„Édesapám titokban nagyon élvezte, hogy cigányprímás lett a veje”

– Robi, 2020. március közepén nagy kitüntetést kaptál: a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.

– 2010-ben kaptam meg a Magyar Köztársaság Arany Érdemrend fokozatát, és most, tíz évvel később a lovagkeresztet. Ez a díjátadó is sajnos elmaradt a járvány miatt, de remélem, hamarosan már kézbe foghatom a díjat. Tudom, hogy ezeket a díjakat én kapom, de úgy tekintek rájuk, mint amit az egész zenekar kapott a munkájáért. Büszke vagyok az elismerésre, büszke vagyok a zenekarra, de a legnagyobb elismerés számomra az, ha sok ember kíváncsi a zenénkre.

Nagyon elkényeztetett helyzetben vagyunk, mert bárhova megyünk, tömegek várnak ránk, koncertjeinken idősek és fiatalok egyaránt kívülről fújják a dalokat.

– Házasok és egyben kollégák is vagytok. Andi a koncertszervezéssel foglalkozik és a menedzseri feladatokat látja el, te pedig, Robi a zenekarért vagy felelős. Szerintetek mi a jól működő közös munka alapja?

Róbert: A szakmai életünkben nagy könnyebbség, hogy férj és feleség is vagyunk. A magyar–cigány vegyes házasság és egymás tisztelete a Budapest Báron is tükröződik. A magunk terepén dolgozunk és vagyunk kreatívak. Én tiszteletben tartom Andi munkaterületét, soha nem próbáltam beleokoskodni, de sokszor kikérem, kikérjük a véleményét. Ő a külső fülünk és szemünk. Sokat segít az albumcímek kitalálásánál, figyelemmel kíséri a dalok születését is, és ha elkészül egy nóta, ő az első, akinek megmutatjuk, ugyanis, ha neki tetszik, akkor ezer százalék, hogy a közönség körében is sikert arat majd.

Andrea: A Budapest Bárt együtt találtuk ki, teljesen természetesen alakultak ki a feladatok, hiszen megismerkedésünkkor is már zenei menedzser voltam, Robi pedig aktív, koncertező zenész. Olyan vállalkozást működtetünk, amiben jól érzik magukat a résztvevők, és még másoknak is örömet okozunk. A Budapest Bár egy család, ahol több mint egy tucat emberért kell felelősséget vállalni. Ha konfliktus van köztünk, akkor a többiek véleménye, meglátása nagyon sokat tud segíteni. A súrlódás néha elkerülhetetlen, hiszen a privát életünk összefolyik a szakmaival: a mi házunkban van a próbaterem és az iroda is. Persze igyekszünk legalább részben különválasztani a két szegmenst.

– Hogyan ismerkedtetek meg?

Andrea: Egy Besh o droM koncerten találkoztam először Robival, aki ekkor még a 100 Tagú Cigányzenekarban is játszott, majd a Besh o droM együttes menedzsere lettem. Egy évig csak barátok voltunk, aztán jött 2000 nyara: rengeteget turnéztunk, sokat jártunk külföldre, fesztiválokon rendkívül népszerű volt a zenekar; egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Azóta már lassan húsz éve együtt vagyunk.

Róbert: 

Pontosan 2001 óta vagyunk együtt, és tizennégy éve élünk házasságban.

– Különleges a helyzetetek, hiszen egyrészt roma–magyar házasság a tiétek, másrészt Andi az idősebb fél a kapcsolatban. Szüleitek mit szóltak, amikor megtudták, hogy össze szeretnétek kötni az életeteket?

Andrea: Egy érdekes kettősség jellemezte a mi családunkat: szerették a muzsikus cigányokat, családunk idősebb tagjai imádták a cigányzenét, apukám sokat mulatott, a környékbeli romagyerekekkel azonban rendszeresen meggyűlt a bajunk – nagymamámtól gyakran loptak lekvárt, engem pedig rendszerint megtámadtak iskolából hazajövet kislánykoromban. A rossz tapasztalatok és előítéletek miatt nagyon féltettek a szüleim a vegyes házasságtól, de bármennyire is aggódott értem az édesapám, szerintem titokban nagyon élvezte, hogy cigányprímás lett a veje.

Kép

Farkas Róbert és Gáncs Andrea 

Róbert: Az én családom a korkülönbség miatt aggódott inkább, és emiatt bennünk is több volt a kétség, hogy működni fog-e a kapcsolatunk, de szerencsére az idő minket igazolt. Andit a családom ismerte és kedvelte, tudták, hogy együtt járunk, hogy sokszor nála alszom, tehát amikor bejelentettem, hogy elveszem feleségül, nem ért senkit váratlanul a hír.

– Andi, van olyan eleme a roma kultúrának, ami a meglepetés erejével hatott rád a kezdetekkor?

– Egy elég vicces jelenet jut erről eszembe: a kapcsolatunk elején valamin összevesztünk Robival, aki nagy lendülettel ki is viharzott a lakásból, de még visszaszólt, hogy lapozzam fel Révai nagy lexikonát a „c” betűnél.

Vagyis meg kellett szoknom, hogy más a temperamentum, a habitus, mások a szokások. Színesebbek voltak a lakásokban a falak, hangosabbak a családi ebédek és szorosabbak a családi kötelékek.

És persze volt jó néhány szó, amelynek a jelentését meg kellett fejtenem egy beszélgetés közben.

– Melyek azok a tulajdonságok, amiket különösen szerettek egymásban, és ami miatt felnéztek egymásra?

Róbert: Andi éleslátását nagyon csodálom. Elképesztően gyorsan átlátja a szakmai helyzeteket, ösztönösen ráérez a jó dallamokra, és több ember fejével is képes gondolkodni. Órákig sorolhatnám, mit szeretek benne, de inkább azt mondom, hogy mindent. Úgy szeretem, ahogy van!

