„Erősen próbálkozunk, de mindent képtelenség betartatni” – Így telik egy nap egy budapesti iskola alsó tagozatában
A mi iskolánkban egy nagy, fertőtlenítő takarítás előzte meg a szűk körű tanévnyitót, amely szabad téren, és kizárólag az elsős gyerekek szüleinek a részvételével zajlott. A szülők nem léphetik át az iskola kapuját, a gyerekektől az utcán búcsút kell venniük, ez alól csak az elsősök képeztek kivételt, akik egy szülő kíséretében mehettek fel a termükhöz az első héten.
A terembe a gyerekek már egyedül léptek be, ez sajnos nem volt könnyű senkinek. Bár a szülők nagy része fegyelmezetten és megértően viselkedett, sajnos voltak feszült pillanatok. A felsőbb éves gyerekeknél és szüleiknél nem tapasztaltunk ellenérzést, abszolút partnereknek bizonyultak.
Mindenki, aki átlépi az iskola küszöbét, egy lázmérővel találja magát szemközt: hőemelkedéssel, lázzal senki nem léphet be az épületbe.
Iskolába érkezéskor fontos szabály az alapos kézmosás, amit ellenőrzünk, csak utána léphetnek be a tanulók az osztályba. A tanítás alatt az osztályteremben nincs kötelező maszkviselés, de ha bármilyen okból a gyerekek a folyosóra lépnek, fel kell tenniük a maszkot. Ezeket a szabályokat az első nap közösen megfogalmaztuk és fel is írtuk egy kisebb táblára, hogy mindig szem előtt legyenek. Talán ennek is köszönhető, hogy úgy látom, nem igazán okoz nekik gondot a szabályok betartása. Órák alatt végig egy teremben vagyunk, szellőztetünk, majd ebéd előtt lefertőtlenítjük a padokat.
A takarító személyzet rendkívül lelkiismeretesen végzi a munkáját, minden szünet után, tanítási óra alatt végig fertőtlenítik a mosdókat, kilincseket, ahol lehet, a csempét is.
A távolságtartás osztályon belül nem valósítható meg, a gyerekeket a teremben nem lehet másfél méteres távolságra ültetni, de amennyire a terem lehetőségei engedték, széthúztuk a padokat. A gyerekek egymás között nem tartják a távolságot, bár sokat beszélünk róla, de azt hiszem, kisiskolásoknál ez nem elvárható viselkedés. Folyamatosan egymás nyakában csüngenek a fiúk, összedugott fejjel rajzolnak a kislányok. Folyosóra nem megyünk, más osztályokkal nem vegyülünk, kivéve az udvaron, de ott is próbáljuk elkerülni ennek a lehetőségét azzal, hogy felosztottuk az udvart és az udvari időt az osztályok között.
Sajnos az ebédeltetést sem lehet előírások szerint végezni, bár az osztályok időszakát elcsúsztattuk, és az ebédlőben is próbáljuk szellősebben ültetni a gyerekeket. Egész egyszerűen az intézményi feltételek, a helyszűke nem teszi lehetővé az ajánlások maradéktalan betartását.
Összességében azt kell mondanom, hogy erősen próbálkozunk, vigyázunk egymásra a kollégákkal, hiszen senki sem szeretne beteg lenni vagy karanténba kerülni, online oktatni. A szülők, hasonló okok miatt ebben túlnyomó részt partnerek. A gyerekek is igyekeznek betartani a szabályokat, hordják a maszkot, jól-rosszul, de mossák a kezüket.
Ám ha viszket az orruk, azt kívül-belül alaposan megvakarják, és ha látnak egy koszfoltot, azt bizony egy jól benyálazott ujjacskával tüntetik el, szóval csak gyerekek maradnak.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
