Vízimentők szülői szerepben

Szél Norbert és Szarvas Zsófia nagyon fiatalon kerültek a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának csapatába. A vízimentésnek köszönhetik megismerkedésüket is. Az ismeretségből szerelem, majd házasság lett. Ma már két gyönyörű kisfiút nevelnek. Norbit kérdeztem arról, hogy ők mit tartanak fontosnak átadni gyermekeiknek a vízzel és a vizes közeggel kapcsolatban.

„Feleségemmel mindketten vízi sportot űztünk fiatalabb korunkban, majd vízimentőként dolgoztunk, így nem is volt kérdés számunkra, amikor gyermekeink megszülettek, hogy velük is szeretnénk megszerettetni a vizet. Az egyértelmű volt, hogy pusztán a szavak kevesek egy gyermek számára, főleg ha még nem is igazán érti azok súlyát. Ezért amellett, hogy folyamatosan beszéltünk nekik az úszás fontosságáról, mi magunk is példát mutattunk azzal, hogy úsztunk.

Figyelünk rá, hogy a víz szép oldalát ismerjék meg, és ne csak azért tanuljanak úszni, hogy a fulladást elkerüljék, hisz azzal egy negatív dolgot kötnénk a vízhez.

Elmondtuk, de látták és meg is tapasztalták, hogy a vízben milyen jókat lehet játszani, és hogy a víz által egy olyan környezetbe kerülnek, amely nagyon fontos az izomzatuk erősödésében. A nagyobbik fiam most nyolcéves. Ő már azt is megértette, hogy ezért a dologért igenis tenni kell, és bizony egy idő után már nem játék, hanem kemény munka, hogy készségszinten elsajátítson egy-egy úszásnemet. Nem igazán adtunk nekik választást abban, hogy meg akarnak-e tanulni úszni, mivel a kikapcsolódás és az egészség mellett felnőttként a biztonságot legalább olyan fontos dolognak tartjuk. A mozgásformákat gyermekkorban sokkal könnyebb elsajátítani, és a későbbiekben ezt majd jól tudják hasznosítani más területeken is. Szülőként úgy gondoljuk, a mi feladatunk az, hogy gyermekeinknek irányt mutassunk, ezért ebben a korban bizonyos döntéseket mi hozzunk meg helyettük, de mégis együtt velük. Mindezt úgy, hogy azt érezzék, azok a dolgok, amik történnek velük, jó dolgok, és élvezni is tudják. Most talán még nem is igazán értik az úszás, a vízbiztonság fontosságát, de eljön majd az az idő, amikor belátják, és azt gondolom, hálásak lesznek azért, hogy tudnak úszni és biztonságban érzik magukat a vízben, szinte bármilyen helyzetben.”

Timm Andrea közel húsz éve dolgozik vízimentőként, és négy éve terelgeti boldog édesanyaként kisfiát az élet izgalmas ösvényein. Anditól azt kértem, meséljen nekem arról, hogy mire figyel, amikor kisfiával strandolni megy, és hogy mit lehet átadni egy óvodáskorú gyermeknek a vizek veszélyeiről.

„Édesanyaként – és persze vízimentőként is – azt mondhatom, hogy egy szülőnek folyamatosan ott kell lennie a kisgyermeke mellett. A kisfiam most négyéves. Ez a korosztály az, akiben még nem lehet megbízni.

Merészek és nem érzik a veszélyt, így, ha az ember lemegy velük a strandra, akkor egy másodpercre sem szabad szem elől téveszteni őket.

Sőt, ha én lemegyek a kisfiammal strandolni, akkor nem csak rá figyelek – azt hiszem ez már egy belém ivódott, ösztönszerű cselekedet –, hanem a többi gyerekre is. Persze nem száz százalékosan, nyilván a gyerekem az első, de például, ha látok egy pici gyereket egyedül elkószálni, akkor biztosan odamegyek hozzá, és felhívom a környezetem figyelmét is arra, hogy van itt egy gyerkőc, aki szülő nélkül kószál.

