A recski munkatábor ma, képekben: a „magyar Gulág” emlékhelye porlik – senki se akar rá emlékezni?
A legtitkosabb és legbrutálisabb magyar kommunista munkatábor megnyitásának 70. évfordulóján, 2020. július 19-én jártam Recsken, a nemzeti emlékhelyen, amely az egykori kényszermunkatábor helyét és emlékét őrzi. Álmos légkör, elhagyatottság, szemerkélő eső és egy közepesen jó kiállítás fogadott. Valahogy gazdátlan ez a hely. Mintha senki nem akarná igazán felvállalni, megmutatni, mi zajlott itt 1950 és 1953 között, a kommunista államkísérlettől sok hátrányt szenvedő Magyarországon.
Recski emlékmű - Kép: Kölnei Lívia
A recski kényszermunkatábor az Államvédelmi Hatóság és az akkori magyar kommunista államvezetés titkos projektje volt. A közel száz magyar átnevelő-büntetőtábor közül valószínűleg a legkegyetlenebb.
Ez a dűledező őrtorony fogad minket a bejáratnál, leszakadt fadarabokkal; veszélyessége miatt szalaggal körbekerítették. Az emlékpark létesítésekor építették az egykori őrtornyok mintájára, közel negyed évszázada, azóta nem sokat gondozhatták. – Kép: Kölnei Lívia
A Magyar Dolgozók Pártja vezetőségének ülésén határozták el a büntetőtábor megalapítását. Valószínűleg ott ötletelt Rákosi Mátyás is, aki számára a fogoly-életforma mint politikai eszköz a hétköznapi valóság volt: ő maga is három évet töltött egy távol-keleti hadifogolytáborban, majd politikai fogolyként 15 évet magyar börtönökben, viszonylag jó körülmények között. Ám a legfőbb minta a párt és az ÁVH számára – ahogyan német nemzetiszocialista „kollégáik” számára is a második világháború idején – a szovjet Gulág-típusú kényszermunkatáborok szisztémája volt. Bevált módszer a politikailag felesleges emberek félreállítására, ráadásul szinte ingyenes rabszolgamunka a nagyobb ipari beruházásokhoz.
Ennek magyar változata volt az eredetileg 4500 főre tervezett, végül 1300-1400 férőhelyesre épített recski tábor, ahol a legkülönbözőbb társadalmi csoportokból származó férfiakat kőbányában dolgoztatták, folyamatosan éheztették, megalázták, kínozták.
A szimbolikus emlékmű hátoldalán, táblákon olvashatók az egykori táborlakók nevei. – Kép: Kölnei Lívia
Az eltitkolás a tábor bezárása után is érvényesült: a kiszabaduló foglyokat titoktartásra kötelezték, börtönnel fenyegették, későbbi civil életükben is megfélemlítették őket, a barakkokat lebontották, helyüket erdősítették, az iratokat nagyrészt megsemmisítették. Ma kövekkel kirakott alaprajzok jelzik, hol voltak az egykori építmények, és az a három kis tó is látható, amelynek medencéjét a rabokkal ásatták ki.
A látogató sokáig tanácstalanul találgatja, miért állítottak külön emlékművet e három, később börtönben elhunyt sorstársnak, és ennek megértését a kissé magyartalanul megfogalmazott felirat sem segíti.– Kép: Kölnei Lívia
A magyar büntető kényszermunka-táborok kitalálói, működtetői lényegében zavartalanul dolgoztak és éltek a Kádár-korban is. Csak a rendszerváltás előtti években szembesült a magyar társadalom egy része a recski (és más munka- és internáló) táborok létével, és nem elsősorban történészek, hanem dokumnetumfilm-rendezők (Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia, Almási Tamás) tényfeltáró, tanúkat megszólaltató munkásságának köszönhetően.
Filmek mutatták meg tehát a túlélőket (foglyokat és fogva tartókat egyaránt).
Az, hogy egyáltalán ma tudnak néhányan Recskről, nagyban köszönhető Faludy György költőnek is, aki megosztó, de mégis tisztelt és jelképes alakja volt a rendszerváltás utáni magyar kulturális életnek. Emlékező és emlékeztető szerepe az orosz Szolzsenyicinéhez hasonló.
Egy magánalapítású, kopott feszület, ma már szinte olvashatatlan felirattal. Az emlékpark emlékműveire jellemző valamiféle esetlegesség, koncepciótlanság. – Kép: Kölnei Lívia
Történt néhány jelképes politikai gesztus az emlékhely létesítése tájékán, 1991 és 1996 között. Ám azóta mintha újra érdektelenné vált volna az emlékezés. A történészek kevéssé foglalkoznak a magyar gulágokkal a kutatható források hiánya miatt. A szégyenfolt „ünneplése”, úgy tűnik, nem vonzó sem a recski önkormányzat, sem a politikusok, sem a hétköznapi emberek többsége számára.
A recski munkatábor nem olimpiai aranyérem, nem világhírű műalkotás, de még csak nem is gazdasági nagyberuházás, amire büszkének lehetne lenni.
A kiállításnak helyet adó ház szép és jó állapotú. – Kép: Kölnei Lívia
A poszterkiállítás nem mondható a legmodernebbnek, de ha valakinek van türelme végigolvasni, rengeteg információt ad. – Kép: Kölnei Lívia
A fogolytábor egykori lakói pedig már nagyon kevesen élnek, érdekeik – sérelmeik – érvényesítése egyre avíttabb öreges hőzöngésnek tűnik sokak szemében. A parknak vannak szinte életveszélyesnek tűnő részei: a kínzások egyik fő helyszínéhez, a vizes bunkerhez például egy olyan hídon kell átmenni, amely úgy tűnik, bármikor beszakadhat. Az összedőlni látszó esőbeállók alá se szívesen állnék be, ha elkapna egy nyári zápor. Az információs térképes tábla annyira kopott, hogy nem minden felirat látszik rajta.
Így a recski emlékpark mai állapotában a „hoztam is, meg nem is” népmesei paradoxon képviselője: emlékezünk is, meg nem is.
Az emlékhely legvonzóbb, legerősebb hatású része: a visszaemlékezők útmutatásával megépült büntető barakk. – Kép: Kölnei Lívia
A barakk fekvőhelyei – Kép: Kölnei Lívia
A barakkban berendezett kiállítótér már jobban igazodik a modern, miliőt és hangulatot érzékeltető kiállítási trendhez. – Kép: Kölnei Lívia
Valamivel érkezésem előtt kisebb csoport koszorúzott, látható a képen a friss koszorú. A 70. évforduló napjának délutánján, ottjártamkor körülbelül harminc ember bóklászott szerteszét a viszonylag nagy területen. Nem kevés, de nem is sok, ha azt szeretnénk, hogy a magyar gulágok emléke elrettentő példa legyen a következő nemzedékek tudatában. Vajon a 100. évfordulón lesz-e még megemlékező? Vagy akkor majd tömegek érkeznek szomorú, megrendült ünneplésre a méltón felújított és karbantartott emlékhelyre?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