Andrea: Én egyrészt nagy csodálója vagyok Robi művészetének, másrészt kissé irigylem a kitartását és a szorgalmát. Sosem elégszik meg a félmunkával. Ha elhatároz valamit, azt nagy energiákat mozgósítva végig is viszi. Én hajlamos vagyok a második-harmadik próbálkozásra feladni bármit, ha nem megy, de ő nyolcvanadszorra is nekifut a kitűzött céljainak. Ilyen volt a gitártanulás is: beiratkozott magántanárhoz – egészen Brazíliáig ment, hogy tanuljon –, és ott volt olyan nap, hogy húsz órán keresztül gyakorolt.

– Vannak, akik azt mondják, hogy nincs szükség elköteleződésre és papírra, hiszen ezek nélkül is szeretik egymást. Szerintetek mitől lehet mégis szerethető és izgalmas „kaland” a házasság?

Róbert: Mi még gyerekcipőben járunk azokhoz a párokhoz képest, akik 30–40 évet élnek le együtt. Fiatalon, 14 évesen kezdtem a pályát, és a fél életemet utazással töltöttem, éppen ezért számomra a biztonság, a stabilitás, a nyugalom idővel nagyon fontosak lettek. A nyugodt háttér elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember a saját szakmájában is kiteljesedhessen. Ha ez nincs meg, akkor jönnek a pótcselekvések, mint például a züllés, a féktelen bulizás, az italozás, ami hosszú távon sehova nem vezet, és nem is lehet cél! Nekem legalábbis semmiképp. Én akkor vagyok kiegyensúlyozott, ha egy szerető társ, pontosabban Andi motivál.

Kép

Gáncs Andrea – Kép: Erdélyi Gábor

Vele bármikor meg tudom osztani az örömöm és bánatom. Nem is szeretem, ha sok időt kell egymástól távol töltenünk.

Andrea: Nem egyszerű fenntartani egy házasságot ebben a rohanó világban, de úgy vélem és tapasztalom, hogy a türelem, a kitartás, az alkalmazkodás és kompromisszumkötés csodákra képes. Minden házasság egy hullámvasút, a mi házasságunkban is voltak mélyebb gödrök és csúcspontok, de ha nem lett volna meg köztünk az együttműködni akarás, akkor az a sok remek szakmai dolog sem jöhetett volna létre, amelyek a Budapest Bár égisze alatt születtek. Vannak, akik számára négy-öt gyermek jelenti a kiteljesedést, nekünk ez sajnos nem adatott meg, de nem szomorkodunk, inkább igyekszünk megbecsülni azt a sok szép privát és szakmai élményt, amit az élet folyamatosan ad nekünk.

– Tizenhárom éve működik töretlen sikerrel a Budapest Bár – filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres slágereket dolgoztok fel mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében. Idén a nyolcadik lemezzel jelentkeztek, Ha megtehetnéd címmel. Mindig van egy vezérmotívum, egy téma, ami köré a dalaitok szerveződnek. Ezúttal mi ez?

Róbert:

A tizennégy dalt tartalmazó lemez témája a szerelem és a vágyak. A címadó dalt Lovasi András írta – mondhatni, „kigurult” belőle.

Az album készítésében a Budapest Bár öt kiváló művészén kívül tizenegy énekes – Behumi Dóri, Németh Juci, Rutkai Bori, Frenk, Keleti András, Kiss Tibor, Kollár-Klemencz László, Lovasi András, Mező Misi, Szűcs Krisztián, Tóth Vera – működött közre.
Andrea: Utoljára 2017-ben jelent meg tematikus lemezünk Budapest címmel, azóta jó sok nóta gyűlt össze – ezekből válogattunk most. Azért választunk mindig témát a lemeznek, mert nagyon sok előadót és sokféle előadói stílust kell összefognunk, úgyhogy mindig kijelölünk egyfajta sorvezetőt, ami mentén alkotunk.

– Márciusra készült el a lemez, de épp jött a világjárvány és a korlátozások…

Andrea: Igen, sajnos le kellett mondanunk a MOM Kulturális Központba, március 15-re tervezett lemezbemutató koncertünket. Hiába építettük fel a lemez beharangozó kampányát, március közepétől az embereket kizárólag a koronavírusos hírek érdekelték. Tudomásul vettük, hogy le kell állni. Ez idő alatt erősítettük az internetes jelenlétünket YouTube-on, Facebook-on és Instagramon, és pihentünk. Egyébként is tartottunk volna tavasszal egy másfél hónapos szünetet. Szerencsére kifejezetten jól állunk a nyári koncertek szervezésével, mert előre dolgoztunk.

Május elején kezdett el újra próbálni a zenekar Rejtő Jenő „A tizennégy karátos autó” című művéből készült zenés színházi előadásra, amelynek bemutatója a Városmajori Szabadtéri Színpadon lesz augusztus 13-án és 14-én.

Az előadás a TRIP Hajó produkciója, a rendező a Jászai Mari-díjas Keresztes Tamás, ő tervezte a díszletet is. A dalok túlnyomó részét Szűcs Krisztián írta, a dalírásban Kollár-Klemencz László is közreműködött, a hangszerelésen pedig az egész zenekar dolgozik. A szereplők között lesz Dankó István, Mentes Júlia, Mikó István és Rába Roland is. A Budapest Bár élőben, koncertszerűen játszik, a dalokat színpadi jelenetek, etűdök fűzik majd össze. Ha minden jól alakul, akkor ősztől az újpesti UP tűzi műsorára a produkciót.