Kép

Kép: VMSZ Média

Sokszor tapasztalom azt is, hogy a strandok játszóterein a gyerekek felügyelet nélkül játszanak, anyuka, apuka pedig a büfében ül. Hiába van mellettük tíz vagy akár csak hat méterre a játszótér, egy gyerek akkor is el tud tűnni egyik pillanatról a másikra úgy, hogy a szülő nem veszi észre. Bőven elegendő annyi, ha egy pillanatra leveszi róla a tekintetét, például bekap egy falatot, vagy iszik egy kortyot, csak egy másodpercre nem figyel, és a gyerek már el is tűnt.

Egy szülőnek mindig ott kell lennie a kisgyermeke mellett!

Természetesen nem tizennyolc éves koráig, de egy bizonyos korig mindenképp. Azt is gyakran látom, amikor egy szülő homokvárat épít a gyermekével, és bátran elengedi a picit, hogy a tóból merítsen vizet a kisvödrébe. Egy kisgyerek bármikor megbillenhet a lépcsőn és be is eshet a vízbe. Egy négy-öt éves gyerek nem fog tudni felkészülni arra, de a legtöbb esetben még a kicsit idősebb korosztály sem, hogy ha hirtelen beesik a vízbe, akkor mit kell csinálnia. Nyilván azokat a gyerekeket, akik már teljesen vízbiztosak és valamennyire fel vannak készülve ezekre a szituációkra, bátrabban elengedhetjük, de addig, amíg ez nincs meg, mindenképp legyünk ott mellettük.

A gyerekek számára kijelölt pancsolókra is érdemes odafigyelni. Sokan arra gondolnak, hogy a sekély víz biztonságos a kicsiknek, de ez nem igaz. A kis vízben is lehet egy gyerekek által viccből ásott gödör a meder alján, amelybe belelépve hirtelen elmerülhet egy kisgyerek, vagy egy másik gyerek a játék hevében ráeshet, ellökheti a kisebbet, amitől szintén víz alá kerülhet. Ilyen esetben egy kisgyerek már nem biztos, hogy lesz annyira talpraesett, hogy egyedül fel tudjon jönni a víz alól.

A másik fontos dolog, amit megemlítenék, hogy egy gyereket soha ne bízzunk egy másik gyerek felügyeletére! Olyan nincs, hogy mondjuk, rábízzuk a kilencéves „nagytestvérre” a négyéves kistestvérét. Sajnos ebből voltak már tragédiák.

Hogy egy ilyen pici gyereknek mit lehet átadni ezzel kapcsolatban? Azt feltétlenül, hogy mindig maradjon mellettünk. De a legfontosabb az, hogy egy ilyen korú gyermekre a szülőnek kell odafigyelnie, hisz életkorából fakadóan ő még nem tud vigyázni magára! Egy kisgyermek biztonsága a szülő felelőssége! Mindez, amit elmondtam, természetesen nem azt jelenti, hogy túl kell félteni őket, hanem azt, hogy ott kell lenni mellettük és figyelni kell rájuk! Szülőként abban tudjuk segíteni gyermekeinket, hogy minél előbb szerezzenek megfelelő vízbiztonságot. Ennek érdekében minél hamarabb kezdjük el a vízhez szoktatást, akár már a babaúszást, vagy három-négy éves kortól úszásoktatóval a vízhez szoktatást és az úszás alapjainak elsajátítását – ami persze nem jelenti azt, hogy a gyerek ilyen kis korban már tökéletesen meg tud tanulni úszni. Mindenképp magabiztos úszástudás és megfelelő mentális érettség szükséges ahhoz, hogy egy gyerek később egyedül mehessen majd a vízbe.”

Tóth Péter – aki kilenc éve aktív tagja a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának – egy tizenkét éves kiskamasz büszke édesapja. Péter azt a kérdést kapta tőlem, hogy mik azok a dolgok, amiket vízimentő apukaként fontosnak tartott megtanítani tinédzser fiának.

