Zegzugos pincékbe, félig összedőlt garázsokba is bemászik egy jó plakátért – Badits Marcell plakátgyűjtő

– Honnan ered nálad a gyűjtés mániája? Gyerekként is felhalmoztál dolgokat?
– Matchboxokat gyűjtöttem, de igazában nem is én, hanem apám vette nekem. Ő nagy szegénységben nőtt fel, nagymamám öt gyereket nevelt a háború alatt. Valószínűleg ezért alakult ki benne a gyűjtés szenvedélye, és később ez az attitűd ütött ki rajtam.

– Kizárólag filmes plakátokat gyűjtesz. Mikor vált szenvedéllyé a gyűjtés?
– A mozi iránti rajongásomra vezethető vissza, a hatvanas-hetvenes évek filmművészetét kezdtem el gyűjteni, mert ezzel tudtam a leginkább azonosulni. Ez volt az az időszak, amikor gyerekként elkezdtek minket moziba vinni.

Tizenhárom éve foglalkozom plakátokkal, és elég hamar kiderült, hogy több lesz nálam, mint puszta hobbi, nem állok meg 150 plakátnál. Mára több ezer darabom van.

Külön szobát szentelünk neki, ahol egyébként mindig őskáosz van, mert az ember kipakolja, szellőzteti, újra megnézi, szóval mozgásban tartja, rendszerezi a képeket. Az eredeti szakmám egyébként nyomdász, ennél fogva szakértő szemmel tudom vizsgálni a képet. Amikor elhatalmasodott rajtam a kór, feleségem azt kérte, úgy szervezzem a gyűjtést, hogy ne terhelje a családi kaszát ez a passzió, vagyis váljon önfenntartóvá. Ő egyébként lakberendezési lapokat gyűjt, így ahányszor külföldön vagyunk, feleségem lapok után szaladgál, én pedig plakátokra vadászok. Azt szoktam mondani, hogy ez a mi „pornónk”.

– Mitől értékes egy plakát: attól, mert ritka, vagy inkább a grafikai megoldása, művészi színvonala emel a téten?
– Ha kevés van belőle, vagy színvonalas a grafika, az már sokat jelent, de ha ritka darab, jó a grafika, és a film mint mögöttes tartalom is erős, az kész siker. A Jedi visszatér című film Helényi Tibor által megrajzolt plakátját hoztam magammal az interjúra, amely szerintem különleges darab. Herényi jó grafikus volt, és könnyen lehet, hogy van lényegesen jobb grafikája, mint a Jedi, de valamit nagyon jól megragadott ebben a filmben.

Ráadásul kultuszfilmről beszélünk: elmehetsz egy indonéz törzshöz, vagy bárhová a világba, ahol kiejted a szádon, hogy Star Wars, tudni fogják, miről beszélsz. Emiatt nagyon fontos ez a kézi grafikájú, nyolcvanas években készült plakát.

Persze tudom, vannak ennél lényegesebb dolgok az éltünkben, de úgy hiszem, az álmodozás része kell hogy legyen a napjainknak. Végül is azért csinálják a mozifilmeket, hogy az álmainkat megvalósítsák. A grafika lényege pedig, hogy kifejezze azt, amiről a film szól. A nyugati és az amerikai mozikban mindig is sokkal erősebb volt a hős ábrázolása, míg a keleti blokkban kevéssé jellemző, inkább valamiféle benyomást mutat a plakát a filmről. Attól különleges egy grafika, hogy gyűjtőtábor van mögötte, mi pedig ennek a tábornak a szélesítésén dolgozunk az aukciók szervezésével.

– Amikor elkezdted szervezni a plakátaukciókat, még ritka volt itthon az efféle esemény. Az elmúlt három-négy év alatt felértékelődött valamelyest a plakátművészet? Többen gyűjtenek?
– A Bizományi Áruház Vállalattal (BÁV) már volt hat árverésem, az első négy csak filmplakátból. A negyedik után felismertem, hogy kizárólag moziplakátot nem szabad versenyeztetni, mert igazán akkor lehet jó az árverés, ha sokféleséget bemutatva alakít ki egységet. Tehát van benne kereskedelmi, színház-, mozi-, kiállítás-, koncertplakát, ezzel reprezentálva a grafikai hirdetések széles spektrumát. Amikor a Falra fel! elkezdődött, három éve, már eleve ez a koncepció élt bennünk, és annyiban egészítettük ki, hogy megpróbáltunk külföldi plakátokat is betenni. Német, olasz, amerikai, lengyel hirdetéseket. Nem tudunk beletenni több millió forintos plakátot, nemcsak azért, mert itthon nincs ilyen, hanem mert nem lenne rá kereslet. Fel kell építeni egy gyűjtői réteget, ami úgy néz ki, elindult. Visszatérő vendégek vannak, többeket személyesen ismerek. Némelyikük egészen biztosan gyűjt grafikákat is.

