Fogyatékkal élni, karantén idején – Milyen segítséget kapnak a fogyatékkal élők a veszélyhelyzetben?

„»...a szeretet nem fogy el sosem!« Hányszor énekeltük ezt a Pintér Béla-dalt, amit a harminc éves jubileumi estünkön akartunk előadni. Aztán két nappal az esemény előtt megkaptuk a hírt, hogy a rendezvényt nem engedélyezik. Jött a karantén, a szigorítás, és a #maradj otthon! Még egy ép ember is nagyon nehezen tudja felfogni, elfogadni a hirtelen jött helyzetet. Bice-Bócáink, sérültjeink közül sokan megértették, vagy próbálják megérteni, mi történik, de ez nagyon nehezen megy! Volt olyan tagunk, aki két nap után hívott telefonon, hogy »Mikor találkozunk? Nagyon hiányzik a közösség!« Telefonon tartjuk a kapcsolatot, de az azért nem ugyanaz. Szerencsére sokan a Bice-Bócából tudnak bánni a számítógéppel, okostelefonnal, így talán egy kicsit könnyebb. Próbálunk pozitív gondolatokat átadni, imafelhívásokat, verseket, énekeket közvetítünk a közös virtuális csoportunkban” – így emlékszik vissza a koronavírus-járvány kirobbanását követő eseményekre Tényi Helga, a Támogató Szolgálat személyi segítője, gondozója, illetve a Bice-Bóca Hátrányos Helyzetűek és Nagycsaládosok Egyesületének vezetője.

A Bice-Bóca Egyesület három évtizede vállalja a szociális alapellátások javítását, illetve fogyatékkal élő és mozgássérült gyermeket nevelő családok, idős emberek segítését. Közösségük az évek során igazi családdá vált, amelynek kezdettől fogva Helga a vezetője, ő terelgeti a csapatot.

Segítőként úgy látja, hogy az értelmi fogyatékosok esetében a legnagyobb nehézséget a megszokott közösségi élet hiánya okozza a karanténban, hiszen a baráti találkozók, a jobbnál jobb programok most egy csapásra eltűntek az egyesület tagjainak életéből, és sokan nem értik pontosan, miért.

Kappel Katalin, munka- és szervezet-szakpszichológusnak, a sokszinumunkahely.hu blog szerzőjének is hasonlóak a tapasztalatai, hiszen nem kizárólag a veszélyhelyzetből adódó félelmek azok, amelyek napi szintű frusztrációt váltanak ki a fogyatékkal élőkben. Nagy nehézséget jelenthet az is, hogy az óvintézkedésekből adódó korlátozások felborítják a napi rutint, így az alkalmazkodás nehézségei a változáshoz, vagy egyenesen az alkalmazkodási képtelenség sokakat megbéníthat.

„Azok, akik mozgásszervi fogyatékossággal rendelkeznek, és nincs autójuk, jelenleg sokkal körülményesebben tudják megoldani a bevásárlást, főleg, ha a tömegközlekedést sem akarják vagy tudják használni. Ugyanakkor előnyt is jelenthet, hogy azok, akik fizikai korlátozottságaik miatt eleve kevésbé voltak mobilisak, sokan már a koronavírust megelőző időszakban is online intézték a bevásárlásaikat. Ilyen értelemben a mostani helyzet nem minden érintett számára hozott jelentős változást. Sok megváltozott munkaképességű küszködik viszont a gyógyszerekhez jutás nehézségeivel. Csúsznak vagy elmaradnak a kezelések, a műtétek, a kontrollvizsgálatok, valamint a két-három hónapja foglalt időpontok a szakrendelésekre. Készlethiány van bizonyos gyógyszerekből. Mindezek negatív következményekkel járhatnak az egészségi állapotukra nézve” – fejtette ki a pszichológus.

Milyen segítséget kapnak a fogyatékkal élők járvány idején?

A kormány a veszélyhelyzet idején az önkormányzatok feladatkörébe utalta – a 70 év felettiek, a hatósági házi karanténban élők, illetve a járványügyi zárlat alatt állók ellátása mellett – a fogyatékkal élők ellátását is.