„Családommal a nyarakat mindig a Balaton mellett töltjük. Természetesen fontos volt számomra, hogy kisfiam már gyermekkorban megszerezze a megfelelő vízbiztonságot és úszástudást. Aztán, amint lehetett – mert már elérte azt az életkort –, megtanítottam neki, hogy mindig éberen figyeljen, ne csak saját magára, hanem a környezetére is. Ha ezt most konkrétan a vizes közegre vetítjük, akkor például mindig figyel az aktuális időjárásra, arra, hogy van-e viharjelzés, és hogy milyen mély a víz, ahol besétál a Balatonba, valamint arra is, hogy milyen gyorsan mélyül az adott partszakasz. A biztonságos fürdőzés és a vízparti tartózkodás szabályait is újra és újra átbeszélem vele. Például amikor leérünk a strandra, mindig az ő feladata feltérképezni, hogy van-e az adott strandon vízimentő, és ha igen, akkor hol keresse, hisz egy esetleges baj esetén nagyon fontos, hogy a lehető leggyorsabban megtalálja.

Kép

Kép: VMSZ Média

Megtanulta, hogy a vízimentő az, aki a leggyorsabban, rádión keresztül tud segítséget kérni. Tudja, ha baj van, akkor nem szabad habozni, azonnal szólni kell egy felnőttnek. Ő már azzal a tudattal megy vízbe, hogy ott fokozottan figyelnünk kell magunkra és másokra is.

Ha például valaki a vízben esik össze és nincs mellette senki, akkor sokkal nehezebb megtalálni őt a víz alatt, mint a szárazföldön. Ezért jól tudja, hogy egyedül soha nem megyünk vízbe, mert biztonságosabb, ha van mellettünk valaki. Fontosnak tartottam megtanítani fiamnak az újraélesztés technikáját is és azt, hogy ha valaki a környezetében – utcán, családban, iskolában – bajba kerül, akkor ne rettenjen meg, hanem cselekedjen! Ne féljen segítséget nyújtani! Fontos tudnia, hogy egy ilyen korú gyerek már igenis képes segíteni akár egy ilyen szituációban is! Ha csak tehetem, magammal viszem, amikor dolgozom, hogy beleláthasson kicsit a munkámba. Szeretném, hogy minél több emberrel találkozzon, hogy minél több szituációt – legyen az örömteli vagy esetleg egy nehéz pillanat – megéljen. Szerintem fontos, hogy a való életet tapasztalja meg és ne valami üvegbúra alatti steril, mindentől megóvó világot. Szerencsére a fiam nagyon nyitott a világ dolgaira, jól tudja, hogy az élet nemcsak jót, de olykor bizony nehéz és fájdalmas pillanatokat is tartogat. Azzal, hogy a vízimentést választottam hivatásomnak, sokat adhatok a fiamnak is. Egy nap, ha ő is úgy akarja, remek vízimentő válhat majd belőle.”

Három vízimentő, akik ma szülőként nyilatkoztak. Norbi nagyon fontos gondolatot osztott meg azzal, hogy próbáljuk meg a víz szép oldalát megismertetni gyermekeinkkel, és tegyünk azért, hogy gyermekeink örömmel, de biztonságban tartózkodhassanak a vízben. Andi szavai arra hívták fel a kisgyerekes családok figyelmét, hogy soha ne hagyják felügyelet nélkül kisgyermekeiket, mert ebben a korban még igenis a szülő felelőssége a gyermekek biztonsága. Péter pedig rávilágított arra, hogy már egy tinédzser gyerek is elsajátíthatja az újraélesztés technikáját, így már gyermekként megérezheti azt, hogy tud tenni azokért, akik bajba kerülnek. Fontos, hogy mindig gyermekeink korának megfelelően „csepegtessük” az információkat. Így szépen, szinte észrevétlenül megtanítunk nekik számos olyan fontos dolgot, amiért később hálásak lesznek, és biztos vagyok benne, hogy idővel majd ők is tovább adják a tőlünk tanultakat gyermekeiknek.