– Van-e olyan plakát, amit nagyon szeretnél megszerezni, de nem jutottál még hozzá?
– Mindig van olyan, ami az agyzugban el van rejtve, de az ember képi kultúrája ugyanúgy változik, mint az élete, a gondolatai, az ízlése. Volt olyan plakát, amit 13 éve megvettem, de most nem biztos, hogy tetszik, és fordítva.

Büszke vagyok A halál magnószalagon érkezik című román kémfilm-plakátomra, mert ahogyan azt Árendás József egykor megalkotta, annak képzőművészeti ereje van.

– Az európai és az amerikai filmtörténetből milyen kuriózumokat őrzöl?
– Szerencsés vagyok, mert sok Jancsó Miklós-filmplakátom van, ő a mai napig a legismertebb magyar filmrendező. De nagyon szeretem az amerikai filmek lengyel vagy cseh megközelítését is plakátokon. Van egy pár nagy klasszikusom, mint a 2001: Űrodüsszeia, amelyet Stanley Kubrick rendezett, vagy a Jacques Tati-filmek plakátjai.

Kép

– Előfordult, hogy komplikált úton jutottál hozzá egy plakáthoz?
– Zegzugos pincékbe és félig összedőlt garázsokba is sikerült bejutnom plakátért, de ez megérne egy külön mesét.

– Akadnak mélypontok ebben a szenvedélyben, vagy általában színesíti az életedet? 
– A gyűjtésből sohasem ábrándultam ki, noha tudom, hogy valamikor majd az én kollekcióm is egy közgyűjteményben landol. Nem várhatom el, hogy a lányom őrizgesse a hatalmas gyűjteményt. Előfordul negatív élmény, amikor például azzal szembesülök, hogy több száz penészesen rohadó, menthetetlen plakát gyülekezik egy garázsban. Ez nagyon fájdalmas látvány nekem.

A plakátnak és a fotónak lehet olyan „betegsége”, ami fotón nem látszik, ezért csakis megbízható helyről vásárolok, és karanténban tartom azokat, öt hétig szellőztetem, majd bezárom.

– Negyedik alkalommal rendezed meg a „Falra fel!” aukciót, a járvány miatt online formában. Milyen alkotók, kuriózumok szerepelnek majd itt?
– Huszárik Zoltán Szindbádjának plakátja, vagy Tímár Péter Egészséges erotika című alkotása, valamint egy 42 darabos Bud Spencer-gyűjtemény is része a novemberi „Falra fel!” aukciónknak. Aki az utóbbit beadta, ragaszkodott ahhoz, hogy egyben keljen el a sorozat, amelyben vannak megszerezhetetlen darabok is. Így ha két ember komolyan érdeklődik utána, akár ötmillió forintra is felmehet az ára. Pénteken egyebek mellett kalapács alá kerül a Híd a Kwai folyón hirdetése is.

– Volt példa ilyen értékű licitre az aukcióidon?
– A legmagasabban elkelt tétel a Jedi visszatér című film plakátja volt egy régebbi aukción, az akkor 450 000 forintért kelt el, a mostani aukción ennek a plakátnak egy kisebb verziója is kalapács alá kerül majd. Néhány éve került elő egy igen ritka cirkuszi plakát a 19. század végéről, amelynek 300 ezer forint volt a kikiáltási ára.

– Elkelt az a hirdetés?
– Nem, talán azért, mert a cirkuszi plakátnak semmiféle elismertsége nincs még Magyarországon. Pedig a szóban forgó plakát nagyon komoly érték, könnyen lehet, hogy ez az egyetlen egy példány maradt meg belőle.

A Falra fel! elnevezésű plakátaukciót pénteken, november 20-án negyedik alkalommal rendezik meg, a járvány miatt online formában.