Kép

Kép: rawpixel.com

De a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fogyatékkal élők többségét a közvetlen környezete támogatja. A szakpszichológus szerint a szociális támogató háló rendkívül fontos a helyzet okozta lelki terhek enyhítésében is.

A Bice-Bóca Egyesület segítői éppen ezért igyekeznek összegyűjteni minden igényt, és egyszerre több rászoruló családon is segítenek.

„Ami rajtunk múlik, azt megtesszük! Sokuknak segít a család, de akadnak olyanok is, akik messze élnek a rokonaiktól, számukra a hivatalos ügyintézés, a bevásárlás és a gyógyszerek beszerzése a legnagyobb segítség. Igaz, vannak, akik nem értik, hogy miért jövünk maszkban és kesztyűben, és miért nem maradunk ott velük beszélgetni. Előfordul, hogy félreértik mindezt, és azt hiszik, haragszunk rájuk valamiért” – tette hozzá Tényi Helga.

Kappel Katalin szerint problémát jelent az is, hogy az intenzív kommunikációs kampányok ellenére az emberek, és így az érintettek egy része sem érti meg a vírus természetét, az egész járványügyi helyzet hatását. Aki ráadásul ebben a helyzetben magára marad (például azért, mert munkanélküli, vagy laza szociális hálóval rendelkezik), könnyen elszigetelődhet, és ez több szempontból is veszélyes lehet rá nézve.

Lehet, hogy nem tud vagy nem akar segítséget kérni, vagy egyáltalán fel sem ismeri, hogy támogatásra van szüksége, legyen szó a napi tennivalók elintézéséről vagy a helyzet megfelelő értelmezéséről.

Kappel Katalin szerint a fogyatékkal élők esetében is kiemelten fontos a rendszeres kommunikáció és kapcsolattartás, illetve a szabadidős foglalkozások, az aktív időtöltés, munkavégzés is sokat számíthat a lelki feltöltődésben. Ennek fontosságát a Bice-Bóca Egyesület is már a járvány kitörésekor felismerte.  

Kép

Bice-Bóca Egyesület

„Hatalmas jelentősége van az internetnek, közösségi oldalaknak, telefonnak. Sajnos a mi csapatunkban van valaki, aki négy végtagbénulásos volta miatt nem tudja használni ezeket a kommunikációs csatornákat, ezért jobban kirekesztettnek érzi magát, de igyekszünk vele telefonon többet beszélni. Adtunk mindenkinek játékos feladatokat, kapnak verseket, illetve akinek van kedve, előadhat valamit az általunk szervezett házi Ki Mit Tud?-on, legközelebbi találkozásunk örömünnepén. Ez nemcsak egy feladat, hanem valami, ami összeköt” – fűzte hozzá az egyesület vezetője.

A szakpszichológus szerint a lelki egyensúly fenntartásában az is segíthet, ha felhívjuk a fogyatékkal élők figyelmet arra, hogy a vírushelyzet kapcsán kizárólag hiteles forrásból tájékozódjanak, ehhez pedig adjuk meg nekik a szükséges támogatást.

Számos fogyatékosügyi szervezet lépett fel aktívan ebben az ügyben, többen közülük könnyen érthető tájékoztató anyagokat készítettek (az adott célcsoport igényeihez igazítva). Kappel Katalin ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a szervezetek csak az érintettek bizonyos köréhez érnek el.

„Rengeteg érintett családhoz nem jutnak el ezek a kommunikációs anyagok. Lényeges lehet éppen ezért a kommunikációt kiterjeszteni a családok és más szociális kapcsolatok irányába is, hogy a tájékoztatás és a leglényegesebb információk mindenkihez elérjenek. Az informálás folyamatába a megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató vállalatok is beléphetnek felelős közreműködőként. Azok a cégek, amelyek szociálisan felelős szemlélettel rendelkeznek, maguk is sokat tehetnek az érintett munkatársakért, méghozzá úgy, hogy a vírushelyzet vonatkozásában legfontosabb intézkedéseket és tudnivalókat közösen megbeszélik, rendszeresen tartják velük a kapcsolatot, és teret biztosítanak a helyzet kapcsán felmerülő aggodalmak megosztására is. A pozitív gondolkodásmód és a türelem szintén elengedhetetlenek” – húzta alá Kappel Katalin.