Józan vagyok – a járvány idején is!

A veszélyhelyzet kihirdetése előtti napokban, mint korábban is mindig, vonattal jöttem haza a munkahelyemről. Kamaszok egy csoportja legnagyobb meglepetésemre nem a koronavírusról beszélgetett ezen az esti járaton. Valami ilyesmi hangzott el: „Jó, de neked biztos nem volt még 5 százalékos véralkoholszinted!” – „Dehogynem!” – „Hülye, akkora véralkoholszint nincs is!” – jött a válasz. Aztán meséltek még mindenféle „menő”, egymásra licitálós sztorit arról, hogy ki mennyire tudott lerészegedni egy-egy buliban. Amikor látványosan lesajnálták az egyik lányt, aki nem gondolta menőnek az állandó hétvégi programjukat, eszembe jutott, hogy az évek során nekem is mennyi következetlen, alkoholfogyasztást támogató érvet kellett végighallgatnom. Csak néhányat sorolnék fel:

- Egyszer úgyis kíváncsi leszel majd, hogy milyen érzés részegnek lenni, akkor meg már jobb most kipróbálni. Ha már jóslásokba bocsátkozunk: nem érdekel a részegség, de ha egyszer mégis kíváncsi lennék rá, akkor is legalább 10-15 dolog fogja megelőzni a listán. Szeretnék például rendesen megtanulni énekelni, csak úgy, kedvtelésből, hogy a férjemnek ne kelljen minden alkalommal kijavítania, amikor előveszi a gitárt. Meg elolvasni egy tucatnyi pszichológiai témájú könyvet, meg sok időt tölteni gyerekekkel, mert a jelenben élésre tanítanak. Utazni, beszélgetni, sokat sétálni, többet és jobban írni.

Tehát ha már minden számomra izgalmas dolgot kipróbáltam, vagyis úgy 300-400 év múlva, lehet, hogy kipróbálom a részegséget is.

- Néha jó kikapcsolni, elmenekülni a valóság elől. Ezzel részben egyetértek, de tapasztalatom szerint remek filmek és filmsorozatok vannak erre a célra, miért kellene mindenkinek éppen az alkoholba menekülnie? Én például rosszabb napjaimon a rostos narancslétől is elég vacakul vagyok, miért választanám a nagyon savasító és számomra borzalmas ízű alkoholos italokat? Arról nem is beszélve, hogy az ilyen típusú menekülésből egyenes út vezet az alkoholizmusba, amivel a statisztikák szerint minden tizedik magyar felnőtt küzd. (A kollégáim több cikkben is írtak az alkoholfüggőségről, érdemes böngészni ezeket az írásokat.)

- Mindent ki kell próbálni. Na, ez az, amivel semennyire nem tudok egyetérteni. Ha van elegendő önismeretem, akkor egyáltalán nem kell mindent kipróbálnom. Pontosan tudom például, hogy a bungee jumping nem való nekem, mert már bobozás közben is súlyos halálfélelmem volt, és még legalább tíz percig remegtem, miután kiszálltunk. Nem is beszélve arról az alapigazságról, hogy „minden szabad nekem, de nem minden használ” (1Korintus 6, 12).

Szóval én nem igazán szoktam érteni a Száraz november és hasonló kezdeményezéseket, csokimentességből valószínűleg egy hetet sem tudnék teljesíteni, alkohol nélkül viszont simán elvagyok több évtizede.

Nem lehet, hogy akinek nincs más hobbija, mint minden szombat este lerészegedni valamelyik buliban, annak keresnie kéne elfoglaltságokat? Most úgyis otthon vagyunk, nem mehetünk bulizni, minden eddiginél alkalmasabb az idő arra, hogy elcsendesedve megismerjük magunkat és az érdeklődési köreinket!

Akit pedig lesajnálnak az osztálytársai, mint a lányt a vonaton, az nyugodtan kérje meg őket, hogy fogadják el az eltérő nézeteit. Most már úgyis minden kisebbségi vélekedést elfogadunk, talán ideje lenne tolerálni az alkoholmentes életmódot élőket is.