoknak. Korábban – és amikor a járványügyi korlátozások is megengedték – rendszeresen találkoztunk személyesen: futó-tornázó találkozókat szerveztünk a Margit-szigeten, de voltak sportnapjaink, vagy a testmozgástól független, feltöltődést szolgáló programjaink, például közös színház, évzáró buli, kerámiafestés vagy wellness hétvége.

– Most kifejezetten sokféle órát, sőt, étrendet is kínáltok az oldalatokon, de feltételezem, hogy ez nem volt mindig így. Mi volt a kiinduló alap, hogyan bővült a kínálat?
– 2015-ben az akkori honlapunk napi három élő órával indult. Akkor még azt hittük, az adja a motivációt, hogy „gyere, mert itt egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom a testmozgásra”. Aztán lassan kinyílt a világ és rájöttünk, hogy egyrészt ennél többet tudunk, másrészt élő órákat tartani szinte öngyilkosság, és elég komoly táptalajt nyújt a gyomorfekélynek az internet (in)stabilitása miatt. Így tértünk át először a videótár-rendszerű szolgáltatásra, majd később a többhetes, vezetett mozgásprogramokra a videótár mellett.

2020-ban a hetente frissülő videótárunkban 10 féle óratípussal, 15 különböző erősségű és tematikájú 8 hetes programmal és 4 hetes tematikus videótárakkal fedjük le az anyukák igényeit a kismama tornától, a szülés utáni regenerációtól, a futás tanulásán át egészen a legintenzívebb edzésekig.

Közel 30 edzővel dolgoztunk és dolgozunk együtt.

– A Gyerünk, anyukám!-nak nagyon fontos alapköve a motivációs rendszer: a pontok gyűjtése és a sikertörténetek megosztása. Ki tudsz emelni olyan, hozzátok kötődő sztorikat, amikre ti is nagyon büszkék vagytok?
– A mi közreműködésünkkel az élet rengeteg területén nagyon nagy csatákat vívnak a lányok, nők. Így én azt mondanám, hogy minden sikernek számít, amit annak élünk meg: túlélni egy nem akart válást, újra felfedezni a libidónkat vagy elhagyni egy inzulinrezisztencia miatt szedett gyógyszert. Szerencsére mindegyikre van példa a közösségünkben!

– A Gyerünk, anyukám! felületein rendszeresen osztasz meg személyes, motiváló gondolatokat az anyaságról és a saját testünk elfogadásáról. Milyen szellemiség vezet, amit a közösségnek is szeretnél átadni?
– Gyerekként az edzés utáni és a tábori zuhanyzásokat igyekeztem nagyon diszkréten megoldani, mert a fenekemen van két anyajegy, amelyeket túl nagynak és csúnyának gondoltam. Visszagondolva erre, ma már csak nevetek, de lehet, hogy csak a fenekem nőtt hozzájuk (nevet). Ezt csak azért mondtam el, hogy szemléltessem, mennyire tele vagyunk olyan korlátokkal, komplexusokkal, amikről azt gondoljuk, csak minket érintenek. Pedig, ha beszélünk róluk, egyből kiderül, hogy nem vagyunk egyedül. És ez rendkívül felszabadító tud lenni.

Én tudatosan vállalom azt a szerepet, hogy „szókimondó” leszek, és nem „rácsodálkozó”. Így a többieknek maradhat a második szerep, ami ugyancsak nem a komfortzónán belül van, de talán sokkal közelebb hozzá.

– A COVID-19 járvány egyik hozadéka például az edzőtermek, uszodák bezárása, azaz a sportolási lehetőségek csökkenése volt. Ez hogyan hatott az alapvetően online működő Gyerünk, anyukám!-ra?
– Soha nem gondoltuk, hogy eljön az a világ, ahol szabadidősport tekintetében az élbolyba tartozhatunk. Nyilván a fenének sem hiányzott ez az egész járvány, de be kell valljam, nekünk sikereket és még több munkát hozott. Indítottunk egy ingyenes videótárat ebben az időszakban, emiatt nagyon sok új tagunk lett, illetve jelentősen megugrott azoknak a kismamáknak a száma, akik nem tudtak terembe menni a lezárás miatt.

Kép

– Mik a jövőbeli terveitek, milyen irányba fejlesztitek a Gyerünk, anyukám!-at?
– Évek óta a terveink között szerepel, hogy kipróbáljuk magunkat külföldön. Az élethelyzet ugyanis, amibe az anyukák többsége kerül, univerzális. Hogy mire gondolok?

Az időzavar, a kiszámíthatatlan napirend, a megváltozott test és prioritások miatti feszültség, a kimerültség mindnyájunknak ismerős. Így hát mertünk nagyot álmodni, és elkezdtük megszólítani a külföldi anyukákat.

Ez lett a GoMomGo. A Gyerünk anyukám!-os és a Budapesten élő külföldi edzők angol nyelvű óráira várjuk az első korai madárkákat, akik segítenek tesztelni az ötletet. Nem az amerikai piacra akarunk betörni, egyszerűen csak hiszünk benne, hogy egy chilei jógaoktató óráját élvezheti mondjuk egy szerb anyuka, mert az angol nyelv összeköti őket. Jelenleg ez a projekt az, amivel a legtöbbet foglalkozunk a magyarországi közösség mellett.